Ugrás a tartalomhoz

Pekáry Ferenc

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pekáry Ferenc
Született1859
Elhunyt1925. február 16.
Budapest
Nemzetiségemagyar
HázastársaKiss Anna
SzüleiPekáry Antal, Duka Mária
Foglalkozásabüntetőjogász, rendőrfőkapitány-helyettes
Sablon • Wikidata • Segítség

Zebegnyői Pekáry[m 1] Ferenc (1859 – Budapest, 1925. február 16.[1][2]) büntetőjogász, rendőrfőkapitány-helyettes,[3] miniszteri tanácsos, a daktiloszkópia, és az erre épülő országos bűnügyi nyilvántartás magyarországi meghonosítója.

Életpályája

[szerkesztés]

Pekáry Antal és Duka Mária fia. Felesége, akivel 1887-ben Miglécen házasodott össze, Kiss Anna[4] (megh. 1946)[5] volt. 1882-ben kezdte pályafutását a Thaisz-korszakban. Jogi tanulmányai befejeztével 1884-ben fogalmazó gyakornok lett, majd végigjárta a tiszti ranglétrát: volt díjnok, írnok, fogalmazó, 1892-től főkapitány titkár,[6] 1896-tól kerületi kapitány.[7] 1904-ben rendőrtanácsossá,[8] 1906-ban a bűnügyi osztály vezetőjévé[9] és főkapitány-helyettesé nevezték ki,[10] majd budapesti főkapitány lett. 1912-ben rendelték szolgálattételre a minisztériumba, ahol az újonnan létrehozott rendőri ügyosztály vezetője lett,[11][12] (belügyi) miniszteri osztálytanácsos, miniszteri tanácsos[13] volt. 1913–1916 között a XIII. Államrendészeti Főosztály főnöke, majd 1917-ben a X. Törvényelőkészítő Főosztály vezetője volt.[14] Harmincöt évi szolgálat után 1917-ben vonult nyugállományba. Számos kitüntetés tulajdonosa volt.[15]

Munkássága igazán dr. Boda Dezső főkapitány mellett bontakozott ki. A rendőri intézmények terén bevezetett reformjaik a budapesti Állam (királyi csendőrség) rendőrséget európai szintre emelték. 1912-ben bevezetett vidéki (csendőrség) rendőrség államosítása kapcsán a miniszteri tanácsosi cím adományozása mellett még megkapta a miniszteri osztálytanácsosi címet. Egyidejűleg megbízták a Belügyminisztérium XIII. Államrendészeti Főosztályának szervezésével és vezetésével.

Szerepe a daktiloszkópia bevezetésében

[szerkesztés]

A kontinensen[m 2] elsőként Magyarországon vezették be a daktiloszkópia alkalmazását. Az új azonosítási módszer elterjedésében nagy szerepe volt. 1901-ben Angliában járt és tanulmányozta az ottani rendőri szervezetet. Ekkor ismerte meg a Galton—Henry-módszert, s mikor hazatért, a daktiloszkópia használatáról javaslatot terjesztett elő, melyet el is fogadtak, és ennek alapján 1902-ben[16] megszervezték Budapesten is a bűnügyi nyilvántartást.[17]

„Az új rendszer megértésére beszereztem az angolok által használt E.R.Henry C.S.J. londoni nyugalmazott rendőrfönökhelyettes által szerkesztett „Classification and Uses of Fingerprints” c. munkát. Beszereztem továbbá az ujjlenyomatoknál a londoni rendőrség által használt blankettákat, a nyomdásztentát, a tentának valamely tetszésszerinti fémlapon (réz vagy bádog) szétmázolására alkalmas eszközt, valamint a lenyomat leolvasásához a londoni rendőrség által használt nagyítóüveg egy példányát.”

– Pekáry Ferenc

Bár kezdetben nem nagy lelkesedés fogadta az új technikát, a dánoki négyes rablógyilkosság tettesének felderítése meggyőzte a kétkedőket is a módszer hasznosságáról. A daktiloszkópia használata Európa-szerte már az első világháború előtt elterjedt.[18]

További kiemelkedő eredményei

[szerkesztés]

Ő állította fel a dunai kapitányságot. Megreformálta a tolonc- és cselédügyeket, javaslatára hozták létre a toloncházi jogvédő irodát.[19] Tanulmányt jelentetett meg a dologházakról,[20] melyben kifejtette, hogy az önhibájukon kívül gondoskodásra szorulók csoportját mindenképpen ki kell vezetni a rendészeti tevékenység köréből, mivel őket nem lehet büntetőjogilag felelősségre vonni. A jó fizikai állapotúak és a kétes egzisztenciák számára olyan, munkakötelezettséggel együtt járó dologházi elhelyezést javasolt, ahol, ha valódi gazdasági értékkel bíró munkát nem is, de valamilyen rendszeres produktív tevékenységet elláthatnak a befogadottak. A javíthatatlan, visszaeső elkövetők számára pedig a szigorított dologházat tartotta célravezetőnek.[21]

Jelentős érdemei vannak a budapesti rendőrség államosítására vonatkozó törvényjavaslat előkészítésében, valamint a vidéki rendőrség államosításában,[22] az erre vonatkozó előterjesztést ő készítette el.[23] „A rendőrségre vonatkozó törvényjavaslat elkészítésével kapcsolatos tennivalók szakszerű ellátására, illetve irányítására dr. Pekáry Ferenc budapesti főkapitány helyettes 1912-ben miniszteri tanácsosi címmel osztálytanácsossá neveztetett ki a belügyminisztériumba és átvette az e célra szervezett főosztály vezetését. Széleskörű anyaggyűjtés után mindenekelőtt az 1913. évi március hó 11-én kelt 41.500.913 XIII. sz. belügyminiszteri rendelet kibocsátását kezdeményezte. E rendelet az 1912. évi LVIII. t. c. és az 1913. évi költségvetés alapján államsegélyeket engedélyez és utalványoz, melyeket elsősorban a városi rendőrségek legégetőbbnek mutatkozó szükségleteinek kielégítésére kell fordítani és pedig a rendőrlegénység illetményeinek javítására, rendszeres rendőri szakoktatási célokra, a polgári biztosi (detektív szolgálat létesítésének, illetve fejlesztésének a megkezdésére), végül közbiztonsági rendelkezési alap rendszeresítésére.”[m 3][24]

Nevéhez számos gyermekjóléti intézmény fűződik.[15]

Egyesületi tagságai

[szerkesztés]

Az Országos Protestáns Patronázs Egyesület, melynek célja az elzüllött gyermekek és fiatalkorúak megmentése volt, 1909. évi alakuló közgyűlésén a választmány tagjává választotta.[25] 1910-ben a szeretetházi felügyelő bizottság tagjává választották,[26] 1911-ben az egyesület alelnöke,[27] 1914-ben a szeretetház intéző-bizottsága elnöke lett.[28] 1911-ben a Gyermekvédő Liga igazgató-választmányi tagjává választották,[29] és ebben a minőségében lett 1920-ban a belügyminiszter által kinevezett országos mozgóképvizsgáló bizottság tagja.[30] 1912-ben a Jogvédő Egyesület választmányi tagja,[31] 1913-ban a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület magyar tagozatának alelnökévé választották.[32][33] 1914-től a fiatalkorúak budapesti felügyelő hatósága tagja volt.[34]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Több hazai és külföldi kitüntetésben részesült: Vaskorona-rend III. osztályzata, orosz Vörös Sas-rend, spanyol III. Károly-rend középkeresztje, bolgár Polgári érdemrend (1908),[35] Polgári hadi érdemkereszt II. fokozat,[36] a román Korona Rendjének parancsnoki keresztje[37] (1910).

Emlékezete

[szerkesztés]

Sírja a Kerepesi temetőben található.[m 4] Síremlékét, amely Lányi Dezső szobrászművész alkotása, a Magyar Királyi Államrendőrség állíttatta számára.[38][39] A műemléki védettséget élvező[40] síremlék felirata: „Atyai barátjának és lánglelkű tanitómesterének hálás kegyelettel emelte a budapesti M. Kir. Állami Rendőrség tisztikara 1926. évben.”[41] A síremlék olyan rettenetes állapotban van, hogy azon a vezeték- és keresztneven kívül semmi más nem olvasható!

Publikációi

[szerkesztés]
  • dr. Pekáry Ferenc (1909. január 2.). „A dologházakról”. Pesti Napló 60 (1), 103. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  • Pekáry Ferenc: A csavargásról. Büntetőjogi dolgozatok Wlassics Gyula születése hatvanadik évfordulójának ünnepére, Budapest, 1912.[42]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Családnevét néha tévesen Pekáriként említik.
  2. ↑ Európában, Nagy-Britanniát nem számítva.
  3. ↑ Idézet az 1923. évi Rendőrségi Almanachból.
  4. ↑ 45-1-09

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Halálesete bejegyezve Budapest I. ker. polgári akv. 406/1925. folyószám alatt.
  2. ↑ (1925. február 17.) „Meghalt Pekáry Ferenc nyugalmazott főkapitányhelyettes”. Népszava 53 (38), 11. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  3. ↑ http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944/adatlap/59989
  4. ↑ (1887. november 18.) „Hymen”. Fővárosi Lapok (317), 2338. o. (Hozzáférés: 2016. január 20.) 
  5. ↑ Halálesete bejegyezve Budapest VI. ker. polgári akv. 8/1947. folyószám alatt.
  6. ↑ (1892. szeptember 2.) „Kinevezések”. Budapesti Hírlap 12 (242), 11. o. (Hozzáférés: 2016. január 20.) 
  7. ↑ (1896. július 24.) „Kinevezések”. Budapesti Hírlap 16 (202), 12. o. (Hozzáférés: 2016. január 20.) 
  8. ↑ (1904. április 26.) „Kinevezés a rendőrségen”. Budapesti Hírlap 24 (116), 9. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  9. ↑ (1906. február 11.) „A rendőrség bűnügyi osztálya”. Budapesti Hírlap 26 (41), 10. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  10. ↑ (1906. március 25.) „Székesfővárosi államrendőrségi kinevezések”. Belügyi Közlöny (13), 139. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  11. ↑ Magyarország az első világháborúban – Lexikon A–Zs 565. oldal
  12. ↑ (1912. május 12.) „Pekáry Ferenc főkapitányhelyettes fölmentése”. Budapesti Hírlap 32 (113), 11. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  13. ↑ (1913) „A Magyar Királyi Belügyminisztérium személyzeti beosztása”. Belügyi Közlöny. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  14. ↑ Székely Vera. Forrástudományi segédletek 1., A központi államigazgatás tisztségviselői a dualizmus korában 2. rész: M. Kir. Miniszterelnökség: A Király Személye Körüli M. Kir. Minisztérium : M. Kir. Belügyminisztérium, 36. o. (1980). Hozzáférés ideje: 2016. január 20. 
  15. ↑ a b Nekrológja: (1925. február 17.) „Meghalt Pekáry Ferenc dr. nyugalmazott főkapitány-helyettes”. Budapesti Hírlap 45 (38), 6. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  16. ↑ (1932. július 13.) „Daktiloszkópia”. Tolnai Világlapja 32 (30), 14. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  17. ↑ (1925. december 30.) „A modern rendőrség harca a bűnözők ellen. A kontinensen Magyarország használta először a daktiloszkópiát”. Budapesti Hírlap 45 (294), 6. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  18. ↑ A daktiloszkópia története. erzsebetrosta.hu (Hozzáférés ideje: 2016. január 20.)
  19. ↑ (1914. április 3.) „A Jogvédő Egyesület”. Jogtudományi Közlöny (14), 146. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  20. ↑ dr. Pekáry Ferenc (2002. január 2.). „A dologházakról”. Pesti Napló 60 (1), 103. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  21. ↑ Kiss Bernadett (2010). „A szabadságvesztés-büntetés mint a koldulás megszüntetésére irányuló kísérlet”. Börtönügyi Szemle 29 (4), 78. o. (Hozzáférés: 2016. január 20.) 
  22. ↑ (1912. július 25.) „Pekáry Ferenc tanulmányutja”. Budapesti Hírlap 32 (174), 8. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  23. ↑ (1913. április 23.) „A vidéki rendőrség államosítása”. Pesti Hírlap 35 (96), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  24. ↑ Tisza Miksa. Magyarország rendőrségének története, 2. kiadás, Pécs: "Haladás" Nyomda Részvénytársaság, 288. o. (1925) 
  25. ↑ (1909. január 31.) „Egyesületek”. Budapesti Hírlap 29 (26), 20. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  26. ↑ (1910. január 9.) „Egyesületek”. Budapesti Hírlap 30 (7), 20. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  27. ↑ (1911) „Az Országos Protestáns Patronage Egyesület”. Dunántúli Protestáns Lap 22 (40), 347. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  28. ↑ (1914. november 1.) „Az Országos Protestáns Patronázs Egyesület”. Budapesti Hírlap 34 (273), 14. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  29. ↑ (1912. június 11.) „Egyesületek”. Budapesti Hírlap 32 (137), 20. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  30. ↑ (1920. április 16.) „Kinevezték a mozgóképvizsgáló bizottságot”. Pesti Napló 71 (92), 6. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  31. ↑ (1912. március 19.) „Egyesületek”. Budapesti Hírlap 32 (67), 31. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  32. ↑ (1913. december 23.) „A magyar büntetőjog jövője”. Budapesti Hírlap 33 (302), 12–13. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  33. ↑ Révai Nagy Lexikona 14. kötet (Mons-Ottó), Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület címszó, 396. oldal
  34. ↑ (1914) „A fiatalkorúak felügyelő hatóságának tagjai”. Igazságügyi Közlöny 23 (6), 301. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  35. ↑ (1908. december 29.) „Bolgár rendjelek a rendőrségnek”. Budapesti Hírlap 28 (310), 11. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  36. ↑ Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1917. 07. 27-i ülés. eleveltar.hu. [2016. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 19.)
  37. ↑ (1910. november 16.) „Bolgár rendjelek a rendőrségnek”. Budapesti Hírlap 30 (272), 11. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  38. ↑ (1926. szeptember 24.) „Leleplezték Boda Dezső és Pekáry Ferenc síremlékét”. Budapesti Hírlap 46 (216), 7. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  39. ↑ (1926. szeptember 24.) „Leleplezték Boda Dezső és Pekáry Ferenc síremlékét”. Pesti Hírlap 48 (217), 11. o. (Hozzáférés: 2016. január 19.) 
  40. ↑ 42/2013. BM rendelet 2. számú melléklet
  41. ↑ 45. parcella Archiválva 2016. január 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. Budapesti Negyed, VII. évf. (1999) 3. sz. (Hozzáférés ideje: 2016. január 20.)
  42. ↑ Hivatkozva: Oross Jolán: Fejezetek a koldulás jogi szabályozásának történetéből,
    valamint Kiss Bernadett: A KÖZTERÜLETI ÉS KÖZRENDBE ÜTKÖZŐ DEVIÁNS MAGATARTÁSOK RENDÉSZETI SZABÁLYOZÁSA A XIX-XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN. pecshor.hu. (Hozzáférés: 2016. január 20.) című tanulmányokban.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pekáry_Ferenc&oldid=26732378”