Ugrás a tartalomhoz

Pascal Pierre Duprat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pascal Pierre Duprat
Franck fényképes portréja Dupratról.
Franck fényképes portréja Dupratról.
Született1815. március 24.[1]
Hagetmau
Elhunyt1885. augusztus 17. (70 évesen)[2]
tenger
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
ÉlettársaClémence Royer
GyermekeiRené Duprat
Foglalkozásapolitikus, publicista
Tisztsége
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1871–1876, Landes)
  • a francia nemzetgyűlés tagja (1876–1881, Seine)
  • Franciaország nagykövete (1881–1885)
IskoláiHeidelbergi Egyetem
Halál okafulladás
A Wikimédia Commons tartalmaz Pascal Pierre Duprat témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pascal Pierre Duprat (Hagetmau (Landes), 1815. március 24.1885. augusztus 17.) francia politikus és publicista.

Életpályája

[szerkesztés]

1839-ben a történelem tanára lett egy algíri gimnáziumban. 1844-es visszatérése után Párizsban több szociáldemokrata lapnak és a Revue indépendante-nak volt munkatársa. A februári forradalom után Lamennais társaságában elindította a Le peuple constituant napi-, és a La potitique du peuple című hetilapot.

Az 1848-as alkotmányozó nemzetgyűlésen a mérsékelt köztársaságiakhoz tartozott. Az ő indítványára hirdették ki Párizsban 1848. június 24-én az ostromállapotot és ruházták föl Cavaignacot diktátori hatalommal. Az 1851. december 2-ai államcsíny éjjelén elfogták és 1853-ban Franciaországból száműzték. Eleinte Brüsszelben élt, ahol La libre recherche cím alatt irodalmi szemlét szerkesztett, később Lausanne-ba költözött akadémiai tanárnak és elindította a L'Économiste című folyóiratot.

III. Napóleon bukása után (1870 szeptember) visszatért hazájába és a nemzetgyűlésbe választatta magát, ahol a szélső balpárttal szavazott. Később új hetilapot indított (Le peuple souverain), melynek szerkesztéséről azonban már 1872 februárjában lemondott. Egyúttal azonban a Le nouveau Journal napilap szerkesztőségének lett tagja. 1876-tól 1881-ig a képviselőháznak volt tagja, azután pedig chilei követ volt. Chiléből való hazatérésekor halt meg a Niger fedélzetén.

Művei

[szerkesztés]
  • Essai historique sur les races anciennes et modernes de l'Afrique septentrionale (Párizs, 1845)
  • Timon et sa logique (uo. 1845)
  • Les tables de proscription de Louis Bonaparte et ses complices (Lüttich, 1853, 3 kötet)
  • Les encyclopédistes, leurs travaux, leurs doctrines et leur influence (Brüsszel, 1865)
  • La conspiration contre les petits états en Europe (1867)
  • Les révolutions (1870)
  • Frédéric Bastiat (uj kiadás 1878)
  • L'esprit des révolutions (1879, 2 kötet)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források

[szerkesztés]