Pálffi Márton

Pálffi Márton
Született	1873. november 11. Várfalva
Elhunyt	1936. augusztus 11. (62 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	műfordító, pedagógus, pedagógiai író
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Pálffi Márton (Várfalva, 1873. november 11. – Kolozsvár, 1936. augusztus 11.) műfordító, pedagógiai író.

Életútja

Középiskoláit Tordán és Kolozsváron, az Unitárius Kollégiumban végezte (1892), majd a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet (1899). Még az egyetemi diploma megszerzése előtt került be tanárnak egykori iskolájába (1897), s itt tanított – az első világháború alatti katonáskodása és sebesülése miatti hároméves megszakítással – nyugdíjazásáig.

Munkássága

Cikkei, fordításai 1898-tól jelentek meg a Keresztény Magvető, Magyar Polgár, Újság, Ellenzék, Erdélyi Lapok, Család és Iskola, 1918 után a Cultura, Erdélyi Múzeum, Ethnographia, Ifjú Erdély, Keleti Szemle, Magyar Nyelv, Magyar Nép, Pásztortűz, Unitárius Közlöny, Vasárnapi Ujság hasábjain. Fordított latin, angol, finn, francia, román és svéd nyelvből.

1925-1928 között az Unitárius Közlöny szerkesztője.

Álnevei: Antizsuzsi, Csödökre tönk, Ulár Pál.

Művei

• Az „okszerű vezér”. Brassai nyelvtanító munkássága (Kolozsvár 1900
• A nyelvérzék és az iskola (Kolozsvár 1902)
• Kolozsvári glosszák (Budapest 1907)
• Finn dalok (műfordítások) (Kolozsvár 1912)

Lefordította Max Otker-Blom finn szerző két könyvét: Doktor bácsiék falun (Kolozsvár 1906), A gólya-mese helyett (Budapest 1928).

A Keresztény Magvető Füzetei számára összeállította a Régi unitárius költők című kötetet (Kolozsvár 1930).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3