Periphylla periphylla
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Régi rajz a kehelyállatról
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Periphylla periphylla (Péron & Lesueur, 1810) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Periphylla periphylla témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Periphylla periphylla témájú kategóriát. |
A Periphylla periphylla a kehelyállatok (Scyphozoa) osztályának koronamedúzák (Coronatae) rendjébe, ezen belül a Periphyllidae családjába tartozó faj.
Nemének eddig az egyetlen felfedezett faja.
Előfordulása
[szerkesztés]A Periphylla periphylla mélytengeri csalánozófaj, amely akár 7000 méteres mélységekben is megtalálható. Előfordulási területe a Csendes-, az Indiai- és az Atlanti-óceánok, valamint a Mexikói-öböl, az Északi- és a Földközi-tenger. Norvégia fjordjaiban is él, ahol az 1970-es évektől kezdve túlszaporodott; jelentős károkat okozva a helybéli halászati iparnak. A túlszaporodás okát még nem fejtették meg a biológusok.
Megjelenése
[szerkesztés]A kifejlett állat 30 centiméter hosszú. A kehelyállat testének a 90 százalékát a víz alkotja, a maradékot pedig nyálkás szövetek. A Periphylla periphylla példányok az egymás közti kommunikációra, vöröses biolumineszcenciára képesek. A „harang” szélén kis, fényérzékelő szervek találhatók. Ez az állatfaj kerüli a napfényt.
Életmódja
[szerkesztés]Ragadozó életmódot folytat, és planktonnal táplálkozik. Éjszaka, táplálékkeresés közben feljebb vándorol, de amikor hajnalodik, a Periphylla periphylla visszahúzódik a mélybe.
Szaporodása
[szerkesztés]A többi kehelyállattól eltérően, a Periphylla periphylla életciklusában nincsenek polipforma és ephyra állapotok. A felnőtt állat a petéit a nyílt vízbe bocsátja. A petékből kikelt Periphylla periphyllák szüleiknek a kicsinyített másai. Életük elején a tápban gazdag szikzacskóval táplálkoznak.
Források
[szerkesztés]- Periphylla periphylla (Péron & Lesueur, 1810) WoRMS
- Cornelius, P.F.S. (2001). Cubozoa, in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels, 50: pp. 111
- Periphylla F. Müller, 1861 WoRMS
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Helmet jellyfish című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Youngbluth, Marsh J. & Båmstedt, Ulf (2001), "Distribution, abundance, behavior and metabolism of Periphylla periphylla, a mesopelagic coronate medusa in a Norwegian fjord.", Hydrobiologia 451: 321-333, <http://openurl.ingenta.com/content?genre=article&issn=0018-8158&volume=451&issue=1/3&spage=321&epage=333>[halott link]
- Jarms, G.; Tiemann, J. & Båmstedt, U (2002), "Development and Biology of Periphylla periphylla (Peron & Lesueur, 1809) (Scyphozoa, Coronatae) in a Norwegian Fjord", Marine Biology 141 (4): 647–657, DOI 10.1007/s00227-002-0858-x
- Kaartvedt, Stein; Klevjer, Thor A & Torgersen, Thomas et al. (2007), "Diel vertical migration of individual jellyfish ( Periphylla periphylla )", Limnol. Oceanogr. 52 (3): 975–983, <http://www.jstor.org/stable/4499670>
- Sornes, T.A.; Hosia, A. & Båmstedt, Ulf et al. (2008), "Swimming and feeding in Periphylla periphylla (Scyphozoa, Coronatae)", Marine Biology 153 (4): 653–659, DOI 10.1007/s00227-007-0839-1
- Intergovernmental Oceanographic Commission (IOC) of UNESCO. The Ocean Biogeographic Information System (OBIS), available online at http://www.iobis.org/
- Gosner, K. L. (1971). Guide to identification of marine and estuarine invertebrates: Cape Hatteras to the Bay of Fundy. John Wiley & Sons, Inc. 693 p.
- Larson, R.J. 1976. Marine flora and fauna of the northeastern United States. Cnidaria: Scyphozoa. NOAA Techical Report NMFS Circular 397. 18 p.
- Shih, C.T., 1977. A guide to the Jellyfish of Canadian Atlantic waters. National Museum of Natural Sciences, Natural History Series 5 : 1-190.
- Segura-Puertas, L., L. Celis, and L. Chiaverano. 2009. Medusozoans (Cnidaria: Cubozoa, Scyphozoa, and Hydrozoa) of the Gulf of Mexico, Pp. 369–379 in Felder, D.L. and D.K. Camp (eds.), Gulf of Mexico–Origins, Waters, and Biota. Biodiversity. Texas A&M Pre
- Liu J.Y. [Ruiyu] (ed.). (2008). Checklist of marine biota of China seas. China Science Press. 1267 pp.
- Cairns, S.D.; Gershwin, L.; Brook, F.J.; Pugh, P.; Dawson, E.W.; Ocaña O.V.; Vervoort, W.; Williams, G.; Watson, J.E.; Opresko, D.M.; Schuchert, P.; Hine, P.M.; Gordon, D.P.; Campbell, H.J.; Wright, A.J.; Sánchez, J.A.; Fautin, D.G. (2009). Phylum Cnidaria: corals, medusae, hydroids, myxozoans. in: Gordon, D.P. (Ed.) (2009). New Zealand inventory of biodiversity: 1. Kingdom Animalia: Radiata, Lophotrochozoa, Deuterostomia. pp. 59-101., available online at http://si-pddr.si.edu/handle/10088/8431 Archiválva 2014. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
