Ugrás a tartalomhoz

Patay Pál (régész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a régészről szól. Hasonló címmel lásd még: Patay Pál (egyértelműsítő lap).
Patay Pál
Született1914. december 8.
Budapest[1]
Elhunyt2020. október 4. (105 évesen)[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Szakterület
Kutatási területréz- és bronzkor
Tudományos fokozatdoktorátus (1939, Eötvös Loránd Tudományegyetem)
Szakintézeti tagságNémet Régészeti Társaság
Munkahelyek
Pázmány Péter Tudományegyetem1939–1949
Sablon • Wikidata • Segítség

Patay Pál (Budapest, 1914. december 8. – 2020. október 4.[4]) magyar régész, muzeológus, harangkutató, agrármérnök, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész főmuzeológusa.

Életpályája

[szerkesztés]

1932-ben a budapesti Lónyai utcai Református Gimnáziumban érettségizett. 1935-ben a debreceni Magyar Királyi Mezőgazdasági Akadémián (a mai Debreceni Agrártudományi Egyetem jogelődje) mezőgazdász oklevelet szerzett. 1939. február 26-án a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma ELTE) ősrégészetből doktorált.

1939. szeptember 1-jétől 1949-ig tanársegéd volt az ősrégészeti tanszéken. Közben mint tartalékos tüzérhadnagy rövid frontszolgálat után 1945. február 8. és 1947. június 22. között orosz hadifogságban volt.

1950. május 16-ától a balassagyarmati Palóc Múzeumban dolgozott, majd 1957. január 19-étől 1982. december 31-éig a Magyar Nemzeti Múzeum régész muzeológusa volt. A múzeum adattárának helyettes osztályvezetőjeként ment nyugdíjba. 1988. június 30-ig félállásban, 1993. július 1-je és 1995. január 31-e között teljes munkaidőben dolgozott mint tudományos tanácsadó.

1931-től Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság, a Deutsches Archäologisches Institut levelező-, illetve a Deutsches Museum in Burg Greifenstein tudományos tanácsának tagja. Union International des Scienes Préhistoriques et protohistoriques, Conseil Permanent (1947–1984), Comité d' Honneur (1984) tagja.

Általa vezetett feltárások

[szerkesztés]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]
  • Európa földművelésének őstörténete. Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó, 1935
  • Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Budapest, 1938
  • Régi harangok. Budapest, 1977 (németül is)
  • Das kupferzeitliche Gräberfeld von Tiszavalk-Kenderföld. Fontes archaeologici Hungariae . Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978
  • Kupferzeitliche Meissel, Beile und Axte in Ungarn. München, 1984
  • Corpus campanarum antiquarum Hungariae – Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt. Budapest, 1989
  • Die Bronzegefässe in Ungarn. München, 1990
  • Adatbank a magyar harangokról. Budapest, 1998
  • Harangok, harangöntők, ágyúk az 1848/49. évi szabadságharcban. Budapest, 1999
  • Kupferzeitliche Siedlung von Tiszalúc. Budapest, 2005
  • Zempléni harangok. 18. kötet/Officina musei, Herman Ottó Múzeum, 2009 ISSN 1217-033X szerk. Patay Pál – Millisits Máté
  • Az életet már megjártam. Emlékezem, Magyarországra és a XX. századra; Patay Z., Bp.–Balatonalmádi, 2014
  • Az életet már megjártam. Emlékezem, Magyarországra és a XX. századra; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2018 (Nemzeti könyvtár)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 4.)
  2. ↑ Magyar Nemzeti Múzeum. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  3. ↑ a b c d Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
  4. ↑ Elhunyt a Magyar Nemzeti Múzeum legidősebb munkatársa, dr. Patay Pál. Magyar Nemzeti Múzeum, 2020. október 5. [2020. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 5.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Patay_Pál_(régész)&oldid=27359979”