Oszmán Levéltár
Az Oszmán Levéltár olyan történelmi dokumentumok gyűjteménye, amelyek az Oszmán Birodalommal vagy az egykor hozzá tartozó országokkal kapcsolatosak (ez összesen 39 országot ölel fel, köztük 19 a Közel-Keleten, 11 az Európai Unióban és a Balkánon, három a Kaukázusban, kettő Közép-Ázsiában található, emellett a mai Törökországot, Ciprust és Izraelt is).
A fő gyűjteményhez, a Başbakanlık Osmanlı Arşivleri („A miniszterelnökség oszmán levéltára”, Isztambul) tartozik a központi Állami Levéltár (Devlet arşivleri).
A levéltár, amely több mint egy évszázadon át a történelmi belváros központjában helyezkedett el, 2013-ban átköltözött Isztambul Kağıthane városrészébe.
Története
[szerkesztés]A jelenlegi gyűjteményben található néhány dokumentum a legkorábbi időszaktól kezdve egészen I. Szulejmán uralkodásáig. A dokumentumok modern levéltárrá szervezése 1847-ben kezdődött, a Hazine-i Evrak megalapításával.[1] Az eredeti épület a nagyvezír hivatalának területén, Gülhanéban volt, és számos jelentős dokumentumnak adott helyet: a Birodalmi Tanács (Divan-i Hümayun), a nagyvezíri hivatal (Bab-i Ali), a pénzügyi részleg (Maliye) feljegyzéseinek és a katasztrális felméréseknek (tapu tahrir defteri). 1846-ban Musztafa Reşid pasa új épület építését rendelte el.[2] Az épületet Gaspare T. Fossati tervezte és 1848-ban épült fel. Ekkor megalapították a dokumentumtár felügyeletéért felelős hivatalt, melynek élére Muhszin efendit nevezték ki.
A köztársaság kikiáltásakor a levéltárat átszervezték, és különféle 19. századi oszmán hivatalok és adminisztratív hatóságok feljegyzéseivel bővítették. 1910 körül a török tudósok megtették az első lépéseket a gyűjtemények osztályozása és katalogizálása felé. Ezek a korai kísérletek a gyűjtemény rendszerezésére számos olyan rendszerezett gyűjteményt (tasnif) hoztak létre, amelyekre még mindig a katalógust megalkotó tudós neve alapján hivatkoznak. A gyűjtemény katalogizálása a mai napig folyamatban van.[1]
Több mint egy évszázad után a levéltár 2013-ban átköltözött az isztambuli belváros központjából a Kağıthane negyedbe.
A levéltár és az örmény népirtás
[szerkesztés]A levéltár nemcsak az oszmán államról és a szultáni dinasztiáról tárol információkat, hanem minden egyes nemzetről, amelyek valaha az állam részét alkották. Bár hivatalosan minden kutató előtt nyitva áll, egyes tudósok panaszkodtak arra, hogy akadályozták őket a kutatási területükkel kapcsolatos dokumentumok elérésében, annak természete miatt.[3][4][5] Az örmény népirtás számos kutatója – köztük a brit-örmény Ara Sarafian, valamint a népirtást eismerő legjelentősebb török tudós, Taner Akçam – használta a levéltár dokumentumait, mikor anyagot gyűjtött könyveihez, bár állításuk szerint akadályokba ütköztek.[6][7]
Az Európai Parlament egy 2015. április 15-én megszavazott döntésében kijelentette, hogy az örmény népirtás századik évfordulójának alkalmából Törökország elismerhetné a népirtást és nyilvánossá tehetné az erről szóló dokumentumokat.[8]
A WikiLeaks információi szerint (04ISTANBUL1074 titkosított dokumentum, aláírta: David Arnett 2004. július 4-én az USA isztambuli konzulátusán)[9] Törökország eltávolított a levéltárból egyes, rá nézve terhelő bizonyítékokat az örmény népirtásról.
A Sabanci Egyetem professzora, Halil Berktay állítása szerint két komoly kísérlet is történt arra, hogy megtisztítsák a levéltárat a terhelő dokumentumoktól az örmény kérdést illetően. Az elsőre 1918-ban került sor, vélhetőleg még azelőtt, hogy a szövetségesek elfoglalták volna Isztambult. Berktay és mások az 1919-es török katonai törvényszék előtt elhangzott vallomások alapján arra következtetnek, hogy egyes fontos dokumentumokat „elloptak” a levéltárból. Berktay úgy véli, a második tisztogatásra akkor került sor, amikor Ozal igyekezett elérni a levéltár megnyitását az egykori nagykövetek és tábornokok csoportja előtt, élükön Muharrem Nuri Birgi volt nagykövettel.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Christopher Markiewicz and Nir Shafir, “The Ottoman State Archives”, Hazine, 10 October 2013
- ↑ Gábor Ágoston, Bruce Masters. , Prime Minister's Ottoman Archives, Encyclopedia of the Ottoman Empire, Facts On File, Inc. 2009]
- ↑ Sarafian, Ara. "The Ottoman Archives Debate and the Armenian Genocide," Armenian Forum 2 (Spring 1999): pp. 35-44.
- ↑ Gingeras, Ryan (2009). Sorrowful Shores: Violence, Ethnicity, and the End of the Ottoman Empire, 1912-1923. New York: Oxford University Press. p. vii.
- ↑ Theriault, Henry C. (2003). "Denial and Free Speech: The Case of the Armenian Genocide," in Looking Backward, Moving Forward: Confronting the Armenian Genocide, ed. Richard G. Hovannisian. New Brunswick, NJ: Transactions Publishers, p. 256, note 30.
- ↑ Taner Akcam, The Young Turks Crime against Humanity: The Armenian Genocide and Ethnic Cleansing in the Ottoman Empire (Human Rights and Crimes Against Humanity)
- ↑ Sarafian, Ara (Spring 1999). „The Ottoman Archives Debate and the Armenian Genocide”. Armenian Forum 2 (1), 34–44. o. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
- ↑ Armenian genocide centenary: MEPs urge Turkey and Armenia to normalize relations. Európai Parlament, 2015. április 15., elérés: 2015. április 15.
- ↑ Viewing cable 04ISTANBUL1074, ARMENIAN "GENOCIDE" AND THE OTTOMAN ARCHIVES. WikiLeaks. Retrieved 10 April 2015
Irodalom
[szerkesztés]- Bernard Lewis. (Ottman Archives), Notes on a Century: Reflections of a Middle East Historian. Penguin (2012). ISBN 978-1-101-57523-9
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
- The Ottoman Archives Archiválva 2008. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Oriental Collections at Bulgarian National Library
