Ugrás a tartalomhoz

Pék Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pék Pál
Született1939. július 26.[1]
Nagykanizsa
Elhunyt

Nagykanizsa
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Pék Pál (Nagykanizsa, 1939. július 26.Nagykanizsa, 2008. július 24.) magyar költő, irodalomkritikus, tanár.

Élete[szerkesztés]

Szülei tisztviselők voltak. Az általános iskolát és a középiskola első három osztályát Nagykanizsán végezte. Az 1956-os forradalom során diákszövetségi tisztséget vállalt, emiatt később magánúton kellett érettségiznie, majd magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett Pécsett (1965).

1956-os szerepvállalása miatt kezdetben a DKG gyárban szerszámkészítő lakatosként (1960), később képesítés nélküli nevelőként dolgozott Murakeresztúron. Általános iskolai tanárként még Kiskanizsán kezdett, majd 1968-tól Nagykanizsán az Andrejka Jenő úti Általános Iskolában tanított, ahonnan az egyetem elvégzése után a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumba került nyugdíjazásáig. Közben 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon középiskolai tanári diplomát szerzett.

1959-től kezdődően ír verseket, novellákat, kritikákat. Első publikációi 1963-ban a Zalai Hírlapban, a Kortársban és Jelenkorban jelentek meg.

A Kanizsa hetilap és a Pannon Tükör kulturális folyóirat alapítója, több éven át szerkesztője (1996-2001). 2004-től a versrovat vezetője. Jelentős szerepe volt a zalai irodalmi élet szervezésében. 2000-től a Magyar Napló című irodalmi folyóirat regionális vezetője.

A Magyar Írószövetség tagja volt. Alapító tagja volt az SZDSZ-nek .

2010. szeptember 1-jén emléktáblát helyeztek el lakóhelyén (Nagykanizsa, Ady Endre utca 12/B)

Önálló verseskötetei[szerkesztés]

  • Rapszódia a reményről (1976)
  • Nyár füstje (1984)
  • Holtág (1990)
  • Az idő metszetei (1994)
  • Havak tánca (1997)
  • A Bárány kiűzése (1999)
  • Arccal a Semminek (2001)
  • Szodoma (2004)
  • Szélcsönd és újra szél (2006 )
  • Az elmerült sziget (2008)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 18.)