Paul Drude
Paul Karl Ludwig Drude | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1863. július 12. Braunschweig |
Elhunyt | 1906. július 5. Berlin |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | német |
Iskolái | Göttingeni Egyetem |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Göttingeni Egyetem |
Más felsőoktatási intézmény | Lipcsei Egyetemen, Giesseni Egyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | fizika |
Kutatási terület | optika, elektromosság |
Munkahelyek | |
Berlini Egyetem Fizikai Intézetének igazgatója | Giesseni Egyetem fizika professzora |
Jelentős tervfeladatai | Drude-modell |
Akadémiai tagság | Porosz Tudományos Akadémia |
Hatással voltak rá | James Clerk Maxwell |
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Karl Ludwig Drude témájú médiaállományokat. |
Paul Karl Ludwig Drude (Braunschweig, 1863. július 12. – Berlin, 1906. július 5.) német fizikus főként az optika területére specializálta munkásságát. Alapvető tankönyvet írt, melyben integrálta az optikát a Maxwell-egyenletek elektromágneses elméletével.
Tanulmányai
[szerkesztés]Drude édesapja orvos volt Braunschweigben. Egyetemi tanulmányait Göttingenben végezte el. Matematikát, majd fizikát tanult az egyetemen. Disszertációját 1887-ben fejezte be, témája a kristályokban történő fényvisszaverődés és elhajlás.
Életút
[szerkesztés]1894-ben Drude rendkívüli professzor lett a Lipcsei Egyetemen. Ebben az évben megnősült, összesen négy gyermeke született. 1900-ban a tekintélyes Annalen der Physik tudományos folyóirat szerkesztője lett. 1901-1905 között a Giesseni Egyetem fizika professzora volt. 1905-ben a Berlini Egyetem Fizikai Intézetének igazgatója lett. 1906-ban, pályája csúcsán, a Porosz Tudományos Akadémia tagja lett. Néhány nappal akadémiai székfoglalója után ismeretlen ok miatt öngyilkos lett.
Munkássága
[szerkesztés]Drude abban az évben diplomázott, amikor Heinrich Hertz James Clerk Maxwell elektromágneses elméletével kapcsolatos kísérleti eredményeit publikálni kezdte. Szakmai karrierje abban az időben indult, amikor Maxwell elméletei terjedni kezdtek Németországban.[1] Első kísérleteinek témája különböző szilárdtestek optikai állandóinak korábban nem látott pontossággal való meghatározása volt. Munkássága kiterjedt különféle anyagok fizikai szerkezetének és az optikai valamint elektromos állandók kapcsolatának vizsgálatára. 1894-ben mint vezető fizikus, részt vett a „c” állandó bevezetésében, amely a fény vákuumbeli sebességének a szimbóluma.
Lipcsei évei végén felkérték egy optikai tankönyv megírására. A tankönyvet (Lehrbuch der Optik) 1900-ban adták ki. A tankönyv olyan – korábban egymástól távolinak tűnő – témákat érintett, mint az elektromosság és az optika, amit Drude a tudomány történetében való korszakalkotó előrelépésnek nevezett. 1900-ban készült el az úgynevezett Drude-modell, mely az anyagok termikus, optikai és elektromos tulajdonságait magyarázza. A modellt Arnold Sommerfeld és Hans Bethe fizikusok fejlesztették tovább 1933-ban.
Megbecsülése
[szerkesztés]- A Hold egyik krátere Drude nevét viseli.
- Berlinben róla nevezték el a szilárdtestek elektronikájával foglalkozó intézetet (Paul-Drude-Institut für Festkörperelektronik).
Irodalom
[szerkesztés]- Lehrbuch der Optik, Leipzig, 1906, digitálisan olvasható: http://www.archive.org/details/lehrbuchderopti03drudgoog címen.
Források
[szerkesztés]- ↑ Jungnickel, 1990b, p. 167.