Pókhálós almamoly

Pókhálós almamoly
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea) Rend: Lepkék (Lepidoptera) Alrend: Valódi lepkék (Glossata) Alrendág: Heteroneura Öregcsalád: Hyponomeutoidea Család: Pókhálós molyfélék (Hyponomeutidae) Alcsalád: Pókhálós molyformák (Hyponomeutinae) Nem: Pókhálós moly (Yponomeuta) Faj: H. malinellus
Tudományos név
Yponomeuta malinellus Zeller, 1838
Szinonimák
Hyponomeuta malinellus
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pókhálós almamoly témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pókhálós almamoly témájú médiaállományokat és Pókhálós almamoly témájú kategóriát.

A pókhálós almamoly (Yponomeuta malinellus) (Glossata) alrendjébe tartozó pókhálós molyfélék (Hyponomeutidae) családjának egyik, hazánkban mindenfelé előforduló faja (Mészáros, 2005, Pastorális, 2011).

Elterjedése, élőhelye

Palearktikus elterjedésű faj; hazánkban is közönséges (Mészáros, 2005).

Megjelenése

Hamvasfehér első szárnyát három sor apró, sötét petty díszíti. A szárny fesztávolsága 22–26 mm (Mészáros, 2005). Hátsó szárnya sötétszürke; rojtjai világosszürkék. Tora fehér (Brehm).

A hernyók feje fekete, és sárga testüket is sok fekete szemölcs borítja (Brehm).

Életmódja

Évente egy nemzedéke nő fel. Egyetlen tápnövénye az alma, amin a „nyári hernyófészek” feltűnő ugyan, de a hernyó kártétele nem jelentős (Mészáros, 2005). Az este és éjszaka aktív imágók nagyjából július első felében repülnek, és az almafák kérgére rakják kis petecsomóikat. A peterakásokat körülvevő sárga mirigyváladék idővel barna, ráncos kéreggé keményedik; a négy hét múlva kikelő hernyócskák eleinte igen lassan fejlődnek, és ez alatt a védőréteg alatt telelnek át. Téli szállásukat tavasszal hagyják el, és ekkor a friss leveleket eszik. Fejlődésük közben nagy, fehér, az ágakat és a leveleket behálózó, közös szövedékeket készítenek az ágvégeken; ebben a leveleket tövig lerágják. A sokat mozgó, fürge hernyók ha veszélyt éreznek, egy-egy fonálon leereszkednek a talajra, és ott menekülnek el. A bábozódás előtt mindegyik hernyó kis, fehér gubót szó magának a közös fészekben (Brehm).

A hernyók kártétele kedvező időjárás mellett igen jelentős lehet. Ritka azonban, hogy két, egymást követő évben is jelentős kárt tudjanak okozni, mert az élősködő darazsak (Masarinae) kordában tartják létszámukat (akárcsak a többi pókhálós molyét). Dél-Európában nemcsak az almafákat támadja meg, hanem a mandulát (Prunus dulcis) is (Brehm).

Források

• Mészáros, 2005: Mészáros Zoltán: A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma
• Brehm: Alfred Brehm: Az állatok világa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960. p. 270–271.
• Pastorális, 2011: Pastorális Gábor: A Magyarországon előforduló molylepkefajok jegyzéke. Microlepidoptera.hu 3: 37–136. (2011.09.30.) HU ISSN [https://portal.issn.org/resource/ISSN/2062-6738 2062-6738]