Ugrás a tartalomhoz

Ozzy Osbourne

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ozzy Osbourne
Életrajzi adatok
Születési névJohn Michael Osbourne
ÁlnévOzzy Osbourne
Született1948. december 3. (75 éves)
Aston, Birmingham
Házastársa
Gyermekei
  • Elliot Kingsley
  • Jessica Osbourne
  • Louis John Osbourne
  • Aimee Osbourne
  • Kelly Osbourne
  • Jack Osbourne
SzüleiLillian Unitt
Jack Osbourne
Pályafutás
Műfajokheavy metal, hard rock
Aktív évek1967–
Kapcsolódó előadó(k)Black Sabbath, Black Label Society, Firewind, Kelly Osbourne, Slash
Hangszerharmonika, billentyűsök
Hangtenor
Díjak
Tevékenység
KiadókEpic, CBS, Jet
IPI-névazonosító
  • 00059623948
  • 00127204015
Ozzy Osbourne aláírása
Ozzy Osbourne aláírása
Ozzy Osbourne weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ozzy Osbourne témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ozzy Osbourne, született John Michael Osbourne (Birmingham, 1948. december 3. –) Grammy-díjas angol énekes.

Gyermek- és ifjúkora

[szerkesztés]

John Michael Osbourne az angliai Astonban született, 1948. december 3-án. Apja, Jack több műszakban dolgozott szerszámkészítőként a GEC-nél. Anyja, Lillian egy autóalkatrészeket gyártó cégnél dolgozott.[1][2] Osbourne volt a negyedik a hat gyermek közül. Két bátyja volt (Paul és Tony), valamint három nővére (Jean, Iris és Gillian). Egy kis, kétszobás lakásban éltek. Az „Ozzy” becenevet először az általános iskolában használta. Bár első felesége, Thelma mindig Johnnak szólította, Osbourne azt állítja, nem emlékszik, hogy mikor szólították utoljára az igazi keresztnevén.[3] Gyerekkorában diszlexiás volt, és egyéb tanulási nehézségekkel is küzdött.[4][5] Tanárai ezzel sokszor visszaéltek. Az iskolában sok színdarabban játszott. 14 évesen lett a Beatles rajongója.[1][2] 15 évesen otthagyta az iskolát és dolgozni kezdett. Volt segédmunkás, vízvezetékszerelő-gyakornok, szerszámkészítő-asszisztens és vágóhídi munkás.[1] Hat hetet töltött a Winson Green börtönben, miután betört egy ruhaüzletbe.[1]

1967-ben Geezer Butler megalapította a Rare Breed nevű zenekart Osbourne-nal. Az együttes két koncert után felbomlott. Ezután beléptek egy Polka Tulk Blues nevű együttesbe, Tony Iommival és Bill Warddal együtt. A zenekart átnevezték Earthre, azonban volt már egy másik ilyen nevű zenekar Angliában, ezért nevet kellett, hogy változtassanak. Végül egy Boris Karloff-film után Black Sabbath lett az együttes neve.[6] Egy idő után észrevették, hogy a nézők is szeretik a keményebb zenét, ezért ezután direkt írtak sötét és komor zenét.[7] A Mario Bava által rendezett film olyan hatással volt rájuk, hogy Butler írt egy hasonlóan okkult témájú dalt, amelynek a Black Sabbath címet adta. Később a Sabbath újraegyesülési koncertjén azt mondták, hogy Geezer egyik éjszaka egy sötét dolgot látott az ágya végében, másnap pedig észrevette, hogy az egyik okkult könyv, amit Osbourne-tól kapott, eltűnt. Állítólag ez ihlette a dalt.[8]

Zenei karrierje

[szerkesztés]

Black Sabbath

[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy az egyesült államokbeli kiadójuktól, a Warner Bros. Recordstól csak kisebb támogatást kaptak, a Black Sabbath gyors és tartós sikert aratott. Tony Iommi riffjei, Geezer Butler dalszövegei, Bill Ward sötét tempójú ütései, és Osbourne hátborzongató éneke köré épített korai lemezek mint a Black Sabbath és a Paranoid nagy sikereket arattak. Osbourne szerint akkoriban nem volt túl népszerű a zenekar a nők körében, ami miatt sokat panaszkodtak az együttesen belül.[3]

Hat hónappal a Paranoid után kiadták a Master of Reality című albumukat. Az album bekerült a Top 10-be az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is, valamint aranylemez lett két hónap alatt.[9] Az 1980-as években platinalemez státuszt ért el[9] és dupla platina lett a 21. század elején.[9] A kritikák kedvezőtlenek voltak. Lester Bangs a Rolling Stone kritikusa naiv, egyszerű, és ismétlődő szavakkal hordta le az albumot. Ugyanakkor a magazin 2003-ban összeállított Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 298. helyezést érte el.[10] A Vol. 4 1972 szeptemberében jelent meg. A kritikák ismét kedvezőtlenek voltak, azonban egy hónap után aranylemez lett. Ez az album is milliós példányszámban kelt el az Egyesült Államokban, csakúgy, mint az előző négy.[11][12] 1973 novemberében jelent meg a kritikailag elismert Sabbath Bloody Sabbath. Ez volt az első alkalom, hogy a zenekar mainstream elismeréseket szerzett. Gordon Fletcher, a Rolling Stone kritikusa „izgalmasnak” nevezte az albumot, és szerinte „ez nem kevesebb, mint egy teljes siker”.[13] Eduardo Rivadavia, az AllMusic kritikusa úgy írta le az albumot, mint „egy mestermű, ami nem hiányozhat egyetlen heavy metal gyűjteményből sem”, ugyanakkor megjegyezte, hogy „a zenekar új értelmet adott a kifinomultságnak és az érettségnek”.[14] Az album – csakúgy, mint minden elődje – platinalemez lett az Egyesült Államokban.[15] A Sabotage címre keresztelt lemez 1975. július 28-án jelent meg. Az albumot, mint ahogy az előzőnél is, nem csak a rajongók nagy része fogadta pozitívan, hanem a kritikák is. Megjelenése után a Rolling Stone szerint ez az album nem csak az 1970-es Paranoid óta a legjobb lemeze a Sabbathnak, de valószínűleg fennállásuk óta a legjobb hanganyaguk.[16] Ugyanakkor az Allmusic megjegyezte, hogy az a mágikus kémia, mely a Paranoidot, vagy a Vol. 4-et jellemezte, eltűnőben van.[17] Hetedik nagylemezüknek a Technical Ecstasy címet adták és 1976. szeptember 25-én jelent meg. Az Allmusic a lehetséges 5 csillagból csak kettőt adott rá, és megállapította, hogy egy kibogozhatatlan, gyenge lemez született.[18]

1980-as évek, Ozzy szólókarrierje

[szerkesztés]

Menedzsere és egyben felesége, Sharon irányításával Osbourne megalapította saját zenekarát, a Blizzard of Ozzt, Randy Rhoads gitáros, Bob Daisley basszusgitáros és Lee Kerslake dobos társaságában. Debütáló lemezük címe ugyancsak Blizzard of Ozz, és ez 1980-ban jelent meg, rajta olyan slágerekkel, mint a „Crazy Train” és a „Mr. Crowley”.

1981-ben jelent meg második albuma Diary of a Madman címen, ezen az albumon szerepelt a drogozás gyönyöreit méltató Flying High Again. Ozzy nemcsak az utóbbi szerzemény, hanem a koncerteken tanúsított magatartásával is kivívta a közvélemény rosszallását: egy elhíresült fellépés alkalmával leharapta egy denevér fejét, ezért kórházba kellett szállítani, hogy megkapja a veszettség elleni oltást. Ekkoriban terjedt el róla és általában a heavy metal műfajról a sátánizmus rémképe.

1982-ben Randy Rhoads gitáros repülőgép-balesetet szenvedett, és Ozzy mély depresszióba zuhant barátja halála miatt. A „Speak Of The Devil” című koncertlemezen a tervezettől eltérően inkább Black Sabbath-dalok szerepeltek, Brad Gillis gitáros közreműködésével. A korong után Osbourne szakított addigi kiadójával, és az Epic Recordsnál kapott szerződést, annak ellenére, hogy a tárgyaláson illuminált állapotban jelent meg, és ezúttal egy galamb fejét harapta le.

1984-ben már egy új gitáros, Jake E. Lee közreműködésével jelent meg a Bark at the Moon című stúdiólemez, ami gyengébbre sikeredett az első két albumnál, mégis sikeres lett. Ebben az időszakban Osbourne és zenekara a Mötley Crüe-vel turnézott együtt. Az 1986-os „Ultimate Sin” a kritikusoktól negatív visszajelzéseket kapott, a „Shot In The Dark” című dal a kritikusok szerint Ozzy addigi legrosszabb munkája volt, mert szerintük túlságosan popos volt.

Osbourne 1986-ban újabb botrányba keveredett: azzal vádolták, hogy a Suicide Solution című dalban öngyilkosságra buzdítja a fiatalokat. Bár a pert megúszta, megítélése egyre rosszabb lett. A róla kialakult képen javított az 1987-ben megjelent Tribute című koncertalbum, amivel egykori barátja emléke előtt tisztelgett.

1988-ban megtalálta Rhoads ezidáig legstabilabbnak tűnő utódját Zakk Wylde gitáros személyében.

1989-ben Gary Moore gitáros felkérte, hogy zenéljenek együtt az After The War című lemezén. Közreműködésük a lemez egyik legerősebb dalát eredményezte, melynek címe: Led Clones.

1990-es évek

[szerkesztés]

Újabb tagcserék és lemezek után az 1990-es évek elején Ozzy bejelentette, hogy visszavonul, és az 1991-es No More Tears című albumot követő turnét az utolsónak hirdette meg. Szintén a visszavonulás tényét erősítette meg az 1993-ban kiadott dupla koncertlemez.

Két évvel később, 1995-ben mégis új stúdióalbummal lepte meg rajongóit, Ozzmosis címmel. Zenei berkekben ugyan vegyes fogadtatása volt, de egy évvel a megjelenése után már több mint 3 millió példány kelt el belőle. A korong és az azt követő turné hatalmas sikere láttán Osbourne megalapította az Ozzfest koncertsorozatot, ahol a hasonszőrű metálbandákat gyűjtötte maga köré mint a Pantera vagy Marilyn Manson.

1997-ben a turné nagy durranása a Black Sabbath összeállása volt, a csapatból egyedül Bill Ward hiányzott. Egy évvel később Ozzynak sikerült a teljes zenekart összeszednie, így jelent meg a Reunion című koncertlemez. Az 1990-es évek 2. felében Ozzy reneszánszát élte: Busta Rhymesszal közösen felvett egy dalt, a boltokban megjelent a róla mintázott akciófigura (denevérrel) és a Black Sabbath-turné mellett újabb szólólemezt rögzített.

XXI. századi Ozzy

[szerkesztés]

2001-ben a metálvilág lelkesen üdvözölte a hírt, hogy a Black Sabbath újra stúdióba vonult, de a kiadó addig nem engedte Ozzyt régi csapatával dolgozni, amíg nem jelentetett meg egy újabb Ozzfest-válogatást és egy szólólemezt, Down to Earth címmel.

A 21. században a fiatalok már egy teljesen új Ozzy Osbourne-t ismertek meg az MTV zenecsatornán futó The Osbourne’s sorozatban, ahol Ozzy nem mint a sátán földi helytartója, hanem a vagány és ultraliberális családapa bőrébe bújik. Lánya, Kelly Osbourne is apja nyomdokaiba lépett, és a 2003-ban közösen elénekelt „Changes” című dal révén Ozzy 33 év után végre elérte, hogy az angol toplista első helyére kerüljön.

2005-ben Ozzy egy feldolgozáslemezzel rukkolt elő „Under Cover” címen. Volt itt szerzemény John Lennontól és a Beatlestől, a Rolling Stonestól, a King Crimsontól, a Buffalo Springfieldtől, a Creamtől, David Bowie-tól és más hírességektől. A lemezt egy önfeldolgozás zárja: a „Changes” című Black Sabbath-dal lányával, Kellyvel duettben előadott érzelmes-ábrándozós verziója (mely eredetileg a Kelly 2002-es „Shut Up” albumának 2003-as bővített – és épp „Changes” címre átkeresztelt – újrakiadásán jelent meg).

2007 májusában a Black Rain című lemezzel tért vissza Ozzy, amelyben ismét Zakk Wylde riffjei hallhatóak, bár a kritikák szerint Zakk elég sokat spórolt a gitárjátékából, ennek ellenére egy egész dögös albumot sikerült összehozniuk.

A 2010-es év nagyon aktív a heavy metal keresztapjának életében, hisz kiadta önéletrajzi könyvét Én Ozzy címmel (mely szép sikereket ért el a könyveladási listákon), Crucify The Dead címmel énekelt egy dalt Slash (az ex-G N'R-gitáros) szólóalbumán, és állítólag nagyban keresik a színészeket egy készülő Ozzy-mozihoz mely a rocksztár életútját elevenítené fel. 2010 júniusában megjelent Ozzy legújabb szólóalbuma Scream címmel (az album eredeti címe Soul Sucker lett volna ám Ozzy rajongói nem nagyon kedvelték a címet, ezért megváltoztatták). A szakma és a rajongótábor egyaránt meglepődött amikor bejelentették hogy Ozzy és a már 20 éve mellette gitározó Zakk Wylde "szakítottak" egymással. Az új lemezen két új tag is szerepel az ifjú görög gitárhős Gus G. (Firewind) lépett Zakk helyére és a dobokat ezúttal Tommy Clufetos (ex-Rob Zombie) püföli. A lemez elkészítésében Kevin Churko segédkezett. A dalokat Ozzy a "The Bunker" névre keresztelt otthoni stúdiójában vették fel. Az új lemezhez három videóklip készült a Let Me Hear You Scream című igazán lendületes dalhoz egy tréfás klip, és a Life Wont Wait című balladához is készül melynek különlegessége hogy Ozzy fia Jack Osbourne a rendező.

2011. január 21-én elkészült Ozzy új videóklipje a Let It Die amelyben a Scream World Tourról látható néhány koncert jelenet.

További jó hír hogy egy év kihagyás után újra elindult az Ozzfest. A főzenekarok: Ozzy Osbourne, a Mötley Crüe és Rob Halford

2011. november 11-én a Whisky a Go Góban bejelentették, hogy újra összeáll az eredeti Black Sabbath. A hivatalos honlapra felkerült videó szerint[19] 2012-ben egy újabb stúdióalbum munkálatait is megkezdik, továbbá főfellépői lesznek a 2012-es Download Fesztiválnak is, amit további turnédátumok követnek majd.

2016-ban indult a Black Sabbath a The End című utolsó turnéjukra. Az európai turné Budapesten indult június 1.-én. A Papp László Sportarénában 14 ezer ember előtt léptek fel.

2019 áprilisában Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála.

A No More Tours 2 turnésorozat keretében ellátogat ismét Magyarországra, a tervek szerint 2022. február 2.-án Budapesten lép fel.

Időközben betegsége súlyosbodott, emiatt minden koncertjét lemondva a visszavonulás mellett döntött.[1]

Stúdióalbumok

[szerkesztés]
Megjelenés dátuma Album címe U.S. UK Lemezeladás Kiadó
1980. szeptember 20. Blizzard of Ozz 11 7 4x platinalemez (U.S.), ezüstlemez (UK) Jet Records
1981. november 7. Diary of a Madman 6 14 3x platinalemez U.S. Jet Records
1983. december 10. Bark at the Moon 19 24 3x platinalemez U.S., Silver UK Epic Records
1986. február 22. The Ultimate Sin 6 8 2x platinalemez U.S., Silver UK Epic Records
1988. október 22. No Rest for the Wicked 13 23 2x platinalemez U.S. Epic Records
1991. szeptember 17. No More Tears 7 17 4x platinalemez U.S. Epic Records
1995. október 23. Ozzmosis 4 22 2x platinalemez U.S. Epic Records
2001. október 16. Down to Earth 4 19 platinalemez U.S. Epic Records
2007. május 22. Black Rain 3 8 aranylemez U.S. Epic Records
2010. június 22. Scream 4 12 Epic Records
2020. február 21. Ordinary Man Epic Records
2022. szeptember 9. Patient Number 9 Epic Records

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Sue Crawford (2003),"Ozzy Unauthorized" ISBN 978-1-84317-016-7
  2. ↑ a b Johnson, Ross: What I've Learned: Ozzy Osbourne. Esquire (magazin), 2005. January. [2008. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 17.)
  3. ↑ a b I Am Ozzy. Grand Central Publishing, 84. o.. ISBN 0446569895 
  4. ↑ Appleyard, Bryan. „Blizzard of Oz”, The Sunday Times (magazine), 2005. november 27. (Hozzáférés: 2006. szeptember 17.) 
  5. ↑ „Profiles of Ozzy Osbourne, Elvis Costello, David Bowie, Norah Jones”, CNN (Hozzáférés: 2010. május 20.) 
  6. ↑ Ankeny, Jason: Biography-Geezer Butler. (Hozzáférés: 2010. július 10.)
  7. ↑ Weber, Barry; Prato, Greg: Ozzy Osbourne – Biography, 2007. (Hozzáférés: 2008. február 17.)
  8. ↑ Ruhlmann, William: Black Sabbath – Biography. Allmusic, 2003. (Hozzáférés: 2008. február 17.)
  9. ↑ a b c RIAA Gold & Platinum database-"Master of Reality". [2012. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 22.)
  10. ↑ Master of Reality Rolling Stone Review. [2012. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 2.)
  11. ↑ Ruhlmann, William: "AMG Biography". Allmusic. (Hozzáférés: 2008. február 14.)
  12. ↑ RIAA Gold & Platinum database-"Vol. 4". (Hozzáférés: 2009. február 22.)
  13. ↑ Fletcher, Gordon: 'Sabbath, Bloody Sabbath Album Review. Rolling Stone Magazine #154, 14 February 1974, 1974. February. [2007. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 25.)
  14. ↑ Rivadavia, Eduardo: Sabbath, Bloody Sabbath AMG Review. Allmusic.com. (Hozzáférés: 2008. február 25.)
  15. ↑ RIAA Gold & Platinum database-Sabbath Bloody Sabbath'. [2013. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 22.)
  16. ↑ Altman, Billy: 'Sabotage Album Review. Rolling Stone Magazine #196, 25 September 1975, 1975. September. [2007. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 25.)
  17. ↑ Prato, Greg: 'Sabotage AMG Album Review. Allmusic.com. (Hozzáférés: 2008. március 20.)
  18. ↑ Prato, Greg: Technical Ecstasy AMG Review. Allmusic.com. (Hozzáférés: 2008. március 17.)
  19. ↑ https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=WU3SZjfbcpI

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Szakács Gábor: Black Sabbath, Ozzy Osbourne és a Fekete Mágia; Szakács Gábor, Bp., 2000
  • Ozzy Osbourne–Chris Ayres: Én, Ozzy; ford. Bus András, Fencsik Tamás; Cartaphilus, Bp., 2010 (Legendák élve vagy halva)
  • Ozzy Osbourne–Chris Ayres: Bízz bennem, a nevem Dr. Ozzy. Tanácsok a rock legnagyobb túlélőjétől; ford. Hraschek Dávid; Cartaphilus, Bp., 2012
  • Tony Lommi–T. J. Lammersː Iron man. A Black Sabbath útja mennyen és poklon át; ford. Vincze Ádám; Cser, Bp., 2018
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ozzy_Osbourne&oldid=27282688”