Pósa Gusztáv
Pósa Gusztáv (Pest, 1825 – Budapest, 1900. június 20.[1]) ügyvéd, festő.
Élete
[szerkesztés]Ügyvédi tanulmányait követően, 1844 decemberétől 1847-ig Münchenben tanult, a Képzőművészeti Akadémián.[2] Itt festette Férfitanulmányfej c. képét, amely 1913-ban Budapesten ki volt állítva. Az 1840-es években főleg arcképeket festett és állított ki Bécsben.[3] Emellett szerepeltek művei a Műegylet második, 1841-es kiállításán[4] és az 1847-es pesti műkiállításon is (Vahot Imre korabeli elemzése alapján "egy arabs mellképe, erőteljes színezettel és szabályosan kidolgozva, azonban az öszbevegyülő szakáll nem egészen természethű").[5]
1851 körül Pécsen élt, ahol Madarász Viktor egyik első oktatómestere volt.[6][7] Az 1870-es években (több magyar festőművészhez hasonlóan) hosszabb időt töltött a Bánátban, ehhez kapcsolódóan keletkeznek a nagybecskereki és eleméri megbízások.[8] 1874-ben felajánlotta az akkor épülő Műcsarnok gyűjteményébe egy Deák Ferencről készített portréját.[9]
Az 1880-as években a budapesti lapok kiemelik újszerű portréfestészeti módszerét, amely abból állt, hogy egy fénykép alapján, annak felnagyításával a vászonra vázolta a modell arcképének körvonalait, majd ezt követően egészítette ki a részletekkel a vásznon, hogy élethű képet készíthessen. Ezáltal lényegesen felgyorsította a képek elkészítését, egy évben akár hatvan nagyméretű olajfestményt is el tudott készíteni.[10]
1900. június 20-án hunyt el Budapesten.
Ismert művei
[szerkesztés]- Bajor pór (1866)[11]
- Thaisz Elek budapesti rendőrfőkapitány arcképe (1874),[12] a budapesti főkapitányság megrendelésére
- Az eleméri római katolikus templom oltárképe (1879),[13] amely az angyallal találkozó Szent Ágostont ábrázolja
- Korizmics László arcképe (1887),[14] az Országos Magyar Gazdasági Egyesület megrendelésére
- A száki evangélikus templom oltárképe (1886), amely az imádkozó Krisztust ábrázolja
- Kulifay Lajos, nagybecskereki polgármester arcképe (1889),[15] Nagybecskerek városa megrendelésére
- Gróf Andrássy Gyula arcképe (1890),[16] Torontál megye megrendelésére
- Csáky Albin arcképe (1892),[17] Fekete József, a krisztinavárosi gimnázium igazgatójának megrendelésére
- Csáky Albinné Bolza Anna portréja[18]
- A törökbecsei római katolikus templom főoltárképének restaurálása (1876), Szentkláray Jenő adományából
- Fejérváry László, a szerb naszádosok fővajdájának portréjának restaurálása (1884)[19]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Magyarország, 7. évfolyam, 1900.06.20., 167. szám, p.8., Gyászjelentés”.
- ↑ MAGYAROK A MÜNCHENI KÉPZŐMŰVÉSZETI AKADÉMIÁN 1824—1890. (Lyka Károly). (Hozzáférés: 2024. június 17.)
- ↑ Lyka Károly: A táblabíró világ művészete. Magyar művészet 1800-1850.
- ↑ Ujházy Ferenc: FŐVÁROSUNK MŰVÉSZETI ÁLLAPOTAI A MÚLT SZÁZAD KÖZEPÉN. (Hozzáférés: 2024. június 17.)
- ↑ „Pesti Divatlap, 1847.05.15., 29. szám, p. 926. Kritika - A pesti műkiállítás 1847-ben (Vahot Imre)”.
- ↑ Révai Nagy Lexikona, 15. kötet (Ottó - Racine), 1922, p. 621
- ↑ Pósa Gusztáv (Kieselbach Galéria). (Hozzáférés: 2024. június 14.)
- ↑ „Németh Ferenc: Akit két múzsa csókolt homlokon, in: Híd, 61. évfolyam, 1-2. szám, 1997. 02.01”.
- ↑ „Nefelejts, 16. évfolyam, 26. szám, 1874.06.28, p. 311”.
- ↑ „Hölgyek Lapja, 1879. június 14., 23. szám, p. 276, Színház rovat”.
- ↑ „Fővárosi Lapok, 3. évf., 251. sz., 1866.11.03, p. 1031”.
- ↑ „Pesti Napló, 25. évf, 90. sz, 1874.04.20”.
- ↑ „Hölgyek Lapja, 3. évfolyam, 38. szám, 1879.09.27, p. 455, Irodalom, művészet és zene”.
- ↑ „Gazdasági Mérnök, 11. évf., 22. szám, 1887.05.27., p. 175”.
- ↑ „Fővárosi Lapok, 152. szám, 1889.06.04”.
- ↑ „Magyar Szó, 37. évf., 87. szám, 1980.03.29, p. 12, A képzőművészeti élet kezdete Becskereken”.
- ↑ „Budapesti Hírlap, 12. évf., 128. szám, 1892.05.08, p.6”.
- ↑ Bolza Anna (Gróf Csáky Albinné): Gróf Csáky Albinné Bolza Anna. Hozzáférés: 2024. június 18.
- ↑ „Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye, 1884, 45. szám, p 720”.