Ugrás a tartalomhoz

Parrhasziosz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Parrhasziosz (görögül: Παρράσιος) (i. e. 460 – i.e. 390 körül) görög festő, Evenor fia akit Zeuxisz mellett a klasszikus kor legnagyobb festőmestereként tartanak számon.

Az utókorra még töredékesen sem maradt egyetlen műve sem. A művészetét irodalmi művek, mondák örökítették meg, és tehetségét leginkább a korszakban készített athéni fehéralakos vázák tükrözik vissza.

Élete

[szerkesztés]

Epheszoszban élt, kortársa és egyben vetélytársa is volt Zeuxisznak. Athénben és Kis-Ázsiában alkotott az ókori hagyományban több művének emléke fennmaradt. Ezek javarészben mitológiai alakokat és jeleneteket ábrázoltak. Műveként emlegetik Hermész ábrázolását önarcképszerű vonásokkal; őrültséget színlelő Odüsszeuszt; szenvedő Philoktétészt, amelynek mása Kheiriszophosz egy csészéjéről ismert; Héraklészt; Thészeuszt; továbbá képmásokat és realisztikus portrékat, mint Philiszkosz komédiaköltő Dionüszosszal és az erénnyel, egyik legtöbbet emlegetett műve, „Az athéni nép", amelyen annak változó hangulatát és szélsőséges tulajdonságait egyetlen jelenetté kovácsolta össze.[1]

Alkotott obszcén jeleneteket és előrajzokat ötvösmunkákhoz. A körvonalrajz nagy mestere volt, ellenezte az újabb festői vívmányokat, tehát Apollodórosszal és követőivel szemben a régi, rajzszerű festészet híve volt, de ezt, mint maga is hirdette, a tökéletesség legvégső határáig vitte. Művészetének visszfényeit leginkább athéni fehéralakos vázák tükrözik, eredeti műve egy sem maradt fenn.[1]

Legendás festészete

[szerkesztés]

Parrhasziosz és Zeuxisz rivalizálása híres volt, és amikor meghallotta, hogy festőtársa állítólag olyan szőlőt festett, melyre rászálltak a madarak, dühbe gurult. A monda szerint ezt mondta: „Én az embereket is meg tudom téveszteni, nem csak a madarakat.” Ezt bebizonyítandó egyszer, amikor Zeuxisz az ő műtermében egy képet keresett, azt mondta neki, hogy az ott van a függöny mögött. Festőtársa el akarta húzni a függönyt, mikor rájött, hogy átverte, hiszen az festett volt.[2]

Források

[szerkesztés]
  1. a b Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 707. o.
  2. Bodóczky István: A vizuális nevelés megújítása, új paradigmája. sulinet.hu. [2007. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 2.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap