Penelope marail
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Penelope marail Statius Müller, 1776 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Penelope marail témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Penelope marail témájú kategóriát. |
A Penelope marail a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a hokkófélék (Cracidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Philipp Ludwig Statius Müller német ornitológus írta le 1776-ban, a Phasianus nembe Phasianus Marail néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Penelope marail jacupeba Spix, 1825
- Penelope marail marail (Statius Muller, 1776)[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Dél-Amerika északi részén, Brazília, Francia Guyana, Guyana, Suriname és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 63–68 centiméter, hím tömege 772–1310 gramm, nőstény tömege 770–1450 gramm.[3]
Életmódja
[szerkesztés]Gyümölcsökkel táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. július 7.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. július 7.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. július 5.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. július 5.)
