Parisienne Walkways
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Parisienne Walkways Gary Moore egyik legsikeresebb száma, amely a Back On The Streets lemezre került fel.
Történet
[szerkesztés]A legenda szerint a dal Philip Lynott West Hampstead-i lakásán született. Gary Moore egy öreg akusztikus gitárt kezdett pengetni, majd elkezdett dolgozni a szám akkordjain, míg Lynott a szövegen dolgozott. A szöveget Lynott saját apja szemszögéből meséli el, utalva benne saját születési dátumára (I remember Paris, in "49").
Felvételek
[szerkesztés]A dal felvételében lényegében a teljes akkori Thin Lizzy együttes részt vett, Scott Gorham másodgitáros kivételével. A számot nyolc sávon vették fel.
- Szólógitár (Gary Moore)
- Basszusgitár (Philip Lynott)
- Dob (Brian Downey)
- Ritmusgitár (Gary Moore)
- Ének (Philip Lynott)
- Háttérvokál (Gary Moore)
- Akusztikus gitár (Gary Moore)
- Vonósok
Élő változatok
[szerkesztés]A szám a Gary Moore koncertek egyik fő tétele lett, és kivétel nélkül, minden élő előadása hosszabb, mint a stúdióváltozaté (a lemezen szereplő hossz 3:24 volt). Általában a koncertek utolsó dalaként hangzik el, több perces szólóval a végén.
1993-ban a Royal Albert Hallban is előadásra került a dal, az eseményt rögzítették, majd a szám 15 éves évfordulójára újra kiadták kislemezen, de a "Blues Alive" nevű koncertlemezre is felkerült.