Péter-Pál-székesegyház

Péter-Pál-székesegyház
orosz szövetségi kulturális örökségi helyszín
Vallás	keleti ortodox kereszténység
Egyházmegye	Szentpétervári egyházmegye
Védőszent	Péter apostol Pál apostol
Építési adatok
Építése	1712. május
Stílus	péteri barokk
Tervezője	Domenico Trezzini
Alapadatok
Magasság	122,5 m
Település	Szentpétervár
Elhelyezkedése
Péter-Pál-székesegyház Pozíció Szentpétervár térképén
é. sz. 59° 57′ 01″, k. h. 30° 19′ 00″59.950277777778, 30.316666666667
A Péter-Pál-székesegyház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Péter-Pál-székesegyház témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

А Péter-Pál-székesegyház (oroszul: Петропавловский собор – Petropavlovszkij szobór), teljes nevén: Péter és Pál főapostolok tiszteletére szentelt székesegyház – Собо́р святы́х апо́столов Петра́ и Па́вла – Szobór szvjatih aposztolov Petra i Pavla) ortodox keresztény templom Szentpétervárott, a Péter-Pál-erőd területén, Péter-korabeli barokk stílusú építészeti műemlék, orosz uralkodók nyughelye.

Története

1712 és 1733 között építették (építész Domenico Tresini) egy azonos nevű, fából épített templom helyén (1703–1704). 1859-ig a város főtemploma, ahol püspöki papi szolgálat volt.

A Péter-Pál-székesegyház 122,5 m magas, háromszintes harangtornya, aranyozott csúcsán egy repülő angyal figurájával, a város jelképe. Magasságával uralja a városképet. Harmen van Bol’es holland mester készítette el a torony csúcsát. Az épület belső tere oszlopokkal három hajóra osztott. Belsejében hadizsákmány-zászlók másolatai vannak elhelyezve (az eredeti zászlók az Ermitázsban vannak).

Az aranyozott, metszett ikonosztáz 1722–1726 között készült el Moszkvában: az építész Zarudnij, Ivan Petrovics; a metszés – Trofim Ivanov, Ivan Tyelega; az ikonok – М. А. Merkurjev, F. Artyemjev), a stukkódíszítés Ignazio Ludovico Rossi és Antonio Quadri (stukkódíszítő mester), a festés – Georg Gsell, Vaszilij Jarosevszkij, Mihail Alekszandrovics Zaharov és más művészek munkája.

1756-1757-ben között Péter-Pál-székesegyházat egy tűz után újjáépítették; a toronyra 1776-ban szerelték fel a holland B. Oorta Krasa mester által készített órát. 1773-ban szentelték fel a Szent Katalin-mellékoltárt. A torony csúcsán lévő sérült angyalt 1829-ben Pjotr Tyeluskin javította meg, aki állványzat nélkül mászott fel a csúcsra.

1857–1858-ban között a csúcs faszerkezeti elemeit fémre cserélték Dmitrij I. Zsuravszkij, Alekszandr Szimonovics Rehnyevszkij és Pavel Melnyikov mérnökök irányítása alatt.

Fő feladat volt a fa szarufák fémre cserélése a templom tornyában. Zsuravszkij szabályos nyolcszög alapú csonka gúla szerkezetet javasolt, amit gyűrűkkel kötnek össze; ő dolgozta ki a szerkezeti számításokat is.

1864–1866 között az ikonosztáz régi főajtaját újra cserélték, amit bronzból készítettek el (építője А. I. Krakau); 1875–1877 között Giovanni Boldini a mennyezetet újrafestette; 1905-ben új harangokat kapott a templom.

1919-ben a Péter-Pál-székesegyházat bezárták, 1924-ben pedig múzeummá nyilvánították; a 17. sz. végéről és a 18. sz. elejéről származó értékes tárgyak legtöbbjét (ezüsttárgyakat, könyveket, szertartási ruhákat, ikonokat) más múzeumoknak adták át.

A nagy honvédő háború (1941–45) idején a székesegyház nagy károkat szenvedett, 1952-ben restaurálták a homlokzatokat, 1956–1957-ben – a belső teret. 1954-ben az épületet a Várostörténeti múzeumnak adták át. Az 1990-es évektől a székesegyházban rendszeresen tartanak gyászszertartásokat az elhunyt orosz uralkodók tiszteletére, 2000-től – istentiszteleteket, 2008 karácsonyától rendszeresen tartanak istentiszteleteket. 2008-ban 1917 óta először tartottak húsvéti istentiszteletet. Jelenleg a székesegyház főlelkésze Alekszandr apát, aki a szentpétervári egyházmegye építészeti-művészeti kérdésekért felelős elöljárói tisztét is betölti.

A templom tornyában harangjáték található. A Péter-Pál-erődben rendszeresen harangjáték-koncerteket tartanak.

Uralkodói nyughely

A szarkofágok a templomban

I. Péter idejében a cári családhoz tartozó személyek temetkezési helyét még nem határozták meg véglegesen. A cár rokonait az Angyali üdvözlet kriptában (oroszul: Благовещенская усыпальница) temették el. A még építés alatt lévő Péter-Pál-székesegyházban 1715-ben temették el I. Péter és I. Katalin kétéves lányát, Natáliát, a harangtorony alatt pedig a cár fiának Alekszej Petrovicsnak a feleségét Charlotte Christine Sophie Braunschweig-Wolfenbüttel hercegnőt (1694–1715). Ugyanitt helyezték földi nyugalomba 1718-ban magának a cár fiának földi maradványait is. 1716-ban a templom bejáratánál temették el Marfa Matvejevnát, III. Fjodor orosz cár özvegyét.

I. Péter halála után a még épülő templom egyik ideiglenes kápolnájában helyezték el az uralkodó földi maradványait tartalmazó koporsóját. A temetést csak 1731. május 29-én tartották. A későbbiekben itt temettek el minden cárt és cárnőt III. Sándor cárig bezárólag, a Moszkvában 1730-ban elhunyt II. Péter és a Slisszelburgban 1764-ben megölt VI. Iván kivételével. A kriptában összesen 41 temetést tartottak, többek között számos nagyherceg és hercegnő, tehát az uralkodók gyermekeinek és unokáinak temetését. 1865-ben minden sírfedelet egységes, fehér márványból készült szarkofágra cseréltek aranyozott bronzkeresztekkel (Puaro, Avguszt Antonovics és Gun, Andrej Leontyjevics építészek). Az uralkodói szarkofágokat kétfejű sas díszíti. Két szarkofágot a peterhofi kőfaragó- és csiszolóüzemben készítettek 1887–1906-ban: II. Sándorét (zöld jáspisból) és a felesége Marija Alekszandrovna szarkofágját (rózsaszín Urál-hegységi rodonitból).

Egy állami bizottsági határozat alapján 1998. június 17-én helyezték örök nyugalomra a székesegyház délnyugati részén lévő Katalin melléktemplomban a Jekatyerinburgban 1918-ban kivégzett II. Miklós cár, Alekszandra Fjodorovna cárnő, Alekszej trónörökös, Tatyjana, Marija, Olga és Anasztaszia nagyhercegnők földi maradványait. Az orosz ortodox egyház nem ismerte el ezeket a földi maradványokat. Velük együtt temették ide J. Sz. Botkint, a cári család orvosát, А. Е. Trupp lakájt, I. M. Haritonov szakácsot, és A. Sz. Gyemidova szobalányt.

Érdekes tények

A Leningrádi terület Bokszitogorszki járásában, Szomino faluban található a Péter-Pál-templom, amelynek a székesegyházéhoz hasonló angyal van a harangtornyán. A falut ezért néha kis Pétervárnak is hívják.

Képek

• 
  Régi képeslap
• 
  A Néva folyó felől
• 
  Az ikonosztáz főajtaja (királyi ajtó)
• 
  Szent ajtó és az ikonosztáz alsó része
• 
  Az angyal a csúcson
• 
  Mozaik mennyezet és gyertyatartó
• 
  Üvegablak
• 
  A templom tornyának harangjátéka