Pajor Emília

Vindornyalaki és hertelendi Pajor Emilia, született: Pajor Emília Katalin Eleonóra, névváltozat: Emma (Pest, 1850. február 21. – Szentendre, 1940. május 29.) operett és népszínmű énekesnő (szoprán). Szathmáry Károly felesége.

Életútja

Előkelő, régi nemesi családból származott, apja Pajor Ferenc ügyvéd, anyja Hertelendy Eliza. 1850. február 23-án keresztelték a pest-belvárosi plébánia templomban. Már mint gyermek rajongott a színházért; azonban családja nem akarta engedni, hogy színésznő legyen, mire Deák Ferenc, a haza bölcse, Pajor Emília nagybátyja azt mondta: »A színészeket nem szabad lebecsülni. A magyar nyelv apostolai ők és csak büszke lehet a familía, ha egyik tagja tehetségét ezen a pályán állítja a nemzet szolgálatába. Az emberek között nincs különbség«. És kézenfogta őt és beíratta a színitanodába. 1869—1870-ben a színitanoda elsőéves növendéke volt, ahol Stoll Péter énekmestertől tanult. Közben anyja megtiltotta, hogy tovább tanuljon, ennek ellenére azonban mégis megmaradt a színészetnél. 1871-ben Szegedi Mihályhoz szerződött Nyitrára, ahol a Csikós Rózsijában volt első fellépés. Ezután Krecsányi Ignác szerződtette Kecskemétre; itt mint operett- és nópszínműénekesnő a legelismertebb művésznők közé emelkedett. Sokáig volt dédelgetett kedvence a kolozsvári Nemzeti Színháznak. Működött még: Miskolc, Kassa, Sopron, Pozsony, Temesvár, Győr, Arad, Debrecen, Kolozsvár, Szeged, Nagyvárad stb. városában, továbbá a Budai Színkörben (12 évig, többek közt itt játszotta Az eleven ördög címszerepét), majd Feld Zsigmondnál és a Népszínházban, mint vendég. (1880. december 9-től, a Piros bugyelláris Zsófi szerepében.) Az első magyar operette ő vitte sikerre, 1884-ben Konti József: Eleven ördögében a címszerepet játszotta a Budai Színkörben. 1900-ban nyugalomba vonult. Amikor 1920. november 5-én Sopronban a Cigánybáró Ciprájában megülte 50 éves jubileumát, az ország minden részéből elárasztották a szeretet és megbecsülés jelével. Korábban Blaha Lujza mellett az ország legnagyobb énekes színésznője volt, aki művészi eredményein kivül azzal is megbecsülést szerzett nevének, hogy a magyarosítás terén végzett igen nagy munkát. 1940. május 29-én hunyt el öngyilkosság következtében, felakasztotta magát.

Források

• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp., Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.