Ugrás a tartalomhoz

Parennefer (főpap)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Parennefer, más néven Wennefer ókori egyiptomi főpap; Ámon főpapja volt a XVIII. dinasztia uralkodásának vége felé. Korábban úgy tartották, a XIX. dinasztia idején, II. Ramszesz alatt élt, de a thébai sírján 1990 és 1993 közt végzett feltárások után úgy tűnik, Tutanhamon és Horemheb alatt töltötte be pozícióját, esetleg valamivel később is.[1][2][3][4]

Minhotep és Maia fiaként született. Két fivére volt: Penneszuttaui, aki katonai parancsnok volt Núbiában, és Minmosze, Min és Ízisz főpapja. Parennefer, mielőtt Ámon főpapja lett volna, Anhur főpapja és királyi pecséthordozó volt.[5] Felesége Ízisz volt, Ámon háremének főfelügyelője. Egy családi emlékmű négy fiukat és egy lányukat említi.

Parennefer gyermekei:[5]

  • Hori, a legidősebb fiú Anhur főpapja lett, mint apja; ebben a pozícióban fia, Minmosze is követte, Lehetséges, hogy később, II. Ramszesz ideje alatt Hori lett Ámon főpapja.
  • Ameneminet, a második fiú II. Ramszesz gyermekkori barátja, később fő munkafelügyelő lett.
  • Amenemopet „a látók legnagyobbika”, azaz héliopoliszi főpapja lett, ezenkívül „a Két Föld urának kamarása”.
  • Haemuaszetet, a negyedik fiút, aki a szent könyvek írnoka lett Ámon házában, Ameneminet egyik emlékműve említi.
  • Henutmehit, Parennefer egyetlen, név szerint ismert lánya Ptah templomának háznagyához ment feleségül.
  • Ismeretlen nevű lány, férje Ámon háznagya.
  • Ismeretlen nevű lány, aki „nemes hölgy a király házában”.
  • Ismeretlen nevű lány, akinek férje a harci kocsik csapatparancsnoka.

Források

[szerkesztés]
  1. M.L. Bierbrier: Historical Dictionary of Ancient Egypt. 2008
  2. Kampp, F., & K. J. Seyfried: Eine Rückkehr nach Theben. Antike Welt, Mainz 26 (1995), 325-342.
  3. Kampp-Seyfried, Friederike: Die Verfemung des Namens pA-rn-nfr. in: Stationen. R. Stadelmann gewidmet, 303-319.
  4. Kampp, F.: Vierter Vorbericht über die Arbeiten des Ägyptologischen Instituts der Universität Heidelberg in thebanischen Gräbern der Ramessidenzeit. MDAIK 50 (1994), 175-188.
  5. a b Kitchen, K. A.: Ramesside Inscriptions, Translated & Annotated, Translations, Volume III. Blackwell Publishers, 1996, pg 209, 193-195, 315