Ugrás a tartalomhoz

Papp József (etnográfus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Papp József
Született1928. november 10.
Tiszacsege
Elhunyt2007. február 4. (78 évesen)
Tiszacsege
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanéprajzkutató,
egyetemi oktató
SablonWikidataSegítség

Papp József (Tiszacsege, 1928. november 10. – Tiszacsege, 2007. február 4.) egyetemi docens, az ELTE Rektori Hivatalának vezetője (1957-1979), könyvtár névadója, Tiszacsege díszpolgára (1995).

Életpályája

[szerkesztés]

Tiszacsegén végezte az elemi iskola négy osztályát, majd a debreceni Református Kollégiumban érettségizett 1947-ben. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-földrajz szakán középiskolai tanári diplomát szerzett, majd 1951. július 1-jétől a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Egyetemi Főosztályán volt történelem és néprajz referens. 1952 őszétől az ELTE Bölcsészettudományi Kar akkoriban alakult, Tálasi István vezette Tárgyi Néprajzi Tanszékén dolgozott. Még ugyanebben az évben megbízták a Bölcsészettudományi Kar Dékáni Hivatalának vezetésével, 1953-ban pedig szolgálattételre a Rektori Hivatalba rendelték, amelynek később húsz éven át (1957-től 1979-ig) a vezetője volt. 1960-ban szerezte meg néprajzból a bölcsészdoktori fokozatot. Disszertációja, mely a szülőfölddel foglalkozik, Tiszacsege címen 1967-ben jelent meg. A szakmai munkához való teljes visszatérését jelentette a történelem-(néprajz-) tudományok kandidátusa fokozat megszerzése 1980-ban. Fő feladatának a terepmunkával összekötött néprajzi kutatásmódszertan oktatását tekintette. Az 1980-as évek közepén, a hallgatók megválasztották az ELTE Budaörsi úti Kollégiumainak (jogász, bölcsész és TTK-s kollégiumok) élére főigazgatónak.

Emlékezete

[szerkesztés]

2007. március 31-én a tiszacsegei temetőben Mészáros Barna református lelkész, Jónás Sándor polgármester és dr. Paládi-Kovács Attila akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke, az ELTE nevében dr. Balázs Géza az ELTE Bölcsészettudományi Kar (ELTE BTK) Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője búcsúztatta.

Művei

[szerkesztés]
  • Tiszacsege (1967)
  • Egy Közép-Tisza vidéki szálláskertes település paraszti termelő kultúrája 300 év tükrében (1980)
  • Tiszacsege történeti néprajza (1992)
  • Tiszacsege Vendégváró Kalauza - Guide Book of Tiszacsege (1996)
  • A csegei szálláskertek és tüzelősólak (1996)
  • Tiszabábolna története és néprajza (1997)
  • Tiszadorogma a "vesszős falu" (1998)

Díjak, elismerések

[szerkesztés]
  • Pro Universitate ELTE Tanácsa "az egyetem szolgálatában szerzett kimagasló érdemi elismeréséül"
  • 1995 Tiszacsege Díszpolgára
  • 2002 A Magyar Kultúra Lovagja „A magyar kulturális örökség megőrzéséért."[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]