Pereszopnicjai evangélium
| Pereszopnicjai evangélium | |
 | |
| Nyelv | óukrán-ófehérorosz népi irodalmi nyelv[1] |
| Műfaj | Biblia-fordítás |
| Kiadás | |
| Média típusa | kézirat |
| Oldalak száma | 964 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pereszopnicjai evangélium témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 16. századi pereszopnicjai evangélium, magyar forrásokban helytelen átírással pereszopnicai evangélium (ukrán nyelven Пересопницьке Євангеліє) az egyik legjelentősebb keleti szláv nyelvemlék,[2] az első köznyelvi ukrán Biblia-fordítás.[3]
A pereszopnicjai evangélium szimbolikus jelentőségű az ukrán nemzet számára; 1991 óta az ukrán államelnök hivatalba lépésekor Ukrajna alkotmánya és függetlenségi nyilatkozata mellett erre a dokumentumra is felesküszik.[1]
Története
[szerkesztés]A kézirat Anasztaszija Jurijivna Zaszlavszka volhiniai hercegnő, valamint lánya, Jevdokija és veje, Ivan Csartorijszkij megrendelésére készült[1][4] 1556. augusztus 15. és 1561. augusztus 29. között az dvireci Szentháromság-kolostorban és a pereszopnicjai Istenanya-kolostorban. Az írnok a Sanokból származó Mihajlo Vaszilevics és egy ismeretlen nevű írnok volt, a fordító pedig Hrihorij, a pereszopnicjai kolostor archimandritája.[5] Egyes kutatók szerint a díszítést a szambiri Feduszko végezte;[6] ez a következtetés a stílus elemzésén alapul, de a könyv széljegyzeteiben nincs feltüntetve az illusztrátor neve.[7] A fordítás egyházi szláv nyelvről készült, felhasználva a Szentírás eredeti görög szövegét és a lengyel Biblia-fordítást.[8]
Az elkészülést követő száz évből a kézirat sorsáról nincs adat. 1701. április 16-án Ivan Mazepa kozák hetman a perejaszlavi Feltámadás-székesegyháznak adományozta. 1799-ben a székesegyházba kinevezett orosz püspökök az ukrán nyelvű könyvet átadták a perejaszlavi szeminárium könyvtárának; itt talált rá 1837-ben Oszip Bogyanszkij író, nyelvész, történész. 1873-ban az oktatásügyi miniszter Oldenburgi Péter hercegnek ajándékozta; a herceg halála után özvegye visszaadta az evangéliumot a szemináriumnak, ami időközben Poltavába költözött. 1919-ben a kézirat a poltavai proletár múzeumba, 1940-ben a poltavai néprajzi múzeumba került. A második világháború során, 1941-ben a múzeumot Ufába evakuálták. A háború után a kijevi Pecserszka lavrába szállították, innen pedig a Vernadszkij Nemzeti Könyvtárba.[1][2]
1991 óta az ukrán államelnök hivatalba lépésekor Ukrajna alkotmánya és függetlenségi nyilatkozata mellett erre a dokumentumra is felesküszik.[1]
Nyomtatásban első ízben 2001-ben jelent meg.[8]
2004-ben Ukrajna felterjesztette a kéziratot A világ emlékezete listára, de az UNESCO 2005-ben tartott ülésszakán elutasította felvételét.[9]
2011-ben az Ukrán Nemzeti Bank 20 hrivnyás emlékérmet bocsátott ki a kézirat elkészültének 450. évfordulójára. Az érem előlapján a készítők ikonografikus ábrázolása, a hátlapján a négy evangélium egy-egy miniatúrája látható.[10] Ugyanebben az évben Ukrajna vatikáni nagykövete a pereszopnicjai evangélium fakszimile másolatát adta át a Vatikáni Apostoli Könyvtárnak.[11]
Leírása
[szerkesztés]A zöld bársonnyal borított tölgyfa táblákba kötött könyv az Újszövetség négy evangéliumát tartalmazza,[12] amelyhez helyenként Hrihorij archimandrita és Mihajlo Vasziljevics megjegyzéseket fűzött.[7] A kézirat fekete tintával és cinóberrel 482, egyenként 380x240 milliméteres pergamenlapra íródott, azaz 964 oldalas, tömege 9,3 kilogramm.[5][13]
A gazdagon díszített könyv az olasz reneszánsz hatását mutatja, ugyanakkor miniatúrái a bizánci és keleti szláv hagyományokhoz kötődő ukrán ikonfestészetre jellemzőek.[12] A növényi ornamentika hasonlóságot mutat a korabeli épületek, például a lvivi Rinok tér épületeinek díszítésével.[7]
Mindegyik evangélium egy képpel kezdődik, amely az egyes evangélistákat munka közben ábrázolja: Máté tollat hegyez, Márk gondolkodik, Lukács tintatartót állít, János diktál. Egyedülálló módon az evangélisták ikonográfiai szimbólumai közül kettő fel van cserélve: Márkhoz rendelték a sast, Jánoshoz pedig az oroszlánt.[7]
Nyelvezete a nyugati bojkó nyelvjárás, illetve kisebb mértékben a déli volhíniai nyelvjárás jegyeit mutatja, ugyanakkor szókincsében előfordulnak más ukrán nyelvjárásbeli, illetve egyházi szláv és lengyel elemek is.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Lebovics Viktória: A Biblia ukrán nyelven és egy ukrán-magyar Újszövetség. In Metszéspontok. Magyar-szláv vallási és kulturális kapcsolatok: Tanulmánykötet Ohridi Szent Naum tiszteletére. Szerk. Menyhárt Krisztina és Dudás Mária. Budapest: Bolgár Kulturális Fórum – ELTE Szláv Filológiai Tanszék. 2021. ISBN 978-615-01-4149-7
- ↑ a b Csilla Fedinec: A Zelenszkij-jelenség. Világtörténelem, 10. sz. (2020. június)
- ↑ Fedinec Csilla, Font Márta, Szakál Imre, Varga Beáta: Ukrajna története: régiók, identitás, államiság. Budapest: Társadalomtudományi Kutatóközpont–Gondolat. 2021. 426., 435. o.
- ↑ Maha László: Ukrajna története: Tankönyvszerű szöveggyűjtemény Ukrajna magyar tannyelvű iskoláinak 8. osztálya számára. 29. o.
- ↑ a b Гнатенко Людмила Анатоліївна: Пересопницьке Євангеліє. resource.history.org.ua (Hozzáférés: 2023. március 30.)
- ↑ a b Peresopnytsia Gospel. www.encyclopediaofukraine.com (2016) (Hozzáférés: 2023. március 29.)
- ↑ a b c d Олексій Бухало: Пересопницьке Євангеліє: як починалася українська літературна мова? www.bbc.com (2018. november 9.) (Hozzáférés: 2023. március 30.)
- ↑ a b O. Barkova: Uncommon Culture. uncommonculture.org (Hozzáférés: 2023. március 30.)
- ↑ 7th Meeting of the International Advisory Committee of the Memory of the World Programme (Lijiang, People’s Republic of China, 13-16 June 2005): Final Report. unesdoc.unesco.org (Hozzáférés: 2023. március 29.)
- ↑ 20 Hryven Peresopnytsia Gospels. en.numista.com (Hozzáférés: 2023. március 29.)
- ↑ Copy of Peresopnytsia Gospel Passed to Vatican. risu.ua (2011. október 31.) (Hozzáférés: 2023. március 29.)
- ↑ a b N.V. Tilnyak, L.M. Sidorenko: Peresopnytsia Gospel - 450 years. kpi.ua (Hozzáférés: 2023. március 29.)
- ↑ І. П. Чепіга: Пересопницьке Євангеліє. litopys.org.ua (Hozzáférés: 2023. március 30.)