Ugrás a tartalomhoz

Péch József

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Péch József
Született1829. január 4.[1]
Érolaszi
Elhunyt1902. november 17. (73 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • bányamérnök
  • vízépítő mérnök
  • hidrológus
IskoláiBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1853)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34-1-39)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Péch József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Péch József (Nagyváradolaszi, 1829. január 4.Budapest, 1902. november 17.) magyar vízépítő mérnök, hidrológus, a magyar vízjelző szolgálat megalapítója, Péch Antal öccse. Nagyon jelentős az 1890-es években végrehajtott Duna- és Tisza-felvétele.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben 2005-ben. (34-1-39)

Életpályája

[szerkesztés]

Ifjú korában harcolt az 1848–1849 évi szabadságharcban. Tanulmányait a József-Ipartanodában és a Mérnöki Intézetben végezte 1853-ban. Részt vett több felmérési, folyószabályozási és vízrendezési munkában. 1873-ban ő lett a Béga-csatorna hivatalfőnöke. Eredményes munkát végzett a délvidéki vízhasznosítások fellendítése terén.Az ő tervei szerint épült 1878-ban a péklapuszta i kincstári mintaöntözőtelep. Péch nevéhez fűződik a Temesvidéki Magyar Mérnök Egylet megszervezése is. 1886-tól az országos vízépítészeti igazgatóságon az általa létrehozott vízrajzi osztály vezetője. 1892-ben a vízmérő és csapadékmérő állomások megfelelő hálózatának felállításával lehetővé tette az árvíz-előrejelzés megszervezését. Haláláig szerkesztette a Vízrajzi Osztály Évkönyvét.Péch József rendszeresítette az 1895 óta naponta megjelenő Vízjárási térkép kiadását. Úttörő munkája a A vízállás előrejelzéséről című tanulmánya német és francia nyelven is megjelent.

Kalocsán, 1861. február 5-én vette nőül Perndl Klárát (1841–1920). Nevessé vált gyermekeik voltak: Péch Béla (Kalocsa, 1861. november 20. – Budapest, 1949. május 11.[5]) okleveles mérnök, Péch Kálmán (Temesvár, 1864. június 16. – Budapest, 1935. január 16.[6]) erdőmérnök, Péch Aladár (Temesvár, 1873. november 30. – Budapest, 1949. június 16.[7]) fizikus, pedagógus.[8]

A Fiumei Úti Sírkertben nyugszik feleségével közös sírban (34-1-39), mely a Nemzeti sírkert részeként védett.[9]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A vízrajzi osztály keletkezése, életbeléptetése, feladata és működésének eddigi eredménye (Budapest, 1896);
  • A Tisza hajdan és most (Sziberth Artúrral, I – IV., Bp., 1898 – 1906);
  • Országos vízjelző szolgálat Magyarországon (Bp., 1902).

Emlékezete

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]