Pálffy Endre

Pálffy Endre
Született	1908. március 12. Maroshévíz
Elhunyt	1975. november 16. (67 évesen) Budapest
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	irodalomtörténész
Iskolái	Marosvásárhelyi Református Kollégium (–1927) Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem (–1931)
Sírhelye	Farkasréti temető (NVh-616. fülke)
Sablon • Wikidata • Segítség

Pálffy Endre (Maroshévíz, 1908. március 12. – Budapest, 1975. november 16.) erdélyi magyar irodalomtörténész.

Életútja

Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte (1927), majd francia–román szakos tanári diplomát szerzett a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen; ösztöndíjas volt a párizsi Sorbonne-on (1931). Az irodalomtudomány kandidátusa a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1957) Haladó román irodalmi irányzatok a XIX. század második felében című disszertációjával. Az irodalomtudományok doktora címet posztumusz, 1976-ban kapta meg.

Munkássága

Előbb a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban volt tanár (1932–1940), majd a naszódi román líceumban igazgató (1941–1944). A háború befejeztével Budapesten a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban lett előadó; 1949–1955 között a Pedagógiai Főiskola román tanszékének, 1955-től haláláig az Eötvös Loránd Tudományegyetem román tanszékének vezetője volt.

Fiatal tanárként részt vett a Nicolae Iorga szervezte Vălenii de Munte-i nyári egyetemek kurzusain, ebből az időből származtak kapcsolatai több román íróval és az irodalomtudomány fiatal művelőivel. A Brassói Lapokban tudósítása is jelent meg A. P. Todornak a szabadegyetemen Adyról tartott előadásáról (1938. augusztus 7), s fordításában közölte a lap Ioan Alexandru Brătescu-Voinești egy novelláját (Metamorfózis. 1938. december 18). Iorga lapja, a Neamul Românesc adta közre Mihai Eminescu Szárnyaszegett géniuszát és Madách Az ember tragédiáját összehasonlító tanulmányát (Mihail Eminescu și Emerich Madách. 1939/11–12).

Pályájának második, magyarországi szakaszában több tanulmányban foglalkozott a 19. század második felének román irodalomkritikai irányzataival, Octavian Goga pályafutásával; összehasonlító elemzése jelent meg Arany János és George Coșbuc költészetéről, Titu Maiorescu és Gyulai Pál kritikai nézeteiről. Összeállított román társalgási zsebkönyvet (1960), s megírta a román irodalom összefoglaló történetét magyar olvasók számára (1961).

Művei

• Magyar nyelvtan és olvasókönyv a román tannyelvű gimnáziumok 1. valamint a polgári iskolák felső osztályai számára; szerk. Kelemen Béla, T. Pálffy Endre; Egyetemi Ny., Bp., 1941
• Pálffy Endre–Domokos Sámuelː Istoria literaturii române pentru clasa a 3-a medie. Manual provizoriu; Ed. Manual. Didactice, Bp., 1953
• Román társalgási zsebkönyv; Tankönyvkiadó, Bp., 1960 (Tanuljunk nyelveket!)
• A román irodalom története; Gondolat, Bp., 1961
• Román társalgási zsebkönyv; 5. átdolg., bőv. kiad.; Tankönyvkiadó, Bp., 1968 (Tanuljunk nyelveket!)
• Mészáros György–Pálffy Endreː Gramatica limbii române. Col. gen. 5–6. clas.; Tankönyvkiadó, Bp., 1969
• George Coșbuc élete és költészete; Akadémiai, Bp., 1973

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3