Ugrás a tartalomhoz

Párosodási típus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A párosodási típus (mating type) ivarosan szaporodó eukarióták ivari kompatibilitását szabályozó molekuláris mechanizmus. Izogám és anizogám fajokban fordul elő. Rendszertani csoporttól függően az egyes párosodási típusokat jelölhetik számokkal, betűkkel vagy egyszerűen „+” és „−” jellel a „hím” és „nőstény” kifejezések helyett, amit inkább a nagyon eltérő gamétaméretű fajoknál használnak. A szingámia, tehát a genomok fúziója csak az eltérő párosodási típusba tartozó gamétáknál mehet végbe.

A párosodási típus által szabályozott szaporodás főleg a gombákra jellemző. A tömlősgombák (Ascomycota) általában két párosodási típussal rendelkeznek, ezek jelölése „Mat 1-1” és „Mat 1-2”, de például az élesztőknél „a” és „α” (alfa) jelzéssel.

A tömlősgombák párosodási típusát szabályozó géneket allél helyett idiomorfoknak hívják, mivel a közös eredet esetükben bizonytalan. Az általuk kódolt fehérjék olyan átírási faktorok, melyek az ivari ciklus kezdeti és végső stádiumait is szabályozzák. A heterotallikus tömlősgombák gamétáiban egyetlen Mat idiomorf található, a megtermékenyítés (szingámia) pedig csak a komplementer párosodási típust hordozó gaméták között lehetséges (önsterilek). Ezzel ellentétben, a ritkább, homotallikus tömlősgombák gamétái a populáció minden más gamétájával fuzionálhatnak (beleértve a saját, mitotikus leszármazottjaikat), általában azért, mert minden haploid egyed tartalmazza a Mat locus két alternatív formáját a genomjában.[1]

A tetrapoláris heterotallizmus, amikor két össze nem függő régió határozza meg a párosodási típust, a bazídiumos gombáknál (Basidiomycota) általános.[1] A bazídiumos gombáknál a két össze nem függő régió allélei rendkívül polimorfak is lehetnek, így akár több ezer különböző párosodási típus létezhet.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Giraud, T., et al. (2008). „Mating system of the anther smut fungus Microbotryum violaceum: Selfing under heterothallism”. Eukaryotic Cell 7, 765-775. o. [halott link]
  2. Casselton LA (2002). „Mate recognition in fungi”. Heredity 88 (2), 142–147. o. DOI:10.1038/sj.hdy.6800035. PMID 11932772. 

Irodalom

[szerkesztés]
  • C.J. Alexopolous, Charles W. Mims, M. Blackwell, Introductory Mycology, 4th ed. (John Wiley and Sons, Hoboken NJ, 2004) ISBN 0-471-52229-5
  • Eduard Strasburger (Begr.), Peter Sitte, Elmar Weiler, Joachim W. Kadereit, Andreas Bresinsky, Christian Körner: Lehrbuch der Botanik für Hochschulen. 35. Auflage. Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg 2002, ISBN 382741010X
  • Bakkeren, G. & J. W. Kronstad: Linkage of mating-type loci distinguishes bipolar from tetrapolar mating in basidiomycetous smut fungi In: Proceedings of the National Academy of Sciences USA. 91, Juli 1994, S. 7085-7089
  • Fraser, J. A. & J. Heitman: Evolution of fungal sex chromosomes In: Molecular Microbiology. 51 (2), 2004, S. 299–306

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]