Ugrás a tartalomhoz

Oscar Pettiford

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oscar Pettiford
Életrajzi adatok
Született1922. szeptember 30.[1][2][3][4][5]
Okmulgee[6]
Elhunyt1960. szeptember 8. (37 évesen)[7][2]
Koppenhága[8]
SírhelyFrederiksberg Old Cemetery
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszernagybőgő
Tevékenység
KiadókDebut Records
Oscar Pettiford weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Oscar Pettiford témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Oscar Pettiford (Okmulgee, 1922. szeptember 30. – Koppenhága, 1960. szeptember 8.), amerikai nagybőgős, csellista, zeneszerző.

Pályafutása

[szerkesztés]

Pettiford Jimmy Blanton (1918-1942) nagybőgős játékstílusát követte és fejlesztette tovább. Korunk bőgősei Pettifordot tartják a hangszer klasszikusának. Már igen fiatalon a család együttesében játszott, énekelt és táncolt is. 12 éves korától zongorázni tanult, majd 14 évesen a nagybőgőzni kezdett. Nem tetszett neki a mások bőgőzése, ezért saját technikát fejlesztett ki. Csodálta Milt Hintont, akivel 14 éves korában találkozott is.

Az 1940-es évek elején abba akarta hagyja a zenélést, mert nem tudott megélni belőle, de alig pár hónap múlva újra találkozott Hintonnal, aki rábeszélte, hogy folytassa.

1942-től Charlie Barnet zenekarában játszott. Ott volt Coleman Hawkins, Earl Hines, Ben Webster, Dizzy Gillespie, Thelonious Monk, Kenny Clarke – a bebop úttörői.

Pettiford és Dizzy Gillespie egy bebop együttest is alapítottak. A későbbiekben dolgozott Duke Ellington és Woody Hermannel is.

Ő fedezte fel Cannonball Adderley-t.

Kiváló csellista is volt, bár először ezzel csak viccelt, Woody Hermant parodizálta. 1949-ben azonban karját törte, ezért ideig kényszerből csellózott. A hangszert úgy hangolta, ahogy a nagybőgőt szokták, csak egy oktávval magasabban.

Az 1950-es évek végén Koppenhágába költözött. Ott Kenny Clarke, Bud Powell, Zoller Attila (gitáros) voltak a partnerei.

Nem sokkal a 38. születésnapja előtt 1960-ban hunyt el Koppenhágában egy gyermekbénulással rokon vírusfertőzéstől.

Lemezválogatás

[szerkesztés]
Oscar Pettiford & His 18 All Stars: „Worried Life Blues“, 1945 • Dizzy Gillespie, Don Byas, Trummy Young, Benny Morton, Johnny Bothwell, Serge Chaloff, Clyde Hart, Al Casey, Shelly Manne, Rubberlegs Williams
  • Aw! Come On
  • Blues in the Closet
  • Bohemia After Dark
  • Don't Squawk
  • For Bass Faces Only
  • The Gentle Art Of Love
  • Laverne Walk
  • Max Wakin’ Wax
  • My Little Cello
  • Now See How You Are
  • Oscalypso
  • Swingin’Till the Girl Come Home
  • Tricotism
  • Bass Hits (1943–46)
  • The New Oscar Pettiford Sextet (1953)
  • Oscar Pettiford Sextet (1954)
  • Oscar Pettiford (1954)
  • Basically Duke (1954)
  • Another One (1955)
  • Discoveries (1952-57)
  • Bass Hits (1943-46)
  • The New Oscar Pettiford Sextet (1953)
  • Oscar Pettiford Sextet (1954)
  • Oscar Pettiford (1954)
  • Basically Duke (1954)
  • Winner's Circle (1957, with John Coltrane)
  • Vienna Blues: The Complete Session with Hans Koller, Zoller Attila, Jimmy Pratt
  • Vienna Blues – „The Complete Session” (1959)
  • The Complete Essen Jazz Festival Concert, with Coleman Hawkins, Bud Powell, Kenny Clarke (1960)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
  7. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Oscar_Pettiford&oldid=26030582”