Pannónia kincse

Pannónia kincse
csemegeszőlő
Egyéb nevei	Panónia, Poczik 2., Keszi ropogós, Skarb Pannonii.
Eredet	Magyarország
Nemesítő neve	Poczik Ferenc
Nemesítés alapfajtái	Szőlőskertek királynője muskotály és Cegléd szépe
Nemesítés éve	1942
Általános elterjedtsége	Magyarország
Fürt leírása	igen nagy, tetszetős
Érési időszak	augusztus vége, szeptember eleje
Érzékenység	fagyérzékeny
Művelésmód	kordon
Borának jellemzői	gyenge asztali bor
Megjegyzések	Hazai nemesítésű fajta.

A Pannónia kincse magyar nemesítésű szőlőfajta. Magyarországon a negyedik legelterjedtebb csemegeszőlő.

Eredete és elterjedtsége

Poczik Ferenc állította elő 1942-ben, Budakeszin, a Szőlőskertek királynője muskotály és a Cegléd szépe keresztezésével. Állami minősítést 1959-ben kapott. A kiskertekben mindenütt megtalálható, jellemzően étkezési szőlőfajta.

Jellemzői

Tőkéje erős fejlődésű, a talaj iránt nem érzékeny, hosszúcsapra metszve igen bőven terem. Levele világoszöld színű, sima felületű, sarkosan tagolt. Augusztus végén, szeptember elején érik, de hosszabb ideig a tőkén hagyható, mert nem rothad és túlérve sem veszít kellemes, zamatos ízéből. Nagy, 30 dkg átlagsúlyú fürtje és szépen színeződő, ropogós, nagy bogyói tetszetősek. Kevesebb fürthozamnál a bogyó alakja ovális, nagyobbnál, gömbölyű marad. Húsa kemény, ropogós, édes, ám gyakran száraznak, lészegénynek tartják. Nem fagytűrő és bogyói a barnulásra, nyomásra érzékenyek; rosszul szállítható.

Bora lágy, gyenge asztali bor.

Források

• Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 241. oldal; ISBN 963-230-442-X
• Borlexikon blog – Szőlőfajták

Külső hivatkozások

• A szőlőnemesítés története
• Pannónia kincse