Ugrás a tartalomhoz

Pósa Gusztáv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Pósa Gusztáv (Pest, 1825 – Budapest, 1900. június 20.[1]) ügyvéd, festő.

Élete[szerkesztés]

Pósa Gusztáv 1825-ben született Pesten. Ügyvédi tanulmányait követően, 1844 decemberétől 1847-ig Münchenben tanult, a Képzőművészeti Akadémián[2]. Itt festette Férfitanulmányfej c. képét, amely 1913-ban Budapesten ki volt állítva. Az 1840-es években főleg arcképeket festett és állított ki Bécsben.[3] Emellett szerepeltek művei a Műegylet második, 1841-es kiállításán[4] és az 1847-es pesti műkiállításon is (Vahot Imre korabeli elemzése alapján "egy arabs mellképe, erőteljes színezettel és szabályosan kidolgozva, azonban az öszbevegyülő szakáll nem egészen természethű").[5]

1851 körül Pécsen élt, ahol Madarász Viktor egyik első oktatómestere volt.[6][7] Az 1870-es években (több magyar festőművészhez hasonlóan) hosszabb időt töltött a Bánátban, ehhez kapcsolódóan keletkeznek a nagybecskereki és eleméri megbízások.[8] 1874-ben felajánlotta az akkor épülő Műcsarnok gyűjteményébe egy Deák Ferencről készített portréját.[9]

Az 1880-as években a budapesti lapok kiemelik újszerű portréfestészeti módszerét, amely abból állt, hogy egy fénykép alapján, annak felnagyításával a vászonra vázolta a modell arcképének körvonalait, majd ezt követően egészítette ki a részletekkel a vásznon, hogy élethű képet készíthessen. Ezáltal lényegesen felgyorsította a képek elkészítését, egy évben akár hatvan nagyméretű olajfestményt is el tudott készíteni.[10]

1900. június 20-án hunyt el Budapesten.

Ismert művei[szerkesztés]

  • Bajor pór (1866)[11]
  • Thaisz Elek budapesti rendőrfőkapitány arcképe (1874)[12], a budapesti főkapitányság megrendelésére
  • Az eleméri római katolikus templom oltárképe (1879)[13], amely az angyallal találkozó Szent Ágostont ábrázolja
  • Korizmics László arcképe (1887)[14], az Országos Magyar Gazdasági Egyesület megrendelésére
  • A száki evangélikus templom oltárképe (1886), amely az imádkozó Krisztust ábrázolja
  • Kulifay Lajos, nagybecskereki polgármester arcképe (1889)[15], Nagybecskerek városa megrendelésére
  • Gróf Andrássy Gyula arcképe (1890)[16], Torontál megye megrendelésére
  • Csáky Albin arcképe (1892)[17], Fekete József, a krisztinavárosi gimnázium igazgatójának megrendelésére
  • Csáky Albinné Bolza Anna portréja[18]
  • A törökbecsei római katolikus templom főoltárképének restaurálása (1876), Szentkláray Jenő adományából
  • Fejérváry László, a szerb naszádosok fővajdájának portréjának restaurálása (1884)[19]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „Magyarország, 7. évfolyam, 1900.06.20., 167. szám, p.8., Gyászjelentés”.  
  2. MAGYAROK A MÜNCHENI KÉPZŐMŰVÉSZETI AKADÉMIÁN 1824—1890. (Lyka Károly). (Hozzáférés: 2024. június 17.)
  3. Lyka Károly: A táblabíró világ művészete. Magyar művészet 1800-1850. 
  4. Ujházy Ferenc: FŐVÁROSUNK MŰVÉSZETI ÁLLAPOTAI A MÚLT SZÁZAD KÖZEPÉN. (Hozzáférés: 2024. június 17.)
  5. „Pesti Divatlap, 1847.05.15., 29. szám, p. 926. Kritika - A pesti műkiállítás 1847-ben (Vahot Imre)”.  
  6. Révai Nagy Lexikona, 15. kötet (Ottó - Racine), 1922, p. 621 
  7. Pósa Gusztáv (Kieselbach Galéria). (Hozzáférés: 2024. június 14.)
  8. „Németh Ferenc: Akit két múzsa csókolt homlokon, in: Híd, 61. évfolyam, 1-2. szám, 1997. 02.01”.  
  9. „Nefelejts, 16. évfolyam, 26. szám, 1874.06.28, p. 311”.  
  10. „Hölgyek Lapja, 1879. június 14., 23. szám, p. 276, Színház rovat”.  
  11. „Fővárosi Lapok, 3. évf., 251. sz., 1866.11.03, p. 1031”.  
  12. „Pesti Napló, 25. évf, 90. sz, 1874.04.20”.  
  13. „Hölgyek Lapja, 3. évfolyam, 38. szám, 1879.09.27, p. 455, Irodalom, művészet és zene”.  
  14. „Gazdasági Mérnök, 11. évf., 22. szám, 1887.05.27., p. 175”.  
  15. „Fővárosi Lapok, 152. szám, 1889.06.04”.  
  16. „Magyar Szó, 37. évf., 87. szám, 1980.03.29, p. 12, A képzőművészeti élet kezdete Becskereken”.  
  17. „Budapesti Hírlap, 12. évf., 128. szám, 1892.05.08, p.6”.  
  18. Bolza Anna (Gróf Csáky Albinné): Gróf Csáky Albinné Bolza Anna. Hozzáférés: 2024. június 18.  
  19. „Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye, 1884, 45. szám, p 720”.