Peéry Rezső
Peéry Rezső | |
Született | 1910. március 27. Pozsony |
Elhunyt | 1977. november 11. (67 évesen) Stuttgart |
Állampolgársága | német[1] |
Foglalkozása |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Peéry Rezső (eredetileg Limbacher) (Pozsony, 1910. március 27. – Stuttgart, 1977. november 11.) író, publicista.
Élete
[szerkesztés]Iskoláit szülővárosában kezdte, egyetemi tanulmányait Pozsonyban, Prágában és Párizsban végezte. 1932-ben magyar–francia–filozófia szakos tanári oklevelet szerzett.
A Sarló mozgalom egyik alapítója és vezéregyénisége volt. Eleinte elsősorban baloldali lapokba írt, az 1930-as évek közepétől azonban már a polgári eszmék hirdetője. Egy ideig a pozsonyi magyar gimnáziumban tanított, de 1938-ban eltávolították tanári állásából. Újságíróként kereste kenyerét, és az Esti Újság munkatársa lett. A szlovákiai magyar publicisztika meghatározó alakjává vált. Az első bécsi döntést követően Pozsonyban maradt. Szalatnai Rezsőhöz hasonlóan lapszerkesztőként és publicistaként az első Szlovák Köztársaságban élő és a fasizmust elutasító magyarság egyik szellemi vezetője volt.
Az 1945 utáni jogfosztottság idején nyíltan tiltakozott a szlovákiai magyarokat ért megtorlások miatt, s több memorandumot is megfogalmazott. A jogfosztó intézkedések miatt 1946-ban Magyarországra költözött, ahol egy ideig a szociáldemokrata párt budapesti irodájában dolgozott, majd 1948-ban Mosonmagyaróvárott a piarista gimnázium tanára, majd igazgatója lett.
1950-ben került Sopronba. Először az akkori Leánygimnázium, majd a Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója lett. 1954–1956 között a Soproni Szabadegyetem vezetője volt.
1956-ban a soproni Ideiglenes Nemzeti tanács elnökhelyettese volt. A forradalom bukása után novemberben emigrációba vonult. Egy ideig Ausztriában tanított, de egy tanügyi beadványa után összefogtak ellene, s ismét eltávolították állásából. Később Stuttgartban telepedett le, és a reutlingeni pedagógiai főiskola könyvtárosa lett. A magyar emigráció lapjaiban aktív publicisztikai tevékenységet folytatott, de munkatársa volt a Szabad Európa Rádiónak is.
1971–1974 között a Németországi Magyar Írók Munkaközössége egyik alapítója és elnöke volt.[2]
Tanítványa volt többek között Ébert Tibor szlovákiai magyar író, költő, kritikus, esztéta, zeneművész.
Elismerései
[szerkesztés]Művei
[szerkesztés]- 1941 Perem-magyarok az idő sodrában
- 1962 Réforme et révolution en Pannonie. Brüsszel
- 1975 Requiem egy országrészért. München
- 1977 Malomkövek között. Találkozások kortársakkal. Feljegyzések, beszámolók, karcolatok. Stuttgart
- 1993 Gondolatok a tehervagonban, avagy védőbeszéd a szlovákiai magyarok perében. Cikkek, esszék, tanulmányok, levelek 1945–1948
- 1994 A végzet bábjátéka, avagy Peremmagyarok az idő sodrában
- 1996 Európa önvédelme, avagy magánbeszéd az egyszemélyes hazáról
- Szemben az emlékekkel. Kelet-európai feljegyzések 1948–1953. A hirtenbergi kézirat; rajz Halmi-Horváth István, kézirat-rekonstr., szöveggond. Tóth László; Ister, Bp., 2001
- Kedves Rezső! Drága Bió! Peéry Rezső és Szalatnai Rezső levelezése; szerk., jegyz. Filep Tamás Gusztáv; Present–Noran, Bp., 2001
- Eszmék és rögeszmék. Cikkek, esszék, levelek, naplók; vál., gond., előszó, jegyz. Tóth László; Median, Pozsony, 2011
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2020. március 8.)
- ↑ Berzsenyi Dániel Gimnázium
Források
[szerkesztés]- A magyar irodalom története 1945–1975
- Tóth László: Adalékok Peéry Rezső élet- és pályakezdéséhez. Fórum Társadalomtudományi Szemle XII.
- A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig
- Peéry Rezső küzdelmei az eszmei barikádokon. Mozaikok egy 20. századi közép-európai értelmiségi portréjából; szerk. Kocsis István; Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium, Sopron, 2010
- ujszo.com