Orchidea manó
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Hymenopus coronatus (Guillaume-Antoine Olivier, 1792)[2][3] | ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Orchidea manó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Orchidea manó témájú médiaállományokat és Orchidea manó témájú kategóriát. |
Az orchidea manó (Hymenopus coronatus) a rovarok (Insecta) osztályának fogólábúak (Mantodea) rendjébe, ezen belül a Hymenopodidae családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Malajzia, Indonézia, India, Thaiföld, Kína, Hawaii, Szumátra.[4][5][6]
Magyarországon természetes környezetben nem él, a Fővárosi Állat- és Növénykert háttértárában tenyésztik,[7] de egyelőre látogatók nem láthatják.
Élőhelye
[szerkesztés]A meleg, párás helyeket kedveli, megtalálható papajafákon, különböző virágokon, orchideákon, de nem csak virágokon, hanem növények között, virágnak álcázva is.[8]
Megjelenése
[szerkesztés]Rendszertanilag nem sáska, de a köznyelvben sáskaként terjedt el.[9] Érdekessége, hogy a sáskák közül ennél az állatfajnál van a legnagyobb méret- és súlybeli különbség a hímek és a nőstények között. A nőstények akár több mint kétszer olyan hosszúak és súlyúak is lehetnek, mint a hímek.[7]
A felnőtt nőstények körülbelül 6-7 cm hosszúak (a vadon élő példányok valamivel hosszabbak a terráriumban nevelteknél),[10] míg a hím csak körülbelül 2,5-3 cm.[11]
.jpg)
Másik érdekességük, hogy képesek a színüket megváltoztatni, ami a sáskáknál rendkívül ritka.[7] Akár pár nap alatt is képesek erre, de ez függ a környezeti viszonyoktól, páratartalomtól, fényviszonyoktól, de a táplálék mennyiségétől is.[10][11]
Színezetükkel, formájukkal tökéletes álcát fejlesztettek ki. Színük a rózsaszíntől a liláig, sötétbarnáig sokféle árnyalatban, tarkaságban létezik, de megtalálhatóak teljesen fehér példányok is.[7] Színezete és mintázata a környezetétől függ, abba illeszkedik.
Külseje megtévesztésig hasonlít a virágok szirmaihoz, ami tökéletes álca a leendő zsákmány odacsalogatására, valamint szinte láthatatlanná teszi fő ellensége, a madarak ellen.[12]
Vizsgálatok kimutatták, hogy testük tükrözi az UV fényt, a természetes virágoknál a rovarok nagyobb arányban választották, még a repülési útvonalukat is megváltoztatták mikor a látóterükbe helyezték a manókat.[13]
Megfigyelések szerint eredményesebben vonzzák a rovarokat magukhoz, mint a valódi virágok. Egész testük része az álcázásnak, még lábaikon is virágszirmokhoz hasonló kinövések vannak. Az álcát nem arra használják, hogy elbújjanak, mint a legtöbb állat, hanem éppen ellenkezőleg, arra, hogy felhívják magukra a figyelmet.[9] A nőstények hátán lévő sáv zöld vagy barna, míg a hímeké barna színű. A nőstények lábán lévő virágszirmot utánzó lebeny szélesebb, a hímekén keskenyebb. A nőstények szélesek, potrohszelvényeinek száma 5-6, míg a hímek keskenyebbek és 6-8 szelvénnyel rendelkeznek.[14] A hímek csápjai hosszabbak és vastagabbak.[11] Szárnyaik jól fejlettek, repülésre alkalmasak.[10]
Szemeik jellemzően a fajra, hosszú, kúp alakúak, rózsaszínűek, kékek, halványlilák.[15]
Fűrészes, mellső fogólábai tökéletesen alakultak a ragadozó életmódjához. Elkapás után az áldozatnak már lehetetlen kiszabadulnia a biztos fogásból.[14] A kis manók úgy néznek ki, mintha fekete vagy narancssárga kis hangyák lennének, fekete lábakkal és fejjel. Színük a növekedéssel fokozatosan változik. A fekete színből való átalakulás után a legszebbek, színük fényes fehér, vagy rózsaszínű lesz.[16][17]
Életmódja
[szerkesztés]A nőstények körülbelül 8 hónapig, a hímek 5-6 hónapig élnek.
A meleg, párás környezetet kedvelik.
A faj mindkét neme képes repülni, de a nőstények lomhábbak, ritkán emelkednek a levegőbe, legtöbbször szárnyaikat a hosszabb ugrásokhoz használják, ellentétben a hímekkel, akik jó repülők, amire különösen a párzás idején van szükségük, rátalálni a nőstényekre, valamint gyorsabbak, mozgékonyabbak, amire szintén a párzás után van a legnagyobb szükségük, hogy el tudjanak menekülni, mielőtt az agresszív nőstény megcsonkítaná, vagy megenné őket.[18]
Húsevő állatok. Nem rejtőzködnek, feltűnő színeikkel inkább szeretnék felhívni magukra a figyelmet. A zsákmányt mozdulatlanul várják a növényeken, esetleg lassan billegve a növény szél által keltett mozgását imitálják, majd amikor a gyanútlan áldozat a közelükbe kerül, villámgyorsan elkapják fűrészes fogólábaikkal és élve megeszik őket.[19]
A szabadban nem gyakoriak. Viselkedésük főleg a terráriumban tartott példányokról ismertek.
Kutatók megfigyelése szerint az orchidea manók színe a rovarok számára megkülönböztethetetlen a legelterjedtebb virágoktól. A nektárt kereső méhek például eltértek a repülési útvonaluktól és inkább a manók felé folytatták útjukat.[20]
Veszély esetén a nőstények általában lelapulnak, széttárt lábakkal, mozdulatlanul a virágokat utánozzák, a hímek inkább elszállnak.[21]
Táplálkozása
[szerkesztés]
A vadonban fő táplálékát a repülő rovarok teszik ki, legyek, méhek, darazsak, lepkék, stb., de amit el tud fogni, mindent elfogyaszt, kisebb gyíkokat, tücsköket, szöcskéket, bogarakat, férgeket is. Hogy vitaminszükségletét pótolja banánt is szokott enni.[18]
Fogságban is nagyon fontos számukra a változatos táplálék, ez télen a legnehezebb, de ekkor sem szabad csak tücskökkel, vagy a horgászcsaliként használt kukacokkal etetni. A kukacokat kikeltetve, a belőlük átalakult legyekkel is bővíteni kell az ételkínálatot.[17]
Mivel a vadonban fő tápláléka a pollengyűjtő rovarok, melyek elfogyasztásával ő is jelentős mennyiségű virágport eszik meg, hogy ezekhez a hasznos anyagokhoz hozzájusson, fogságban is célszerű a terráriumába őrölt pollenszemcséket tenni, vagy a leendő táplálékát előbb mézzel etetni, így azok elfogyasztása után az orchidea manó is hozzájut a szükséges anyagokhoz, melyektől erősebbek, egészségesebbek lesznek, több és egészségesebb utódot petéznek párosodás után.[22]
Vedlés előtt, napokkal, vagy akár hetekkel is abbahagyhatja a táplálkozást az állat. Általában minél nagyobb méretű, annál tovább fog koplalni. Ha már nem eszik, a még esetleg bent lévő élő táplálékot is el kell a közeléből távolítani, valamint ilyenkor kiemelten fontos a vízpára, ami segíti, hogy a régi bőrétől megszabaduljon. Vedlés után újra folytatható az etetése, bár megtörténhet, hogy a kimerültségtől még pár napig nem fogad el táplálékot.[13]
Környezeti igényei
[szerkesztés]Természetes élőhelyén
[szerkesztés]Nappal 25-35 °C közötti, éjszaka 18 °C körüli hőmérséklet, 60-80%-os páratartalom.
Terráriumban
[szerkesztés]
Lakhelyének minimum 30 x 20 x 20 cm-nek kell lennie. Nagyon fontos imitálni a természetes környezetét, növényekkel, virágokkal, (ezek lehetnek műanyagból is), és faágakkal. Ez utóbbi feltétlenül szükséges a vedlésekor. Fontos, hogy az ágak egy része az aljzaton álljon. A manó fejjel lefelé lógva, fokozatosan lefelé mászva csúszik ki kinőtt bőréből. Ha nincs függeszkedési lehetősége, legtöbbször nem tud kibújni belőle és elpusztulhat.
A nappali legideálisabb hőmérséklet 28 °C, éjszaka pedig a 18-20 °C körüli. Nagyon szereti a meleget, még nyáron is fűtést igényel lakhelye, melynek éppen ezért elengedhetetlen tartozéka a hőmérő.
A hímek, ha jól vannak etetve tarthatóak többen is együtt, az agresszív nőstényeket viszont csak magányosan lehet tartani. A párás környezet elengedhetetlen számukra, ami a felnőttek esetén napi egyszeri permetezéssel megoldható. A terrárium aljzatának tőzeget, kókuszrostot, vagy egyszerűen konyhai papírtörlőt, vagy törölközőt lehet használni, ami biztosítja a folyamatos párás környezetet. A fiatal orchidea manóknak csak 6-7 naponta szabad permetezni a terrárium aljzatát, mert a túlzott párásítástól megbetegednek. Nagyon fontos a szellőzés biztosítása is, mert a párás környezetben a penészgombák könnyen elszaporodhatnak.[10]
Itatóra általában nincsen szükség, a vízigényét a növényeken lecsapódó párából fedezi.[13]
Szaporodása
[szerkesztés]Természetes élőhelyén
[szerkesztés]Körülbelül két héttel az utolsó vedlésük után a nőstények készen állnak a párzásra. A hímeket a levegőbe juttatott feromonjaikkal csalogatják magukhoz. Napokkal, vagy hetekkel a párzás után petetokjaikban, egymás fölé, fürtökben helyezik el petéiket. A petetokok körülbelül 5 cm hosszúak és fehérje hab tartalmuk gondoskodik az utódok védelméről. Színük fehérről, 1-2 nap múlva világosbarnává változik. Optimális körülmények között, körülbelül 50-100 kis orchidea manó fog 5-6 héten belül kikelni. Kezdetben narancsvörösek és feketék, majd az első vedlésük után első színük fehér vagy rózsaszínű lesz.[18]
Fogságban
[szerkesztés]Szépsége, különlegessége miatt a terráriumi gyűjtők egyik kedvenc állata. Mivel a természetben ritka, ezért vadon élő példányait szigorúan tilos gyűjteni, kereskedelme csak terráriumi szaporítással valósítható meg.[21]
Ha a szaporítást, az egyidőben kikelt példányokból szeretné a tenyésztő, mivel a hímek hamarabb válnak ivaréretté és rövidebb is az élettartamuk, gátolni kell a fejlődésüket, hogy a nőstényeknél később, vagy azonos időben váljanak ivarérettekké. Ezt úgy lehet elérni, hogy a hőmérsékletet 18-20 °C körül kell tartani, a párásítást ritkítani kell, valamint a táplálék ellátást is a minimálisra kell csökkenteni. Ha a nőstények elérték az ivarérettséget, a hímeknek is emelni kell a táplálék mennyiségét, a környezeti hőmérsékletet és nagyon hamar ők is párzóképessé válnak.[10][11]
Ha a nőstények készek a párosodásra, 2-3 héttel az utolsó vedlés után megfigyelhető, ahogy ritmikus mozgással elkezdik a feromonokat szétspriccelni a környezetükben. Ekkor behelyezhető az ivarérett hím. Tanácsos a nősténynek közben táplálékot adni, mert előfordulhat, hogy még párosodás előtt megtámadja és megeszi az idegent. A hímet érdemes rögtön a nőstény mögé, vagy a hátára tenni, bár ez nem könnyű, mert ilyenkor már nagyon izgatottak, mozgékonyak. A párzás akár több órán át is tarthat. Ha a hím befejezte a megtermékenyítést, biztonsága érdekében azonnal el kell távolítani a nőstény közeléből.[15]
Babonák
[szerkesztés]Az orchidea manókhoz sokféle babona fűződik. Afrikában szerencsét hoz, ha valaki megérinti. Távol-Keleten gyógyhatást, potencia növelő erőt tulajdonítanak, nem csak a rovarnak, de még a levedlett bőrének is, amiből gyógyhatású készítményeket is készítenek. Szardínia szigetén viszont szerencsétlenséget jelent a rovar megölése, vagy akár megérintése.[23][24]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hymenopus coronatus. animaldiversity.org. (Hozzáférés: 2017. október 31.)
- ↑ Hymenopus coronatus Olivier, 1792. mantodea.speciesfile.org. (Hozzáférés: 2017. október 31.)
- ↑ Hymenopus coronatus. eol.org. (Hozzáférés: 2017. október 31.)
- ↑ a b Hymenopus coronatus. wordpress.com. (Hozzáférés: 2017. október 31.)
- ↑ Hymenopus coronatus. mantidsandmore.com. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 6.)
- ↑ Orchid Mantis. exotic-pets.co.uk. (Hozzáférés: 2017. november 6.)
- ↑ a b c d Ilyen az, amikor az orchidea levelei arrébb másznak. m5tv.hu, 2017. március 31. (Hozzáférés: 2017. november 6.)
- ↑ Orchidea manó. explorerworld.hu, 2012. április 29. (Hozzáférés: 2017. november 6.)
- ↑ a b Orchideának álcázza magát egy sáskafaj. network.hu. (Hozzáférés: 2017. november 7.)
- ↑ a b c d e Orchid Mantis (Hymenopus coronatus). insectstore.com. (Hozzáférés: 2017. november 7.)
- ↑ a b c d Orchid Mantis. keepinginsects.com. (Hozzáférés: 2017. november 7.)
- ↑ A manók világa. rovarok.blog.hu, 2013. május 16. (Hozzáférés: 2017. november 7.)
- ↑ a b c Orchid Mantis (Hymenopus coronatus). keepingexoticpets.com. (Hozzáférés: 2017. november 7.)
- ↑ a b Hymenopus coronatus (Orchid Mantis). theprayingmantis.co.uk, 2015. augusztus 27. (Hozzáférés: 2017. november 7.)
- ↑ a b Hymenopus coronatus (Olivier, 1792). panarthropoda.de. (Hozzáférés: 2017. november 7.)
- ↑ Orchid Mantis - hymenopus coronatus. antskingdom.com. (Hozzáférés: 2017. november 7.)
- ↑ a b Orchid Mantis. exotic-pets.co.uk. (Hozzáférés: 2017. november 7.)
- ↑ a b c Malaysian Orchid Mantis. waza.org. [2017. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 9.)
- ↑ Orchid Mantis (Hymenopus coronatus). rainforestfauna.com. (Hozzáférés: 2017. november 9.)
- ↑ The Bloodthirsty Truth of the Beautiful Orchid Mantis. discovermagazine.com, 2015. január 27. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 9.)
- ↑ a b Malaysian Orchid Mantis). mantidkingdom.com. (Hozzáférés: 2017. november 9.)
- ↑ Orchidee Bidsprinkhaan - Hymenopus coronatus. mierenboerderij.nl. (Hozzáférés: 2017. november 10.)
- ↑ Az orchidea manó – egy igazán különleges imádkozó sáska. erdekesvilag.hu. (Hozzáférés: 2017. november 10.)
- ↑ Különös és gyönyörű teremtmény – az orchidea manó. hir.ma, 2014. szeptember 18. (Hozzáférés: 2017. november 10.)
