Ugrás a tartalomhoz

Paramecium biaurelia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paramecium biaurelia
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Tsar
Csoport: Sar
Csoport: Alveolata
Törzs: Csillósok (Ciliophora)
Osztály: Oligohymenophorea
Rend: Peniculida
Család: Parameciidae
Nemzetség: Paramecium
Faj: Paramecium biaurelia
Tudományos név
Paramecium biaurelia
Sonneborn, 1975[1]

A Paramecium biaurelia a csillósok Paramecium nemzetségének Paramecium aurelia fajkomplexumba tartozó faja.[2] Szabadon élő vízi egysejtű számos endoszimbionta baktériummal.[3][4][5] Bár ezek definíció szerint paraziták, mutuális kapcsolatuk van a protisztával, melynek túlélési előnyt adnak.[6] Modellszervezetként használják a gravitációs erőhatások különböző környezetekben való teszteléséhez.[7][8][9]

A P. biaureliát Tracy Morton Sonneborn írta le 1975-ben a különböző P. aurelia-fajok leírásakor.[1]

Biológia[szerkesztés]

Paramecium biaurelia Preeria caryophila endoszimbionta baktériummal (zöld, vörös). Középen a halvány zöld és hiányzó vörös antibiotikum-kezelés miatt van.

A Paramecium biaurelia egysejtű protiszta 133 μm hosszú megnyúlt testtel. A P. aurelia többi fajától megkülönbözteti, hogy 21 °C alatt, 21:00 és 7:00 közt szaporodik.[10] Genetikailag elkülönül (klád) a többi fajjal való jelentős genetikai keveredés (génáramlás) nélkül.[11]

Legfontosabb endoszimbionta baktériumai a Holospora caryophila,[12] a Caedibacter paraconjugatus[5] és a (Candidatus) Bealeia paramacronuclearis, melyek a Rickettsiaceae tagjai, valamint a (Candidatus) Fokinia cryptica, mely a Midichloriaceae tagja.[4] E fajok Gram-negatív baktériumok. Energiaparaziták, mivel a gazda ATP-jét igénylik energiaigényes funkciókhoz, de növelik annak növekedési sebességét.[6] A H. caryophila a P. biaureliát és a P. caudatumot fertőzheti, és Preeria caryophilára nevezték át morfológiai elemzés és filogenetika alapján.[13]

A P. caryophila a P. biaurelia magjában parazita, és a csillóstól függ aminosavak, metabolikus útvonalak – például a glikolízis és a citromsavciklus – és nukleotidok tekintetében.[14] Ezzel szemben a Bealeia paramacronuclearis és a Fokinia cryptica citoplazmatikus paraziták. Előbbi ellipszoid alakú, 1,8–2,4 μm hosszú és 0,4–0,5 μm széles. A csillósban 7–8 sejtből álló csoportokat alkot párhuzamos vonalakban. Nagyjuk a makronukleusz közelében van (ami a faj nevét indokolja), és néha a magburokhoz csatlakozónak tűnik. A Fokinia cryptica kisebb, 0,35–0,40 μm-es, és véletlenszerűbben található meg a citoplazmában.[4]

A Caedibacter nemzetségbe tartozó „kappa” baktérium olyan toxinok termelését okozhatja, mely a faj domináns toxinkódoló génnel nem rendelkező tagjait elölheti. A kappa baktériumot ritkábban veszti el a P. biaurelia, mint a P. tetraurelia.[15]

Elterjedés[szerkesztés]

Európában, Ázsiában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Tasmániában, Észak- és Dél-Amerikában található.[16] Hideg-mérsékelt éghajlaton a leggyakoribb, trópusin nem fordul elő.[2]

Genomika[szerkesztés]

Feltehetően a Paramecium sexaurelia után vált el a Paramecium tetraurelia fajtól. 2 lehetséges Spt5-génje van.[17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Sonneborn, T. M. (1975). „The Paramecium aurelia Complex of Fourteen Sibling Species”. Transactions of the American Microscopical Society 94 (2), 155–178. o. DOI:10.2307/3224977.  
  2. a b (2018. július 4.) „Worldwide sampling reveals low genetic variability in populations of the freshwater ciliate Paramecium biaurelia (P. aurelia species complex, Ciliophora, Protozoa)” (angol nyelven). Organisms Diversity & Evolution 18 (1), 39–50. o. DOI:10.1007/s13127-017-0357-z.  
  3. Barhey, K. (1984. július 4.). „A study on the conditions for infection of Holospora caryophila, a macronuclear symbiont of Paramecium biaurelia” (angol nyelven). Micron and Microscopica Acta 15 (4), 261–268. o. DOI:10.1016/0739-6260(84)90040-6.  
  4. a b c (2016. július 4.) „Disentangling the Taxonomy of Rickettsiales and Description of Two Novel Symbionts ("Candidatus Bealeia paramacronuclearis" and "Candidatus Fokinia cryptica") Sharing the Cytoplasm of the Ciliate Protist Paramecium biaurelia” (angol nyelven). Applied and Environmental Microbiology 82 (24), 7236–7247. o. DOI:10.1128/AEM.02284-16. PMID 27742680.  
  5. a b (2002. július 4.) „The Genus Caedibacter Comprises Endosymbionts of Paramecium spp. Related to the Rickettsiales (Alphaproteobacteria) and to Francisella tularensis (Gammaproteobacteria)” (angol nyelven). Applied and Environmental Microbiology 68 (12), 6043–6050. o. DOI:10.1128/AEM.68.12.6043-6050.2002. PMID 12450827.  
  6. a b (2016. július 4.) „Fitness Impact of Obligate Intranuclear Bacterial Symbionts Depends on Host Growth Phase”. Frontiers in Microbiology 7, 2084. o. DOI:10.3389/fmicb.2016.02084. PMID 28066397.  
  7. (2006. július 4.) „Graviresponses of Paramecium biaurelia during parabolic flights” (angol nyelven). Protoplasma 229 (2–4), 109–116. o. DOI:10.1007/s00709-006-0207-x. PMID 17180491.  
  8. (1996. július 4.) „Graviresponses in Paramecium biaurelia under different accelerations: studies on the ground and in space”. The Journal of Experimental Biology 199 (Pt 10), 2199–2205. o. DOI:10.1242/jeb.199.10.2199. PMID 11541118.  
  9. (1998. július 4.) „Comparative studies of the graviresponses of paramecium and loxodes” (angol nyelven). Advances in Space Research 21 (8–9), 1285–1289. o. DOI:10.1016/S0273-1177(97)00400-6. PMID 11541383.  
  10. Sonneborn, T. M. (1950. július 4.). „Methods in the general biology and genetics of paramecium aurelia” (angol nyelven). Journal of Experimental Zoology 113 (1), 87–147. o. DOI:10.1002/jez.1401130106.  
  11. Tarcz, Sebastian (2013). „An assessment of haplotype variation in ribosomal and mitochondrial DNA fragments suggests incomplete lineage sorting in some species of the Paramecium aurelia complex (Ciliophora, Protozoa)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 67 (1), 255–265. o. DOI:10.1016/j.ympev.2013.01.016. PMID 23396203.  
  12. (2016. július 4.) „Fitness Impact of Obligate Intranuclear Bacterial Symbionts Depends on Host Growth Phase”. Frontiers in Microbiology 7, 2084. o. DOI:10.3389/fmicb.2016.02084. PMID 28066397.  
  13. Potekhin, Alexey (2018. július 4.). „Complex life cycle, broad host range and adaptation strategy of the intranuclear Paramecium symbiont Preeria caryophila comb. nov”. FEMS Microbiology Ecology 94 (7). DOI:10.1093/femsec/fiy076. PMID 29718229.  
  14. Garushyants, Sofya K. (2018. július 4.). „Comparative Genomic Analysis of Holospora spp., Intranuclear Symbionts of Paramecia”. Frontiers in Microbiology 9, 738. o. DOI:10.3389/fmicb.2018.00738. PMID 29713316.  
  15. Landis WG (1987. január). „Factors Determining the Frequency of the Killer Trait within Populations of the Paramecium aurelia Complex”. Genetics, 197–205. o. DOI:10.1093/genetics/115.1.197. PMID 3557112.  
  16. Przyboś, Ewa (2010. július 4.). „New, World-wide Data on the Distribution of Species of the Paramecium aurelia Complex (Ciliophora, Protozoa)” (angol nyelven). Folia Biologica 58 (3), 185–188. o. DOI:10.3409/fb58_3-4.185-188. PMID 20968184.  
  17. Gruchota J, Denby Wilkes C, Arnaiz O, Sperling L, Nowak JK (2017. május 5.). „A meiosis-specific Spt5 homolog involved in non-coding transcription”. Nucleic Acids Res 45 (8), 4722–4732. o. DOI:10.1093/nar/gkw1318. PMID 28053118.  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Paramecium biaurelia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.