Ugrás a tartalomhoz

Pataki Sámuel (orvos, 1731–1804)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pataki Sámuel
Született1731. március 20.
Dés
Elhunyt1804. szeptember 10. (73 évesen)
Kolozsvár
Nemzetiségemagyar
SzüleiPataki Sámuel
Foglalkozásaorvosdoktor,
tanár
SírhelyeHázsongárdi temető
SablonWikidataSegítség

Sárospataki Pataki Sámuel (Dés, 1731. március 20.Kolozsvár, 1804. szeptember 10.) orvosdoktor és tanár.

Élete

[szerkesztés]

Pataki Sámuel orvos és Dálnoki Máriának fia. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református főiskolában végezte és 1752-ben a leideni egyetemre ment, ahol 1755-ig tanult természettant, matézist, metafizikát, görög és arab nyelvet, egyetemes történelmet és teológiát; itt az orvosi tudományokra is készült; innét Odera-Frankfurtba ment, de egy év múlva a porosz háború kitörése miatt Utrechtet kereste föl, ahol 1758-ban orvosdoktori oklevelet nyert. Még külföldön érte a kolozsvári református főiskola elöljáróságának meghívó levele, melyben tudatták, hogy a bölcseleti tanszékre tanárnak választották. 1759-ben kezdte meg tanári működését, ami alatt a tanterv újításában nagy buzgalmat fejtett ki. 1769-ben a főkonzisztórium reá bízta a nyomda igazgatását, melyet nagy buzgalommal 25 évig teljesített. 1780-ban Kolozs megye tiszti főorvosa lett. Nagy orvosi gyakorlata volt, tanácsát a messze vidéken is igénybe vették. Füvészettel is foglalkozott és e tárgyban Benkő Józseffel sűrűn levelezett. Nagy növénygyűjteménye a kolozsvári egyetem növénytani intézetében van elhelyezve.

Arcképét a kolozsvári református kollégium fametszetben kiadta.

Munkái

[szerkesztés]
  • Theses medicae... pro specimine inaugurali. Trajecti ad Rhemum, 1758.
  • Temetési oratio, melyet néhai gróf idősb. sz. Teleki Ádám kir. consil. és generális főstrázsamester levetkezett testének eltemettetése alkalmatosságával mondott és abban a halált számkivetésben küldötte hogy egy lelkes állat is tulajdonképen meg ne halljon megmutatta Kendi-Lónán Szent Iván hava 10. 1770. Kolozsvár, 1775. (Bodoki József és Tordai Sámuel gyászbeszédeivel együtt).
  • A mostani uralkodó skárlát forró hideglelés és torokfájásra nézve szükséges jegyzések a falusiak számára. Kolozsvár, 1801.

Források

[szerkesztés]