Permanganometria
A permanganometria a redoxititrálások közé tartozó mennyiségi elemzési módszer az analitikai kémiában, mely a meghatározandó anyag mennyiségét permanganátos oxidációs reakció alapján méri meg.[1] Az eljárás két részből áll, az egyik a minta kálium-permanganát mérőoldattal történő titrálása, a másik a kálium-permanganát oldat hatóértékének megállapítása nátrium-oxalát standard oldattal.[2]
A titrálás végpontját a permanganátion intenzív lila színének állandósulása jelzi.[3]
A titrálás kivitelezésétől függően a permanganátion Mnx ionná redukálódik, ahol x értéke +2, +3, +4 vagy +6 lehet. Permanganometriásan mérhető a Fe2+, Mn2+, Fe2+ és Mn2+ egymás mellett, C2O2−4, NO−2, H2O2 stb.
A legtöbb esetben a titrálást erősen savas közegben végzik, ekkor az alábbi reakció játszódik le:[4]
MnO−4 + 8H+ + 5e− → Mn+2 + 4H2O
Ennek a reakciónak az elektrokémiai standardpotenciálja:[5]
E0=+1,51 V
ami mutatja, hogy a KMnO4 (savas közegben) nagyon erős oxidálószer. Ezzel a módszerrel oxidálható:
és akár
- Cl− ( E0Cl2/Cl−=+1,36 V) stb is.
Gyengén savas közegben a MnO−4 nem tud – 5 elektron felvételével – Mn2+-vé alakulni, ilyenkor csak 3 elektronos oxidáció megy végbe, és MnO2(s) keletkezik az alábbi elektrokémiai reakcióban:
MnO−4 + 4H+ + 3e− → MnO2 + 2H2O
A standardpotenciál: E0=+1,69 V.
Végül lúgos oldatban, ha a nátrium-hidroxid koncentrációja c(NaOH)>1 mol dm−3, az alábbi reakció történik:
MnO−4 + e− → MnO2−4 E0=+0,56 V.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Redox titrations: Permanganometry. In: University Chemistry, Vol. 1. C. Parameshwara Murthy. New Age International, 2008. ISBN 81-224-0742-0. p.632
- ↑ Louis Rosenfeld. Four Centuries of Clinical Chemistry. CRC Press, 1999, p. 130-175.
- ↑ Pokol György: Analitikai kémia 2011. 73. o. ISBN 978-963-279-466-2
- ↑ https://books.google.com/books?id=XQIIAQAAIAAJ Volumetric analysis, Vol 2. Izaak Maurits Kolthoff, Heinrich Menzel, Nathaniel Howell Furman. J. Wiley & Sons, inc., 1929. page 297
- ↑ Table of standard reduction potentials. In: Chemistry and chemical reactivity. John C. Kotz, Paul Treichel, John R. Townsend. Cengage Learning, 2008. ISBN 0-495-38703-7. p. 920
- ↑ Louis Rosenfeld. Four Centuries of Clinical Chemistry. CRC Press, 1999, p. 72-75.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Permanganometry című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
