Paul Kuhn
| Paul Kuhn | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1928. március 12.[1][2][3][4][5] Wiesbaden[6] |
| Elhunyt | 2013. szeptember 23. (85 évesen)[1][3][4] Bad Wildungen[7] |
| Iskolái | Musisches Gymnasium |
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz |
| Hangszer | zongora |
| Díjak | Bajor Érdemrend |
| Tevékenység |
|
| Paul Kuhn weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Kuhn témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Paul Kuhn, (Wiesbaden, 1928. március 12. – Bad Wildungen, 2013. szeptember 23.) német dzsesszzongorista, énekes, zenekarvezető. Karmesere volt az SFB Big Bandnek, a Sender Freies Berlin zenekarnak, (az ARD-hoz tartozó nyugat-berlini tévének). Az 1972-es Eurovíziós Dalfesztivál német előadásának karmestere volt.
Pályafutása
[szerkesztés]Kuhn egy krupié fiaként született Wiesbadenben. 1936-ban, nyolcévesen a berlini „Funk Exhibition”-on nyilvánosan fellépett harmonikával. Néhány évvel később megszerette a dzsesszzenét − amit a nácik rosszallottak. 1944-ben fellépett néhány alkalommal Párizsban, hogy szórakoztassa a Wehrmacht katonáit.
Az európai győzelem napja (1945. május 8.) után az amerikai erők megszállási övezetet alkottak Németország egyes részein, köztük a Frankfurt környéki régióban. Kuhnt az American Forces Network megbízásából szinte minden nap élőben volt a rádióban, egyedül vagy/és zenekarával. Kuhn átvette Glenn Miller stílusát, hangzását.
Az 1950-es években szórakoztató zenét hangszerelt és komponált. 1955 körül egyre gyakrabban adott elő popzenét. Azokat énekelte és kísérte zongorán. Az 1960-as években anyugati német háztartások már tévét vásároltak; a zenei műsorok, nagyzenekarok és énekesek nagyon sikeresek voltak. 1968-ban Kuhnt a Sender Freies Berlin szórakoztató zenekarának vezetőjévé nevezték ki. 1980-ban a zenekar feloszlott. Kuhn Kölnbe költözött, és létrehozta saját zenekarát.
2000-től turnézott Max Gregerrel, Hugo Strasserrel és a Big Band of SWR-vel (Südwestdeutscher Rundfunk).
2011 végén Kuhn San Franciscóban felvett egy CD-t John Claytonnal és Jeff Hamiltonnal. Az album 2013-ban jelent meg.
Leghíresebb slágerei a „The Man at the Piano” (1954), a „There is no beer in Hawaii” (1963) és a „The Color of Love” (1958) slágerlistások voltak.
Filmek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 12.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 22.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
Források
[szerkesztés]- https://www.bechstein.com/en/the-world-of-bechstein/pianists/paul-kuhn/
- https://www.dw.com/en/paul-kuhn-german-jazzman-who-lamented-hawaiis-lack-of-beer-has-died/a-17107058
- https://www.allmusic.com/artist/paul-kuhn-mn0000000373
- https://www.fr.de/kultur/musik/paulchen-kuhn-trauer-jazz-pianisten-11352622.html
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul Kuhn (band leader) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.