Ugrás a tartalomhoz

Perjés Géza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perjés Géza
SzületettPelzl Géza
1917. augusztus 14.
Trencsén
Elhunyt2003. szeptember 18. (86 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásahadtörténész
Iskolái
SírhelyeÓbudai temető (26/11-CF-7/8)
A Wikimédia Commons tartalmaz Perjés Géza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Perjés Géza (eredeti neve: Pelzl; 1932-ig) (Trencsén, 1917. augusztus 14.Budapest, 2003. szeptember 18.) hadtörténész.

Életpályája

[szerkesztés]

Szülei: Pelzl József és Kiss Erzsébet voltak. Nyolcan voltak testvérek. Középiskolai tanulmányait Sopronban és Pécsett végezte. 1935-ben érettségizett a pécsi katonai reáliskolában. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1939-ben hadnaggyá avatták. 1939–1944 között csapattisztként szolgált Nagykanizsán, Kőszegen és Szombathelyen. 1942–1944 között kétszer volt a fronton; meglőtték. 1944–1945 között a szombathelyi kerületi parancsnokság beosztott tisztje volt.

1945–1946 között Ausztriában angol hadifogságba esett. 1946–1948 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Társadalomtudományi Tanszékének könyvtárosa és gyakornoka volt. 1948–1949 között tisztviselőként és fizikai munkásként dolgozott. 1949-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen végbizonyítványt szerzett. 1949–1950 között kiképzőtiszt. 1950–1956 között ismét segédmunkás, illetve a MÁVAG vasesztergályosaként dolgozott.

1956–1957 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának egyetemi katonai parancsnokságán segédtisztként dolgozott. 1957–1963 között – Szalai Sándor javaslatára – a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa. 1960–1983 között a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára Történeti Statisztikai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa.

1992–1994 között a Honvédelmi Minisztérium Tanácsadó Testületének elnöke volt. 1995-től a Magyar Történelmi Film Alapítvány kuratóriumának elnöke volt.

Sírja az Óbudai temetőben található (26/11-CF-7/8).[2]

Perjés Géza (1917-2003) hadtörténész urnasírja az Óbudai temetőben (26/11-CF-7/8).

Művei

[szerkesztés]
  • Esztergom 1706. évi ostromai és az ostromokkal kapcsolatos hadműveletek (Hadtörténelmi Közlemények, 1954)
  • Balassi Bálint, a katona (Irodalomtörténeti Közlemények, 1955)
  • Zrínyi Miklós, a hadtudományi író (Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Budapest, 1957)
  • Új adatok és szempontok az álkuruc balladák vitájához (Irodalomtörténeti Közlemények, 1957)
  • A barbárok hadművészete. – Áttörés a kuruc korban (Katonai Szemle, 1958)
  • A höchstädti csata. 1704. aug. 13. (Hadtörténelmi Közlemények, 1958)
  • A taktikai átkarolás a hadtörténelemben. 1–2. (Katonai Szemle, 1959)
  • A „metodizmus” és a Zrínyi– Montecuccoli vita. 1–2. (Századok, 1961–1962)
  • Mezőgazdasági termelés, népesség, hadsereg-élelmezés és stratégia a 17. század második felében. 1650–1715 (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 29. Budapest, 1963)
  • Az élelemellátás kérdése Napóleon oroszországi hadjáratában (Századok, 1963)
  • Terméseredmény-vizsgálatok (Történeti Statisztikai Évkönyv, 1963/64)
  • Hadsereg-élelmezés, logisztika és stratégia a vasutak elterjedése előtti kétszáz esztendőben (Hadtörténelmi Közlemények, 1963)
  • A szentgotthárdi csata (Vasi Szemle, 1964)
  • Zrínyi Miklós és kora (Budapest, 1965; Osiris monográfiák. 2. bővített kiadás: 2002)
  • A statisztika és a hadtudomány kapcsolata a XIX. század elején (Statisztikai Szemle, 1965)
  • Clausewitz magyar fordítása. – A hadászati belső és külső vonal viszonyának alakulása. Emlékezés Königgraetzről (Hadtörténelmi Közlemények, 1966)
  • Az Oszmán Birodalom európai háborúinak katonai kérdései. 1356–1699 (Hadtörténelmi Közlemények, 1967)
  • A nemzeti önérzet zavarai (Látóhatár, 1967)
  • A statisztikai szemlélet elemei a XVIII. század elejei adóösszeírásokban (Statisztikai Szemle, 1968)
  • Die Frage der Verpflegung im Fledzuge Napoleons gegen Russland (Militärgeschichte Mitteilungen, 1968)
  • Szerencse, valószínűség és hadvezéri szemmérték. A katonai döntés és a valószínűség Montecuccolitól és Zrínyitől Clausewitzig (MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei, 1971)
  • Az országút szélére vetett ország. 1–3. (Kortárs, 1971–1972)
  • Gergely Sándor Dózsa-regénye történész szemmel (Kortárs, 1972)
  • A történelmi regény lényege: a történetiség (Olvasó ifjúság. Tanulmányok, cikkek és dokumentumok az ifjúsági regény és az olvasónevelés kérdéseiről. Budapest, 1972)
  • Az 1728. évi adóösszeírás adatainak feldolgozása (Statisztikai Szemle, 1974)
  • Történeti statisztikai adatok szekunder elemzésének tanulságai (Történeti statisztikai tanulmányok. 1. Budapest, 1975)
  • Az országút szélére vetett ország. A magyar állam fennmaradásának kérdése a Mohácstól a Buda elestéig tartó időben (Gyorsuló idő. Budapest, 1975)
  • Jelentés az 1728. évi adóösszeírás gépi feldolgozásáról (Agrártörténeti Szemle, 1978)
  • Mohács (Budapest, 1979)
  • A szentgotthárdi csata (Szentgotthárd. Helytörténeti és helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1982)
  • Clausewitz (Budapest, 1983)
  • Clausewitz és a háború praxeológiája (Budapest, 1988)
  • The Fall of the Medieval Kingdom of Hungary. Mohács, 1526 – Buda, 1541. Az előszót írta Bak M. János (Social Sciences Monographs. Boulder, 1989)
  • Bibó István, a hivatali kollega (Bibó-emlékkönyv. Budapest-Bern, 1991)
  • A brjanszki erdők aljában. Harctéri élményeim 1942 augusztusától 1943 októberéig (Hadtörténelmi Közlemények, 1997)
  • Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. A bevezetőt R. Várkonyi Ágnes írta (Budapest, 1999)
  • Bárdossy László és pere (Hadtörténelmi Közlemények, 2000)
  • A védelemről általában és a végvárak anyagi ellátásáról (Végvár és ellátás. A noszvaji végvári konferencia előadásai. 1999. okt. 13–14. Szerkesztette: Petercsák Tivadar, Berecz Mátyás. Eger, 2001)
  • Taktika és stratégia a Rákóczi-szabadságharcban (Az államiság megőrzése. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharcról. Szerkesztette, az előszót írta Czigány István. Budapest, 2002)
  • Kossuth és Görgey konfliktusa. – Balassi Bálint, a katona (Hadtörténelmi Közlemények, 2004)
  • Csatakönyv. Tanulmányok a magyar és az egyetemes történelem csatáiról; vál., szerk. Hausner Gábor, bev. Veszprémy László; HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Bp., 2014 (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtára)
  • Tiszt-képzés; sajtó alá rend., jegyz., bev. Hausner Gábor; Ludovika Egyetemi, Bp., 2020 (Pro militum artibus)

Díjai

[szerkesztés]
  • A Kiadói Főigazgatóság nívódíja (1966)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  2. Perjés Géza sírja

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Vita a Történettudományi Intézetben Perjés Géza könyvéről (Agrártörténeti Szemle, 1964)
  • Kulcsár Péter: Mohács. Perjés Géza könyve (Kortárs, 1980)
  • Hermann Róbert: Perjés Géza: Seregszemle (Magyar Tudomány, 2001)
  • Lőcsei Gabriella: A kapitány orcája. In memoriam P. G. (Magyar Nemzet, 2003. okt. 4.; téves halálozási adat: szept. 16.!)
  • Hausner Gábor: Perjés Géza (Hadtörténelmi Közlemények, 2004)
  • Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza tiszteletére. Szerkesztette: Hausner Gábor. Művei bibliográfiájával (Argumentum, Budapest, 2005)
  • Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.  
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6807-1