Pacaya
| Pacaya | |
 | |
| Magasság | 2552–2562 m |
| Hely |  Guatemala, Escuintla megye |
| Hegység | Chiapasi-Sierra Madre |
| Típus | összetett vulkán |
| Utolsó kitörés | 2021. március 15. |
| Elhelyezkedése | |
 Pacaya
Pozíció Guatemala térképén
| |
 é. sz. 14° 22′ 57″, ny. h. 90° 36′ 07″14.382500°N 90.601944°WKoordináták: é. sz. 14° 22′ 57″, ny. h. 90° 36′ 07″14.382500°N 90.601944°W | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pacaya témájú médiaállományokat. | |
A Pacaya egy aktív tűzhányó Guatemala déli részén. Veszélyessége 13-as fokozatú.
Leírás
[szerkesztés]A 2552–2562 méter magas, bazaltos kőzetekből álló Pacaya a Guatemala déli részén húzódó Chiapasi-Sierra Madre hegységben található a fővárostól, Guatemalavárostól mintegy 30 km-re délre. Közigazgatásilag Escuintla megye San Vicente Pacaya községéhez tartozik. Komplexumának szerkezete igen összetett: egy régi rétegvulkánból, lávadómokból és az „új” vulkánból áll. Egy ősi, nagy méterű kaldera déli részén található, amelynek fő bemélyedésében ma az Amatitláni-tó vize gyűlt össze. A Pacaya aktivitása valószínűleg 23 000 évvel ezelőtt kezdődött, ott, ahol ma a Calderasi-tó található: emellett a tó mellett két robbanásos kráter helyezkedik el: a tőle nyugatra levő 250, a keletre levő 450 méter átmérőjű. A mai vulkáni kráter, amely a jelenkori kitöréseket produkálja, patkó formájú, délnyugat felé nyitott kalderával rendelkezik. Ebben a kalderában egy korábban keletkezett kúp, az úgynevezett Mackenney-kúp helyezkedik el (nevét Alfredo Mackenneyről, a Pacaya kutatójáról kapta, aki 1500-szor is felmászott rá[1]), amely 1961 óta a folyamatos vulkáni tevékenység következtében állandóan változtatja az alakját. Az ezen aktivitások következtében előforduló, főként déli irányban terjeszkedő lávafolyások megtöltötték a kráter alját is. A kaldera északi peremén egy kicsi mellékkráter található, a Cerro Chino.[2][3]
A Pacaya első feljegyzett, bizonyított kitörésére 1651-ben került sor, de bizonyos, hogy már sokkal régebb óta aktív. Néhány kitörés valószínűsíthető a 18. és a 19. században is, majd 1961-től kezdve gyakoriak a bizonyított kitörések: 1965-ben, 1990 és 2000 között, 2001-ben, 2002-ben, 2004-től 2010-ig, 2013-tól 2015-ig, 2016-ban és 2017-től is volt aktív időszaka.[4]
Megmászására két útvonalat engedélyeznek. A La Corona nevű ösvény Concepción El Cedróból a Cerro Chino mellékkráterig vezet, a fő ösvény pedig San Francisco de Salesből, a látogatóközponttól indul, és egészen a fő kráterig vezet, bár kitöréses időszakokban az utolsó szakaszokat lezárják a látogatók elől. Az út eleje egy mérsékelten nedves szubtrópusi erdőben vezet, majd eléri a Mirador La Laguna nevű kilátóhelyet, ahonnan a Calderasi-tóra van kilátás, 150 méterrel feljebb pedig a Majahue nevű kilátópont található: innen az Agua, az Acatenango és a Fuego vulkánok is látszanak. Az ösvény később a Los Tres Robles nevű kilátóhelyhez ér, ahonnan már a Mackenney-kúp is jól megfigyelhető.[1]
A vulkán környezetét is magában foglaló Pacaya Vulkán és Calderasi-tó Nemzeti Park 2221 hektáron terül el, és az Escuintla megyei San Vicente Pacaya községen kívül átnyúlik a Guatemala megye területén található Amatitlán és Villa Canales községekbe is.[1]
Képek
[szerkesztés]-
Környezete -
1976-ban -
Kitörés -
Izzó kőzetek
.jpg)
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c ¿Porqué Pacaya? (spanyol nyelven). Volcán Pacaya. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
- ↑ Pacaya (angol nyelven). GVP. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
- ↑ Descripción Pacaya (spanyol nyelven). Volcán Pacaya. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
- ↑ Kitöréstörténet (angol nyelven). GVP. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
