Pálffy Mátyás
| Pálffy Mátyás | |
| Született | 1607[1] Csepreg |
| Elhunyt | 1646. január (38-39 évesen)[1] Pozsony[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyar országgyűlési követ (1646–1646) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pálffy Mátyás (Csepreg, 1602 – Pozsony, 1646) Pannonhalma főapátja volt 1638 és 1646 között.
Élete
[szerkesztés]Pálffy Mátyás 1602-ben született Csepregen. Szülei Pálffy Balázs és Köntös Margit voltak. A ciszterci szerzetesek perjele volt az ausztriai Heiligenkreuzi apátság kolostorában.
Az 1638-as pozsonyi országgyűlésen megbízást kapott a magyarországi bencés közösség újjászervezésére. Ekkor, a már végvárként használt, elnéptelenedett Pannonhalmára költözött és tíz társával összefogva visszaállította a török uralom idején megszűnt bencés közösséget. A szerzetesek választását figyelembe véve, 1639. január 5-én a király főapáti tisztségében megerősítette.
A bencés rend vezetőjeként két fíliális apátságot vont az anyakolostor irányítása alá, a bakonybéli és a dömölki apátságot. Nyolc évig tartó embert próbáló munka után Pozsonyban, ahol éppen országgyűlésen tartózkodott, váratlanul ágynak esett és három hónapos betegség után az 1646. év végén meghalt. Holttestét a pozsonyi Szent Márton-dómban helyezték végső nyugalomra.
Főapátként
[szerkesztés]A fennmaradó iratok tanúsága szerint Szent Márton hegyének egyik legkiválóbb, fáradhatatlan, kemény és erélyes vezetője volt. A rábízott szerzetesek, valamint a monostor kiváltságának védelme érdekében határozottan szembe mert állni úgy a világi, mint az egyházi vezetőkkel. Besenyei István kiskomáromi várkapitánynak például így írt az egyik levelében: ”Elvévén kegyelmednek írásomra tett válaszlevelét, nagy érzékenységét kegyelmednek abból advertálom, hogy kegyelmed pennáját igen hegyesen viseli; …”
Részt vett a közélet fórumain, s ha kellett a hadviseléstől sem riadt vissza. 1644-ben a füssi nemességet vezette Rákóczy György ellen a szakolcai (Skalica, Szlovákiában) táborba. Emlékét az utókor számára Pannonhalmán őrizték meg, arcképe az apátság bazilikájának ezeréves jubileumára készült főkapuján látható.
Források
[szerkesztés]- Farkas Sándor: Csepreg mezőváros története
- ↑ a b c Kádár Zsófia – B. Székely Dorottya Piroska: Adattár a 17. századi magyar országgyűléseken szereplő egyháziakról (magyar nyelven). Magyar Tudományos Akadémia, 2022. (Hozzáférés: 2024. július 6.)