Pézsma-patkánykenguru

Pézsma-patkánykenguru
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia) Rend: Diprotodontia Alrend: Kengurualkatúak (Macropodiformes) Család: Pézsmapatkánykenguru-félék (Hypsiprymnodontidae) Nem: Hypsiprymnodon Ramsay, 1876 Faj: H. moschatus
Tudományos név
Hypsiprymnodon moschatus Ramsay, 1876
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pézsma-patkánykenguru témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pézsma-patkánykenguru témájú médiaállományokat és Pézsma-patkánykenguru témájú kategóriát.

A pézsma-patkánykenguru (Hypsiprymnodon moschatus) az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó Diprotodontia rendjébe tartozó faj. A pézsmapatkánykenguru-félék (Hypsiprymnodontidae) egyetlen élő képviselője.

Elterjedése

Ausztráliában, Északkelet-Queensland sűrű erdőiben honos.

Megjelenése

Testhossza 16-28 centiméter, farka 12-17 centiméteres, testtömege 360-600 gramm. Bundája a hátoldalon csokoládébarna, a hasa világosabb. Farka pikkelyes szőrtelen.

A patkánykengurukhoz és a kengurukhoz képest több ősi vonást mutat. Ilyen például kisfokú méretbeli eltérés a mellső és a hátsó végtagok között és a nem összetett típusú gyomor. Földön való mozgása közben mind a négy lábát használja, soha nem ugrál két lábon.

Életmódja

Ügyesen mászik fára, és az összes lábát a talajra érintve ugrál. Magányosan él. Nappal aktív, éjjel föld alatti vackában pihen. Tápláléka gyümölcsökből, magvakból, gombákból, ízeltlábúakból áll. Az erszényesektől szokatlanul a táplálékot elraktározza. Az éjszakát és a legmelegebb déli órákat az állat fészkében alvással tölti. A fészekanyagot szájában gyűjti, elülső végtagjaival támasztja meg és felcsavarható farkával segítve szállítja a fészkéhez.

Szaporodása

Párzáskor mindkét ivar pézsmaillatot áraszt. A vemhességi időtartama ismeretlen, egy alkalommal 2 utódnak ad életet.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
• Juliet, Clutton-Brock. Emlősök, Határozó Kézikönyvek sorozat. Panem-Grafo (2002). ISBN 963-545-052-4