Paratrygon aiereba
Paratrygon aiereba | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A rája alulról
| ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Paratrygon aiereba J. P. Müller & Henle, 1841 | ||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Paratrygon aiereba témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Paratrygon aiereba témájú kategóriát. |
A Paratrygon aiereba a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának sasrájaalakúak (Myliobatiformes) rendjébe, ezen belül a folyamirája-félék (Potamotrygonidae) családjába tartozó faj.
Nemének az egyetlen faja.
Előfordulása
[szerkesztés]A Paratrygon aiereba előfordulási területe Dél-Amerikában van. Az Amazonas-medencében és az Orinocóban, valamint ezek mellékfolyóiban (Ucayali, Solimões, Amazon, Rio Negro, Branco, Madeira és Tocantins) található meg.
Megjelenése
[szerkesztés]Ez a porcoshal az orra hegyétől a farka végéig elérheti a 78-80 centiméteres hosszúságot is. A legnagyobb kifogott példány 14 kilogrammos volt.
Életmódja
[szerkesztés]Trópusi, édesvízi rájafaj, amely a folyófenéken rovarokra, rákokra és halakra vadászik. Főleg a partok sekély vizeiben tartózkodik.
Szaporodása
[szerkesztés]Ál-elevenszülő (ovovivipar) porcos hal. Miután a kis ráják felélték a szikzacskóik „sárgáját”, a szikzacskók az emlősök méhlepényéhez hasonló burokká alakulnak át. Ebben az anyaállat nyálkával, zsírral vagy fehérjével táplálja kicsinyeit. Egy alomban 2 darab kis rája van. Szaporodáskor az Orinocóban felúszik a felső szakaszba.
Források
[szerkesztés]- Paratrygon aiereba (Müller & Henle, 1841) FishBase
- de Carvalho, M.R., N. Lovejoy and R.S. Rosa, 2003. Potamotrygonidae (River stingrays). p. 22-28. In R.E. Reis, S.O. Kullander and C.J. Ferraris, Jr. (eds.) Checklist of the Freshwater Fishes of South and Central America. Porto Alegre: EDIPUCRS, Brasil.
- Paratrygon FishBase
- Müller, J.P. & Henle, F.G.J. 1838–41. Systematische Beschreibung der Plagiostomen. Veit und Comp., Berlin. i–xxii + 1–200, 60 pls. [Pp. 1–28 published in 1838, reset pp. 27–28, 29–102 in 1839, i–xxii + 103–200 in 1841.] BHL Reference page.