Kurdisztáni Munkáspárt
| Partiya Karkerên Kurdistan | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | Murat Karayilan Abdullah Öcalan |
| Alapítva | 1978. november 27. |
| Tagok száma | kb. 10 000 |
| Ideológia | kurd nacionalizmus szocializmus marxizmus–leninizmus kommunalizmus marxizmus feminizmus demokratikus konfoderalizmus |
| Politikai elhelyezkedés | szélsőbaloldali |
| Nemzetközi szövetségek | Kurdisztáni Közösségek Uniója |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Partiya Karkerên Kurdistan témájú médiaállományokat. | |
A Kurdisztáni Munkáspárt vagy Kurd Munkáspárt (kurdul: Partiya Karkerên Kurdistan, röviden PKK) 1978-ban jött létre Abdullah Öcalan vezetésével, mint török elnyomás ellen harcoló kurd gerillaszervezet. 1984-től egészen a mai napig kisebb-nagyobb összecsapásokkal a PKK fegyveres harcot vív Törökország ellen a kurd jogokért és az egyenlőségért. A pártot többek között az Egyesült Államok, Törökország és 2002 májusa óta[1] az Európai Unió[2] is terrorszervezetnek tekinti. 2011-ben összesen 35 terrorcselekményt követtek el, amivel a világ 9. legaktívabb terrorszervezete.[3]
Története
[szerkesztés]Amikor a Török Köztársaságot kikiáltották 1923-ban, a török állam igyekezett homogenizálni a társadalmat. Törökországban a török állam szerint csak egy nép létezett: a török. Így főleg az ország keleti részén elnyomott kisebbségek éltek, mint például az asszírok, örmények és a kurdok. Az elnyomás és az erőszakos asszimiláció volt a török kormány érdeke. Csak török nyelvet használhattak, csak török nevet kaphattak a gyerekek, a kurdok és a Kurdisztán szavakat pedig egyszerűen még kiejteni sem lehetett. A kisebbségeket nem ismerték el, mindenkinek töröknek kellett vallania magát.
Egy kurd diákcsoport Ankarában aztán úgy döntött, hogy megalapítja a PKK-t, a Kurd Munkáspártot, amely felszabadítja a kurd embereket az elnyomástól. PKK eredetileg nemcsak a kurdokért, hanem az országban élő kisebbségek jogaiért is harcolt a török állam ellen.[4]
Tevékenységei
[szerkesztés]
1980. november 10-én a PKK és az ASALA örmény radikálisok megtámadták a Strasbourg-i török konzulátust.
1984-ben a szervezet félkatonai gerillacsoporttá alakult, Franciaországban építettek kiképzőtáborokat. Támadásokat indítottak kormányzati létesítmények, katonai és különböző állami intézmények ellen is. A PKK korábban polgári célpontokra is vadászott, így például merényletet követtek el Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Törökországban és Irakban is, 1995 óta azonban kizárólag a török fegyveres erők ellen harcol.
A PKK 1984 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal háborúban áll Törökországgal. 2012-ben béketárgyalások kezdődtek, azonban mindkét fél valamennyi alkalommal megszegte a tűzszünetet.[5]
Szálih Muszlim, a Demokratikus Egyesülés Pártja, Rojava elnöke nagyon közel áll a PKK-hoz. A PKK együttműködik a Demokratikus Egyesülés Pártjával, együtt hozták létre a PYD fegyveres szárnyát, a Kurd Népvédelmi Egységeket.[6]
A PKK 2014-ben több ezer jezidit kimenekített, amikor az Iszlám Állam bekerítette őket a Szindzsár-hegységben.[7]
Aktívan részt vett az Iszlám Állam elleni harcban.[8]
A pártból 2004-ben Kurdisztáni Szabadság Sólymai néven kivált egy csoport olyan tagokból, akiknek véleménye szerint a török vezetéssel szemben semmilyen békés megállapodásra nincs esély. Ez a szervezet a PKK tevékenységétől eltérően több alkalommal intézett támadást civilek ellen is.[9]
Ideológiája
[szerkesztés]A szervezet kezdetben radikális baloldali ideológiájú volt, világméretű kommunista forradalmat akart, ennek keretében akarták a kurd nemzeti önrendelkezést kivívni. Az 1980-as években más etnikai csoportokkal is együttműködött, még a radikális török baloldal is segített a kurdoknak egy független államot létrehozni. Célkitűzései azonban új elemekkel gazdagodtak és jelentősen módosultak az idők során: a nemzetállami függetlenség és a demokratikus konföderalizmus fogalmai kerültek előtérbe a párt eszmeiségében. Öcalanra, akinek gondolatai a mai napig meghatározzák a part szellemi életét, jelentősen hatottak olyan radikális szerzők – Immanuel Wallerstein, Murray Bookchin –, akik meglehetősen messze állnak a párt által követett régebbi eszmei irányvonaltól.[10]
Szervezeti felépítése
[szerkesztés]
A PKK-nak több különböző vezetője van már a nyugat-európai országokban, főleg a kurd közösségekben. Bár Öcalant elfogták 1999-ben és életfogytigtartó szabadságvesztésre ítélték, sokan még mindig a PKK igazi vezetőjének tartják. Mostanra Murat Karayilan vette át az irányítást.
Kiképzőtáborok
[szerkesztés]Az első kiképzőtábor 1982-ben épült Bekaa völgyében (amelyik szíriai ellenőrzés alatt állt), amit támogatott a szír kormány és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet. Szíriából kiutasították Öcalant 1998-ban, és arra kötelezték, hogy állítsa le a kiképzőtáborait.
A határ menti észak-iraki táborokban képzik ki magukat a Kurd Munkáspárt harcosai, onnan indítanak támadást Törökország felé. Egyértelműen a legjobban felszerelt kiképzőtábor a Kandil-hegységben található.
Kiképzőtáborok bőven találhatók más országban: Eindhovenben a rendőrök találtak rá egy kiképzőtáborra. Hága, Rotterdam, Capelle aan den IJssel város közelében is találtak kiképzőtáborokat, mint ahogy Belgium eldugott helyein is vannak, amiket felszámoltak.
Zászlók
[szerkesztés]-
Az első PKK zászló (1978-1995) -
A második PKK zászló (1995-2002) -
KADEK zászlója (2002-2003) -
Kongra-Gel (KGK) zászlója (2003-2005)
.svg)
.svg)
Felszerelés
[szerkesztés]| Fegyverek (2007 júliusi adat)[11] | ||
|---|---|---|
| Típus | Mennyiség | Eredet |
| AK–47 | 4,500 | 71,6% Szovjetuniótól, 14,7% Kínától, 3,6% Magyarországtól, 3,6% Bulgáriától |
| Heckler & Koch G3, PK, SZVD, M16, Heckler & Koch PSG1, Mauser | 5,713 | 45,2% Oroszországtól, 13,2% Egyesült Királyságtól, 9,4% az Amerikai Egyesült Államoktól. |
| Páncéltörő rakéta | 1,610 | 85% Oroszországtól, 5,4% Iraktól, and 2,5% Kínától |
| Pisztoly | 2,885 | 21,9% Csehszlovákiából, 20,2% Spanyolországból, 19,8% Olaszországtól |
| Kézigránát | 3,490 | 72% Oroszországtól, 19,8% Amerikai Egyesült Államoktól, 8% Németországtól, |
| Akna | 11,568 | 60,8% Olaszországtól, 28,3% Oroszországtól, 6,2% Németországtól |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2002/334/EK tanácsi határozat és 2002/340/KKBP közös álláspont
- ↑ Az EU évente egy-két alkalommal frissíti a terrorszervezetek listáját. 2020 áprilisában a következő jogszabály tartalmazta a terrorszervezetek hatályos jegyzéket: A Tanács (KKBP) 2020/20 határozata (2020. január 13.) a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek jegyzékének naprakésszé tételéről
- ↑ Micah Zenko: Politics, Power, and Preventive Action, 2012. november 19. [2015. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
- ↑ Milliyet: Harc a jogokért, 2014. november 27. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
- ↑ Middle East Eye: PKK a török állam ellen, 2015. április 11. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
- ↑ Live Leak: PKK kapcsolatai, 2015. február 20. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
- ↑ Êzîdî Press: PKK Speciális Egységek akcióban!, 2014. augusztus 31. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
- ↑ Al-Monitor: PKK az ISIS ellen, 2014. szeptember 1. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
- ↑ https://vilagterkep.atlatszo.hu/2016/06/01/a-sebesulteket-az-utrol-behozni-nem-lehet-nepirtasrol-beszelnek-es-radikalizalodnak-a-torokorszagi-kurdok/
- ↑ From Marxism and Nationalism to Radical Democracy: Abdullah Öcalan’s Synthesis for the 21st Century - KurdishQuestion.com. [2017. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 26.)
- ↑ Hurriyet: PKK fegyveradatok, 2007. július 1. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
