Ugrás a tartalomhoz

Pál Alfréd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pál Alfréd
Született1877. április 2.[1]
Budapest[1]
Elhunyt1934. március 8. (56 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • főszolgabíró (1903–1910, Ökörmezői járás)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
SablonWikidataSegítség

Pál Alfréd (Budapest, 1877. április 2.Budapest, 1934. március 8.) magyar jogász, politikus, országgyűlési képviselő.

Élete

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányainak elvégzése után Budapesten, majd Bécsben, Berlinben és Strasbourgban jogot hallgatott, ezután közigazgatási pályára lépett. 1891-től Nógrád vármegyében volt közigazgatási gyakornok, 1899-ben tiszteletbeli szolgabíróvá nevezték ki. 1900-tól Máramaros vármegyében volt szolgabíró, 1901-től árvaszéki ülnök, ugyanebben évben az általános tisztújításon pedig az ökörmezői járás főszolgabírójává választották.

Különösen az utak kiépítése, valamint állami iskolák és óvodák szervezése körül szerzett érdemeket. A máramarosi közművelődési egyesület ökörmezői járási igazgatója, az ökörmezői állami elemi iskolák gondnokságának és az ökörmezői római katolikus templombizottságnak is elnöke volt. 1909-ben tiszteletbeli főjegyzővé nevezték ki.

1910 és 1918 között nemzeti munkapárti programmal az ökörmezői kerület országgyűlési képviselője volt, egyhangúlag választották meg. 1913-tól a képviselőház jegyzője volt. Lelkes híve és bizalmasa volt gróf Tisza Istvánnak. 1915-ben a budapesti Műegyetemen a közigazgatási jog magántanárává képesítették. 1916-ban a harctéren teljesített kormánybiztosi szolgálatot. 1919-ben a Szegedre szökött és felajánlotta szolgálatait az ellenforradalmi kormánynak. A Tanácsköztársaság bukása után visszavonult a politikától. 1920-ban ügyvédi vizsgát tett és haláláig ügyvédként dolgozott Budapesten.

Források

[szerkesztés]
  1. a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2024. szeptember 12., PIM67320