Paternkofel
| Paternkofel (Monte Paterno) | |
 | |
| A Paternkofel északkeletről, a Drei Zinnen-menedékházból nézve | |
| Magasság | 2744 m |
| Hely | Dél-Tirol–Belluno megye határa, Olaszország |
| Hegység | Dolomitok |
| Relatív magasság | 225 m |
| Típus | gyűrthegység |
| Első megmászás | 1882. szeptember 11., Franz Innerkofler[1] és Erich Künigl, a Gams-hasadék felől. |
| Legkönnyebb útvonal | Vasalt mászóút a Drei Zinnen menedékháztól a Gams-hasadékon keresztül (UIAA.sz.I.fok) |
| Elhelyezkedése | |
 Paternkofel
Pozíció Bolzano autonóm megye térképén
| |
 é. sz. 46° 37′ 15″, k. h. 12° 18′ 08″46.620833°N 12.302222°EKoordináták: é. sz. 46° 37′ 15″, k. h. 12° 18′ 08″46.620833°N 12.302222°E | |
Paternkofel
Pozíció az Alpok térképén
| |
 | |
| Térkép | |
 | |
| A Drei Zinnen és környéke | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paternkofel témájú médiaállományokat. | |
A Paternkofel (olaszul: Monte Paterno) egy 2744 méter magas sziklahegy a Dolomitokban, Olaszország Trentino-Alto Adige régiójában, Dél-Tirol és Belluno megye határán. A Sexteni Dolomitok része, a nevezetes Drei Zinnen (Tre Cime di Lavaredo) hármas hegycsúcs közvetlen szomszédja, attól a 2454 méter magas Patern-nyereg (Paternsattel / Forcella Lavaredo) választja el. Alpinisták kedvelt célpontja. Az első világháború idején a környező sziklahegyekhez hasonlóan véres hegyi harcok színtere volt. Itt halt hősi halált osztrák katonaként a tiroli Sepp Innerkofler, a kor híres hegyi vezetője, nevét a róla elnevezett vasalt mászóút őrzi.
Fekvése
[szerkesztés]A Paternkofel a nagy kiterjedésű, kb. 2300 m magasságban fekvő széles sziklás fennsíkon, a Zinnplateau-n emelkedik, a Langer Alm (La Grava Longa) nevű magashegyi síkvidék keleti peremén, impozáns sziklacsúcsok társaságában. Itt van a Rienz patak forrásvidéke, a Rienz felső völgye nyugat felé lejtve a Höhlenstein-völgybe torkollik, a Dürren-tó (Dürrensee) közelében.
A Paternkofeltől északra áll a 2617 méteres Toblinger Knoten (Torre di Toblin). A kettőt elválasztó 2438 méter magas nyeregben épült a Drei Zinnen-menedékház (Rifugio Antonio Locatelli). A Paternkofeltől keletre a Sexteni Dolomitok csúcsai, a Schusterplatte (2957 m) és az Elferkofel (3092 ) emelkednek, amelyek a tovább kelet felé a Fischlein-völgyre (Valle Fiscalina) néznek le.
A Paternkofel déli szomszédja a 2719 m magas Passportenkopf (Croda del Passaporto) masszívum, amelytől a Passport-csorba (Passportenscharte / Forcella Passaporto) választja el. Délnyugat felé a nagyhírű Drei Zinnen hármas hegycsoport áll, ezt a 2454 m magas nyereg (Paternsattel / Forcella Lavaredo) köti össze a Paternkofellel. A nyeregtől nem messze áll a Lavaredo-menedékház (2344 m), a Paternkofel és a Drei Zinnen felé irányuló túrák kedvelt kiindulási pontja. Nyugat felé a Langer Almon keresztül a Rienz völgyébe lehet eljutni.
Az egész környék közigazgatásilag a puster-völgyi Toblach községhez tartozik, és része a „Drei Zinnen természetvédelmi területnek”. 2009 óta az UNESCO Világörökség részét képezi.[2][3]
Első megmászói
[szerkesztés]A Paternkofel csúcsára elsőként a Franz Innerkofler tiroli hegyi vezető és Erich Künigl jutott fel 1882. szeptember 11-én a 2650 m magas Zerge-hágón (Gamsscharte) keresztül. A torony északnyugati falát 1886-ban szintén az Innerkofler család két tagja, Christian és Sepp mászta meg, bizonyos E. Biendl turistát kísérve.
Az első világháborúban
[szerkesztés]Az első világháború során 1915-ben, Olaszország hadba lépésével veszélyes helyzet állt elő, mert a cs. és kir. haderő zöme a keleti fronton állt. Az első olasz támadások feltartóztatása a hegyi frontszakaszokon a sorköteles évfolyamokba nem tartozó ifjú és idős tiroli önkéntesek (Standschützen) feladata lett. A védelmet a hegyi erődökre támaszkodva szervezték.
A hegyvidéket jól ismerő tiroliak eredményes mozgóháborúval sikeresen megakadályozták az olasz áttörést, amíg az osztrák csapaterősítések (császárvadászok) be nem érkeztek. A Paternkofel és a többi stratégiailag fontos hegycsúcs megszerzéséért heves harc dúlt. A hegyi háborúnak számos emléke (bunkerek, lőrések, mászóutak, hadiösvények, alagutak) máig fennmaradt.
A Paternkofelt az olasz hegyi csapatok (Alpinik) megszállták, visszaszerzéséért az osztrákok számos rajtaütést indítottak. 1915. július 4-én a hegy visszafoglalásért folyó közelharcban, közvetlenül a csúcs alatt veszítette életét a hírneves sexteni hegymászó és hegyi vezető, Sepp Innerkofler is. Testét az Alpinik kihozták a szakadékból, ahová zuhant, és a Paternkofel csúcsa közelében katonai tiszteletadás mellett eltemették.[4] 1917 végén, a caporettói áttörés után az olaszok visszavonultak a Dolomitokból. A harcok elültével Sepp fia, Gottfried Innerkofler barátaival lehozta apja holttestét a hegyről és a sexteni temetőben helyezte végső nyugalomra.[5]
Alpinizmus
[szerkesztés]A Paternkofel a Drei Zinnen közvetlen közelségében fekszik. Látványos körtúrát lehet tenni a hegy körül a Lavaredo-menedékháztól (2344 m) indulva, a Paternsattel nyergen (2454 m) át a Drei Zinnen-menedékházig (2405 m), majd innen vissza a Büllele-hágón (2528 m) át. Tapasztaltabb hegymászók megközelíthetik a Paternkofel csúcsát egy alagúton (Galleria Paterno), függőhidakon és vaslétrákon keresztül, a régi, világháborús katonai mászóúton, amelyet 1974–75 között helyreállítottak. A különböző útvonalak a csúcs alatt, a Zerge-hasadéknál (Gamsjoch, Gamsscharte) futnak össze, innen a csúcsra a függőleges sziklafalon kiépített vasalt mászóút vezet fel, amely a háborúban elesett Sepp Innerkofler és az őt 1915-ben megölő olasz Alpini, Piero de Luca nevét viseli (Innerkofler-De-Luca-Klettersteig)…
Újabb kori események
[szerkesztés]1974. július 9-én a Paternkofel és a Drei Zinnen között lezuhant az Olasz Hadsereg egyik Bell 206 típusú helikoptere, a fedélzeten utazó három tiszt életét vesztette. A szerencsétlenség színhelyén emlékművet állítottak, a lezuhant helikopter lapátjaiból szerkesztve.[6]
1982-ben a Paternkofel tetején és környékén forgatták a „Támadás a Krull bolygó ellen” c. brit fantasy-film több jelenetét.[7]
Képgaléria
[szerkesztés]-
A Paternkofel csúcsa -
Csúcskereszt a Paternkofelen -
Alagút a Paternkofel csúcsán -
Kilátás a csúcsról (a Drei Zinnen északi fala) -
A 2006. július 6-i helikopter-baleset emléktáblája
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Franz Innerkofler szócikke az osztrák AEIOU lexikonban
- ↑ Peter Ortner – Christine Kiebacher – Alfred Gruber. Naturpark Sextener Dolomiten – Die Einsamkeit großer Namen. Bozen: Autonome Provinz Bozen-Südtirol, Abteilung Natur und Landschaft / Athesia (2001)
- ↑ Unesco Weltnaturerbe Dolomiten. [2009. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
- ↑ Gunther Langes : Front in Fels und Eis. Der Weltkrieg im Hochgebirge. Der Heldentod des Bergführers Sepp Innerkofler.
- ↑ Oswald Ebner – Otto Lang. Kampf und die Sextner Rotwand (mellékletben: Das Kriegstagebuch des Bergführers Sepp Innerkofler. Bregenz: Teutsch (1937)
- ↑ Giovanni Tonicchi: Le Ali dell’Esercito dall’Aviazione leggera alla Cavalleria dell’aria 1951-2001, Viterbo, 2001. (207. old.)
- ↑ Támadás a Krull bolygó ellen, (1983). Filming Locations. Imdb.com. (Hozzáférés: 2013. november 19.)
Források, További információk
[szerkesztés]
- Monte Paterno, Dél-Tirol, Olaszország. Peakbagger.com. (Hozzáférés: 2013. október 21.)
- Il Fronte Dolomitico. La Grande Guerra sulle Dolomiti (Ampezzo, Cadore, Comelico, Pusteria). L’episodio del Paterno (olasz nyelven). frontedolomitico.it. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
- Viktor Schemfil: Die Kämpfe im Drei-Zinnen-Gebiet und am Kreuzberg bei Sexten 1915-1917, Universitätsverlag Wagner, 1984. (2. kiadás) ISBN 3-7030-0170-4 (németül)
- Richard Goedeke: Sextener Dolomiten, Alpenvereinsführer, Bergverlag Rother, 1988. ISBN 3-7633-1255-2 [1] Archiválva 2013. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (németül)
- Antonio Berti: Guerra in Ampezzo e Cadore, 1915-1917. Edizioni Mursia, 2005. (olaszul)
- Alberto Giacobbi: Il fronte delle Dolomiti (1915/17), Ghedina kiadó, 2005. (olaszul)
- Walther Schaumann: Führer zu den Schauplätzen des Dolomitenkrieges, Ghedina kiadó, 1973. (németül)
- Heinz von Lichem: Gebirgskrieg 1915-1918, 2. kötet, Athesia kiadó, 1997, ISBN 88-7014-236-1. (németül)
- Gunther Langes: Die Front in Fels und Eis, Athesia kiadó, 1997, ISBN 88-7014-118-7 (németül)
.png){kind=small}
