PK
PKM | |
Típus | Könnyű géppuska |
Ország | ![]() |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 7,62 |
Lőszer | 7,62×54 mm R |
Tárkapacitás | 50/100/200 hevedertár rakaszban tárolva |
Működési elv | Gázdugattyús, forgózár-reteszelésű |
Tömeg | 7,5 kg (fegyver) + 4,5 kg (háromlábú állvánnyal) kg |
Fegyver hossza | 1160 mm |
Csőhossz | 645 mm |
Elméleti tűzgyorsaság | 650 gyakorlati tűzgyorsaság = 250 lövés/perc |
Csőtorkolati sebesség | 825 m/s |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz PKM témájú médiaállományokat. |
A PK (oroszul: ПК – Пулемёт Калашникова, magyar átírásban: Pulemjot Kalasnyikova, magyarul: Kalasnyikov-géppuska), illetve modernizált változata a PKM a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott 7,62 mm-es géppuska, mely a 7,62×54 mm R peremes lőszert tüzeli. GRAU-kódja 6P6, a PKM esetében 6P6M. Sorozatgyártása még napjainkban is folyik a kovrovi Gyegtyarjov Gyárban (ZID). Ukrajnában 2014-től a kijevi Majak vállalat gyártja a másolatát KM–7,62 jelzéssel. Harcjárműbe szerelhető változata a KT–7,62.[1]
Története
[szerkesztés]![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/61/Machine_gun_PKT.jpg/250px-Machine_gun_PKT.jpg)
Az RPD leváltására fejlesztették ki Mihail Kalasnyikov irányításával. A fegyver a Nyikityin-géppuska (PN) vetélytársaként készült. Alaptípusát, a PK géppuskát 1961-ben rendszeresítették a Szovjet Hadseregben. Néhány évvel később a fegyver a Varsói Szerződés, és más, a Szovjetunióval szövetsége országok hadseregeiben is megjelent. A fegyverhez a Szamozsenkov által eredetileg a Nyikityin-géppuskához 1960-ban szerkesztett 6T2 (GRAU-kód) jelű háromlábú állványt alkalmazták. Az állványos változat a PKSZ jelzést kapta. Harckocsiba épített változata az elektromos elsütőszerkezettel ellátott PKT, páncélozott szállító járműveken használt változata pedig a PKB. 1969-ben jelent meg a fegyver módosított, kisebb tömegű és könnyebben kezelhető változata, a PKM, melynek ugyancsak gyártották a harcjárműbe építhető változatát, a PKMT-et, valamint az állványos változatát, a PKMSZ-t. Utóbbihoz azonban a Sztyepanov-féle 6T5 jelű háromlábú állványt alkalmazzák, mely a 6T2-nél 3,2 kg-mal könnyebb.
Jellemzői
[szerkesztés]A PKM a cső alá hajtható villaállvánnyal rendelkezik. A légvédelmi célokra is alkalmas PKMSZ a háromlábú, összecsukható állvánnyal ellátott változat, melynek tömege 4,5 kg. Harcjármű fedélzeti fegyverként a tusa és villaállvány nélküli, elektromos elsütőszerkezettel is szerelhető változat a PKT, mely nehezebb csővel és módosított gázelvezetővel rendelkezik. A PKM géppuska gázelvételes (gázdugattyús) rendszerű, szilárd reteszelésű forgózárfejes. Elsütése nyitott zárhelyzetből történik, melynek gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy a felhevült cső (egészen pontosan a töltényűr része)nem tudja a lőszert a kezelő akaratán kívül beindítani, ugyanis a lőszer az elsütőbillentyű elhúzása után kerül a töltényűrbe. A gázdugattyú a cső alatt helyezkedik el. A heveder egyben maradó tagú, 25 töltényes szakaszokból áll össze. Kétféle rakasz van rendszeresítve: 100 töltényes a géppuskára szerelhető, a 200 darabost a háromlábú állványra lehet rögzíteni. A PKM csak sorozatlövésre alkalmas, irányzéka 1500 méterig állítható,mechanikus íves csapóirányzék. Maximális lőtávolság 3800 méter, mely a cső 35 fokos állásában lehetséges - a lövedék a teljes röppályán megtartja ölőerejét. A géppuska megbízhatóságát fokozza, hogy csöve gyorsan és egyszerűen cserélhető (kb. 400 lövés folyamatos leadása után kell), valamint a működtető gázmennyiség az üzemi körülményeknek megfelelően három állásban állítható (1-es legkisebb gázmennyiség, 3-as legnagyobb gázmennyiség<-ezt extrém hidegben, illetve erősen szennyezett fegyver esetén szabad használni. Amennyiben optimális körülmények között üzemeltetjük 3-as állásban a fegyver a nagy gáznyomás miatt tönkremehet). A csőtorkolaton elhelyezett 70 mm hosszú lángrejtő csökkenti a torkolattűz láthatóságát, és csőszájfékként is működik. A géppuska egyik legnagyobb előnye, hogy egyszerű, ezért rendkívül könnyű fegyver.
Rendszeresítő országok
[szerkesztés]Afganisztán
Albánia
Algéria
Örményország
Azerbajdzsán
Banglades
Fehéroroszország
Bulgária
Kambodzsa
Zöld-foki Köztársaság
Kína
Horvátország
Kuba
Csehország
Kongói Demokratikus Köztársaság
NDK
Egyiptom
Finnország
Grúzia
Görögország
Magyarország
Irán
Irak
Kazahsztán
Kirgizisztán
Mali
Moldova
Nicaragua
Panama
Lengyelország
Románia
Oroszország
Kongó
Szlovákia
Szovjetunió
Srí Lanka
Tádzsikisztán
Türkmenisztán
Törökország
Ukrajna
Üzbegisztán
Vietnám
Jugoszlávia
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ User, Super: Small arms - ПАТ "Завод Маяк" - Українська зброя (brit angol nyelven). www.mayak.com.ua. [2016. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 23.)
Források
[szerkesztés]- Kovács Zoltán, Nagy István: Kézi lőfegyverek (Típuskönyv), Zrínyi katonai Kiadó, 1986, ISBN 963-326-338-7, pp. 334–335
- World.guns.ru
- Világ Fegyverzetei I. rész[halott link]