Ugrás a tartalomhoz

PZA Loara

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
PZA Loara

Fejlesztő ország Lengyelország
GyártóRadwar SA
Általános tulajdonságok
Személyzet3 (parancsnok, vezető, irányzó)
Hosszúság6,67 m
Szélesség3,4 m
Magasság2,19 m
Tömeg43,5 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzatn/a
Elsődleges fegyverzet2 db Oerlikon KDA
35 mm-es gázelvételes, L/90 űrmérethosszú gépágyú
(lőszer: 35 × 228 mm NATO)
Műszaki adatok
MotorS–1000 dízelmotor
Teljesítmény741 kW (1000 LE)
Felfüggesztéstorziós rugó
Sebesség60 km/h
Fajlagos teljesítmény22 LE/t
Hatótávolság650 km
A Wikimédia Commons tartalmaz PZA Loara témájú médiaállományokat.

A PZA Loara (PZA – Przeciwlotniczy Zestaw Artyleryjski / légvédelmi tüzérségi rendszer) lengyel önjáró légvédelmi gépágyú. Kategóriatársaihoz – a német FlakPz Gepard-hoz, a brit Marksman-hez, a japán Mitsubishi Typ 87-hez és az orosz 2K22 Tunguszkához – viszonyítva igen hasonló elrendezésű és nagy hatásfokú harceszköz.

Története

[szerkesztés]

A fegyverrendszert Lengyelországban fejlesztették ki az 1990-es évek elején. Az önjáró löveget a hazai (lengyel) fejlesztésű PT–91 „Twardy” közepes harckocsi bázisán hozták létre, a kiválasztott csöves tűzfegyver pedig 2 db – az Oerlikon Contraves (napjainkban már a Rheinmetall AG tulajdona) által kifejlesztett – gázelvételes, Oerlikon KDA típusú 35 mm-es gépágyú, amelyet egy rádiólokátor vezérlésű tűzvezető rendszer irányít. A kedvező fogadtatás és az egységes Loara-rendszerben történő fejlesztés érdekében tervbe vették a jármű rakétás változatát PZR Loara néven, de a fejlesztést később költségvonzatai és érdeklődés hiányában törölték.[1]

A járművet csak a lengyel haderő rendszeresítette (a 2 db tesztjárművet követően 48 db-os megrendelés), de 2013-ban kivonták őket. A típus iránt India is érdeklődött, de vásárlásra nem került sor.

Műszaki jellemzői

[szerkesztés]

A Loara[2] autonóm tűzvezető rendszerrel van ellátva, amely képes önállóan, vagy egy széles sávban szervezett légvédelmi rendszerben integráltan is tevékenykedni. A rendszernek két rádiólokátora van: az egyik egy háromdimenziós, fázisvezérelt felderítő radar a torony tetején, a másik pedig egy tűzvezető radar a torony elején. A felderítő radar 26 km-es hatótávolságú és egyidejűleg képes több mint 64 db céltárgyat azonosítani és követni. A radarrendszer képes menetben is megbízhatóan üzemelni, célfrissítése másodpercenkénti, a gépágyúk girostabilizátorokkal vannak ellátva. Ezzel a jármű menetben is nagy pontossággal tud tűzmegnyitást kezdeményezni.[3] A rendszer részét képezi még egy lézer távolságmérő, egy-egy TV és FLIR[4] kamera, amelyek lehetővé teszik a jármű bármely napszakbani és bármilyen időjárási körülmények közötti megbízható üzemeltetését. Képes továbbá elektronikai ellentevékenység (ECM) alkalmazására és ez ellen nagyfokú védelemmel van ellátva (ECCM).[5] A fegyverrendszer reakcióideje képzett személyzettel 10 másodpercnél is kevesebb lehet.

A rendszer tűzkörzete földközeltől 4000 méter magasságig terjed, képes elfogni az 500 m/s-nál is gyorsabban repülő eszközöket is (akár bizonyos típusú tüzérségi lövedékeket, robotrepülőgépeket és ballisztikus rakétákat is). A légi célokon kívül leküzdhetőek vele mind szárazföldi, mint haditengerészeti könnyűpáncélzatú harceszközök 2500 méteres távolságig.

Gépágyú

[szerkesztés]

Elsődleges fegyverként az Oerlikon KD-sorozatú gépágyúinak A változatát választották ki,[6] amely lőszereivel már több fegyverrendszerben bizonyította hatékonyságát (FlakPz Gepard, Marksman stb.). A gépágyú kétdugattyús, gázelvételes rendszerű, hevederből adogat. A csőtorkolatra egy lángterelőként is funkcionáló gyújtó-programozó egységet szereltek,[7] amely az AHEAD-lövedék gyújtószerkezetét állítja be a céltávolságnak megfelelő időzítési értékre, miközben az forogva átrepül a szerkezeten. A tűzütem változtatható, de a fegyver tartósan 550 lövést képes percenként leadni. Tűznemek: folyamatos tüzelés (550 lövés/perc), gyorstüzelés (tűzcsapás), egyes lövés.

Lőszerek és lövedékeik

[szerkesztés]

A gépágyúkhoz rendszeresített 35 × 228 mm NATO lőszer egységesített, a STANAG-rendszerbe bevezetett lőszertípus, tehát az összes, ilyen típusú lőszer alkalmazható a fegyverből.

Alkalmazott lövedékek:

  • HEI/HEI–T – romboló–gyújtó és -fényjelzős lövedék (High Explosive Incendiary/–Tracer)
  • SAPHEI/SAPHEI–T – részben páncéltörő romboló–gyújtó és -fényjelzős lövedék (Semi-Armour Piercing High Explosive Incendiary/–Tracer)
  • FAPDS – fokozott repeszhatású leváló köpenyes (űrméret alatti) páncéltörő lövedék (Frangible Armour Piercing Discarding Sabot)[8]
  • AHEAD – robotrepülőgép- és rakétaromboló lövedék 152 db volfrámból készült, repeszhatást növelő résztöltettel (hengerrel) szerelve (Advanced Hit Efficiency and Destruction)
  • TP/TP–T – gyakorló és -fényjelzős lövedék (Target Practice/–Tracer)
  • TPT–SR – gyakorló fényjelzős lövedék kis lőtávolságra (Target Practise Tracer–Short Range)[9]

Rendszeresítő országok

[szerkesztés]
  • Lengyelország Lengyelország – Néhány prototípust használt a lengyel hadsereg. 2013-ban kivonták őket.

Díjak

[szerkesztés]

A 2004-es Kielcében tartott International Defence Industry Show-n két díjat nyert a Loara:

  • Defender 2004
  • Grand Prix 2004

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A modern légvédelmi rakétakomplexumok kategóriájában meglehetősen sok típust fejlesztettek ki az idők folyamán, a PZR kifejlesztése nem lett volna gazdaságos.
  2. A szó egyik jelentése a Loire folyó lengyel megfelelője (ld. a folyó szócikkének interwikijét).
  3. Alapvető elvárás volt a járművel szemben, hogy a „nagy előd”, a ZSZU–23–4 Silka hasonló, menetből tüzelési paramétereit felülmúlja.
  4. Forward Looking Infrared, magyarul előrenéző infravörös tartományban üzemelő kamera.
  5. Electronic countermeasures és Electronic counter-countermeasures
  6. K = Kanone, D = a 35 mm-es űrmérethez rendelt betű az Oerlikon-nál, A = a fegyver típusjele
  7. A gyújtó-programozó a Gepard-on.. [2008. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 26.)
  8. A fokozott repeszhatású űrméret alatti lövedékek elve, hogy a célfelületre érő, nagy szilárdságú, széttörő lövedék belső magja gyorsabban csapódik be a már meggyengített felületbe, mint a lövedék csúcsa, így képes azt átütni, továbbá a szétrepülő nagy keménységű lövedékrészek fokozzák a céltest sérülését.
  9. Ezt a lőszert a Nammo [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben gyártja.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]