Pascal Pierre Duprat
Pascal Pierre Duprat | |
Franck fényképes portréja Dupratról. | |
Született | 1815. március 24.[1] Hagetmau |
Elhunyt | 1885. augusztus 17. (70 évesen)[2] tenger |
Állampolgársága | francia |
Nemzetisége | francia |
Élettársa | Clémence Royer |
Gyermekei | René Duprat |
Foglalkozása | politikus, publicista |
Tisztsége |
|
Iskolái | Heidelbergi Egyetem |
Halál oka | fulladás |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pascal Pierre Duprat témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pascal Pierre Duprat (Hagetmau (Landes), 1815. március 24. – 1885. augusztus 17.) francia politikus és publicista.
Életpályája
[szerkesztés]1839-ben a történelem tanára lett egy algíri gimnáziumban. 1844-es visszatérése után Párizsban több szociáldemokrata lapnak és a Revue indépendante-nak volt munkatársa. A februári forradalom után Lamennais társaságában elindította a Le peuple constituant napi-, és a La potitique du peuple című hetilapot.
Az 1848-as alkotmányozó nemzetgyűlésen a mérsékelt köztársaságiakhoz tartozott. Az ő indítványára hirdették ki Párizsban 1848. június 24-én az ostromállapotot és ruházták föl Cavaignacot diktátori hatalommal. Az 1851. december 2-ai államcsíny éjjelén elfogták és 1853-ban Franciaországból száműzték. Eleinte Brüsszelben élt, ahol La libre recherche cím alatt irodalmi szemlét szerkesztett, később Lausanne-ba költözött akadémiai tanárnak és elindította a L'Économiste című folyóiratot.
III. Napóleon bukása után (1870 szeptember) visszatért hazájába és a nemzetgyűlésbe választatta magát, ahol a szélső balpárttal szavazott. Később új hetilapot indított (Le peuple souverain), melynek szerkesztéséről azonban már 1872 februárjában lemondott. Egyúttal azonban a Le nouveau Journal napilap szerkesztőségének lett tagja. 1876-tól 1881-ig a képviselőháznak volt tagja, azután pedig chilei követ volt. Chiléből való hazatérésekor halt meg a Niger fedélzetén.
Művei
[szerkesztés]- Essai historique sur les races anciennes et modernes de l'Afrique septentrionale (Párizs, 1845)
- Timon et sa logique (uo. 1845)
- Les tables de proscription de Louis Bonaparte et ses complices (Lüttich, 1853, 3 kötet)
- Les encyclopédistes, leurs travaux, leurs doctrines et leur influence (Brüsszel, 1865)
- La conspiration contre les petits états en Europe (1867)
- Les révolutions (1870)
- Frédéric Bastiat (uj kiadás 1878)
- L'esprit des révolutions (1879, 2 kötet)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Duprat