Ugrás a tartalomhoz

Orovecz Béla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orovecz Béla
Született1909. szeptember 5.
Budapest
Elhunyt1966. december 17.
Budapest (57 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaorvos
Tisztségekormánybiztos
OMSZ-főigazgató
IskoláiOrvostudományi Egyetem
SírhelyeFarkasréti temető (33/4-1-26)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Orovetz Béla (Budapest, 1909. szeptember 5.Budapest, 1966. december 17.) magyar orvos, mentőorvos.

Életpályája

[szerkesztés]

1934-ben szerzett orvosi diplomát. Eleinte a budapesti II. sz. Belgyógyászati Klinikán és a III. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott. 1936–1945 között a Magyar Vöröskereszt Mentésügyi Osztályán tanácsadó szakértő, illetve orvos-előadó volt. 1939–1945 között az Országos Légoltalmi Parancsnokságon teljesített szolgálatot. 1948-ban honvédségi állományból a Népjóléti Minisztériumba került a mentésügy átszervezésére. Az 1948. május 10-én megalakult Országos Mentőszolgálatnak kezdetben miniszteri biztosa, 1948–1966 között főigazgatója volt. 1954-ben életre hívta a rohamkocsi-szolgálatot, 1956-ban megalakította a Mentőkórházat, 1958-ban kezdeményezésére kezdte meg működését a Légi Betegszállító Csoport. 1958-ban megrendezte az I. Nemzetközi Mentőorvosi Kongresszust.

Munkássága

[szerkesztés]

Nagy számban mentett meg politikai vagy más okból üldözötteket. Széles körű szervezési munkával megteremtette az egységes mentőszervezetet. A szocialista országok mentőszervezetei munkabizottságának haláláig elnöke. Tudományos munkái egészségügyi szervezési, elsősegélynyújtási kérdésekkel foglalkoznak, nevéhez fűződik az oxyologiának (sürgősségi ellátásnak) mint önálló szakterületnek felismerése, rendszerezése és e téren az irodalmi munkásság elindítása hazánkban.

Művei

[szerkesztés]
  • Az elsősegélynyújtás kézikönyve (Rácz Lajossal, Budapest, 1950)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]