Ugrás a tartalomhoz

Pauline Nyiramasuhuko

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pauline Nyiramasuhuko
ElnökJuvénal Habyarimana
Ruanda család- és nőügyi minisztere
Hivatali idő
1992 – 1994
Született1946
Ndora,  Ruanda
Párt
  • National Republican Movement for Democracy and Development
  • Interine Rwandan govern
HázastársaMaurice Ntahobali
Foglalkozáspolitikus
IskoláiNational University of Rwanda

Pauline Nyiramasuhuko (1946–) ruandai politikus és háborús bűnös, aki a ruandai népirtás idején a család- és nőügyi miniszteri pozíciót töltötte be. A Ruandai Hazafias Front győzelmét követően a Kongói Demokratikus Köztársaságba menekült, végül 1997-ben fogták el és 2001-ben kezdődött bírósági meghallgatása. 2011 júniusában az ENSZ ruandai háborús bűnöket vizsgáló törvényszéke bűnösnek találta több száz tuszi nő megerőszakolására és kivégzésére adott utasításai miatt, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, ezzel ő lett az első nő, akit népirtásért ítéltek el.[1][2]

Élete

[szerkesztés]

Fiatalkora és karrierje

[szerkesztés]

1946-ban született Ruandában, Ndora faluban egy szegény hutu család gyermekeként.[3][4] Az Ecole sociale de Karubanda középiskolában tanult,[5] ahol összebarátkozott Agathe Habyarimanával, Ruanda későbbi elnökének, Juvénal Habyarimanának a leendő feleségével.[4]

Nyiramasuhuko szociális munkásnak tanult, majd ilyen munkát is végzett. A szociális ügyek minisztériumában dolgozott, ahol a nőket oktatta az egészségről és a gyereknevelésről. 1968-ban összeházasodott Maurice Ntahobalival és négy gyerekük született. 1986-ban beiratkozott a Ruandai Nemzeti Egyetemre, ahol jogot tanult. 1992-től Habyarimana kormányában ő töltötte be a család- és nőügyi miniszteri pozíciót.[4][5][6]

A támadás háttere

[szerkesztés]

A ruandai népirtás 1994. április 9-én, Habyarimana meggyilkolásával kezdődött. Felfegyverzett hutu milicisták vonultak fel a határra, hogy kiszűrjék a tuszi menekülőket a tömegből. Azokat a hutukat, akik megtagadták a részvételt, szintén megtámadták.[7][8][9] Éjszaka Butare város lakói látták a távolban a tüzek fényét és lövöldözést hallottak a szomszédos falvakból, majd fegyveres hutuk tűntek fel a környéken, de a lakosok megvédték annak határait.[10]

Az átmeneti kormány a lázadás hírére Nyiramasuhukót küldte, hogy avatkozzon be a szülővárosában folyó eseményekbe. Megérkezése után utasítást adott a helyi kormányzónak, hogy szervezze meg a kivégzéseket, amikor ő ezt megtagadta, kivégezték és Nyiramasuhuko Kigaliból hívott milicistákat a feladat elvégzésére.[11] 1994. április 25-én több ezer tuszi gyűlt össze a város stadionjában, ahol a Vöröskereszt osztott ételt és biztosított szállást. Nyiramasuhuko csapdát állított nekik.[4] Az Interahamwe milicistái, akiket 24 éves fia, Arsène Shalom Ntahobali vezetett, körbevették az épületet. A menekülteket megerőszakolták, megkínozták és megölték, majd a testeiket felgyújtották.[12][13] Nyiramasuhuko állítólag azt mondta az esemény előtt a milicistáknak, hogy „mielőtt megölitek a nőket, meg kell erőszakolnotok őket.”[12] Egy másik incidens során megparancsolta embereinek, hogy vegyenek gázolajat az autójából, és azzal gyújtsanak fel élve egy csapat megerőszakolt nőt, egyiküket szemtanúként életben hagyta.[10]

1994-ben, a vereség után a Kongói Demokratikus Köztársaságba menekült. Három év múlva, 1997-ben tartóztatták le Kenya fővárosában, Nairobiban fiával, Jean Kambanda volt miniszterelnökkel és nyolc másik emberrel együtt.[6][14]

Tárgyalása

[szerkesztés]

Nyiramasuhuko pere 2001 és 2011 között zajlott a Ruandai Nemzetközi Törvényszék előtt. Ő volt az első nő, akit nemzetközi bíróság vont felelősségre tetteiért. 1999. augusztus 9-én helyezték vád alá népirtás elkövetésére szőtt összeesküvés, bűnpártolás, nyilvános és közvetlen népirtásra felbujtás, emberiség elleni bűnök és a genfi egyezmény 3. cikkének megszegése miatt.[15] Ő a tárgyaláson ártatlannak vallotta magát.[16] Nyiramasuhuko ügyét öt társáéval együtt tárgyalták a „Butare per” részeként.[17] Köztük volt fia, Arsène Shalom Ntahobali is, akit az Interahamwe félkatonai milícia vezetése miatt került a bíróság elé. A záróbeszédekre 2009. május 1-jén került sor.[16]

2011. június 24-én a bíróság bűnösnek találta hét vádpontban, köztük nemi erőszakra való felbujtásban és népirtásban, viszont három vádpont alól felmentették.[14] Tetteiért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, és legkorábban 25 év múlva szabadulhat.[17] Fiát tényleges életfogytiglan börtönbüntetésre ítélték, a másik négy vádlott pedig 25 év börtönbüntetést kapott.[18]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Ruanda: életfogytiglani börtönt kapott az első, népirtásért elítélt nő. HVG, 2011. június 24. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
  2. ↑ Ruandai mészárlás: életfogytiglan a volt családügyi miniszternek. HVG, 2011. június 24. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
  3. ↑ Sjoberg, Gentry, i. m. 160. o.
  4. ↑ a b c d Landesman, Peter: A Woman's Work. The New York Times, 2002. szeptember 15. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
  5. ↑ a b Daughter Profiles Pauline Nyiramasuhuko. Radio Netherlands Worldwide, 2005. február 21. [2010. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
  6. ↑ a b U.N. Tribunal Seizes Rwandans on Genocide Charges. CNN, 1997. június 18. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
  7. ↑ Polgreen, Lydia: Rwandan Officer Found Guilty of 1994 Genocide. The New York Times, 2008. december 18. (Hozzáférés: 2008. december 19.)
  8. ↑ Chhatbar, Sukhdev: Hosted news. Associated Press. Google, 2008. december 18. (Hozzáférés: 2008. december 19.)
  9. ↑ Nyakuiru, Frank: Rwanda's Bagosora sentenced to life for genocide. Reuters, 2008. december 18. (Hozzáférés: 2008. december 19.)
  10. ↑ a b Magazine. The New York Times, 1992. szeptember 15.
  11. ↑ News. BBC, 2011
  12. ↑ a b Zimbardo, i. m. 13. o.
  13. ↑ Harman, Danna: A Woman on Trial for Rwanda's Massacre. The Christian Science Monitor, 2003. március 7. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
  14. ↑ a b First Woman to be Charged with Genocide Sentenced to Life in Prison. The Daily Telegraph, 2011. június 24. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
  15. ↑ Amended Indictment (PDF). www.unictr.org. International Criminal Tribunal for Rwanda. [2011. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
  16. ↑ a b Chhatbar, Sukhdev: ICTR 'Butare Trial' Starts, Adjourned Until Tomorrow. AllAfrica.com, 2001. június 11. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
  17. ↑ a b CNN Wire Staff: Ex-Rwanda Minister Jailed for Life on Genocide and Rape Counts. CNN, 2011. június 24. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
  18. ↑ Rwanda: Ex-women's Minister Guilty of Genocide, Rape. BBC News, 2011. június 24. (Hozzáférés: 2011. június 24.)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Laura Sjoberg, Caron E. Gentry (2007): Mothers, Monsters, Whores: Women's Violence in Global Politics, Zed Books, ISBN 1842778668
  • Philip G. Zimbardo (2008): The Lucifer Effect: Understanding How Good People Turn Evil, Random House Trade Paperbacks, ISBN 0812974441

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pauline_Nyiramasuhuko&oldid=23604758”