On the Run (Pink Floyd-dal)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Pink Floyd On the Run | ||||
| Dal a The Dark Side of the Moon albumról | ||||
| Megjelent | 1973. március 2. | |||
| Felvételek | 1972. június-1973. január | |||
| Stílus | Progresszív rock | |||
| Nyelv | nincs nyelvi környezet | |||
| Hossz | 3 perc 31 mp | |||
| Kiadó | Harvest (UK), Capitol (US) | |||
| Szerző | David Gilmour, Roger Waters | |||
| Producer | Pink Floyd | |||
| A(z) The Dark Side of the Moon album dalai | ||||
| ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
Az On the Run a harmadik dala a brit progresszív rock együttes, a Pink Floyd 1973-as The Dark Side of the Moon című albumának. Ez egy instrumentális dal, ami az utazás feszültségeivel foglalkozik (Wright szerint ezek halálfélelemmé válnak), és amelyet egy VCS3-as szintetizátorral készítettek. Amikor az együttes ezt a dalt játszotta a koncerteken, egy repülőgép modell repült át a terem egyik végéből a másikba, belecsapódott a falba és egy látványos robbanással felrobbant. Egy hasonló effektet használtak az A Momentary Lapse of Reason című album turnéján, ahol egy repülő ágyat láthatott a közönség.
Kompozíció
[szerkesztés]Ezt a darabot úgy készítették, hogy egy tizenhatod hangjegy érték 8 hangjegyét sorba rendezték az EMS VCS3 segítségével, majd ezt egy generátor segítségével felgyorsították, így felemelték a hangot és a sebességét. Az együttes ekkor hozzá adta a gitáros részeket, valamint balról jobbra végighúztak egy mikrofont egy gitár fedőlapján. Vannak a dalban más szintetizátoros részek is. Egy másik szintetizátor segítségével olyan hangot adtak ki közben, mint amikor elhalad előttünk egy nagy sebességű jármű, előidéztek ezzel egy doppler effektet. A nyolc hangjegyet (E, G, A, G egy oktávval a középső C-től lejjebb, D, középső C, D, E, a középső C oktávon) 166-os tempóval játszották és helyenként felfelé módosították. A végéhez közeledve hallunk egy robbanást, ami fokozatosan halkul el, miközben a zene átmegy a következő szám, a Time bevezetésébe, az órák hangjaival.
Hangok
[szerkesztés]A 27. másodperctől egy női hangot hallunk egy repülőtéri hangosbemondóból. A szövege egy részét nem lehet hallani, mert közben egy helikopter hangja kúszik be a zenébe. A bemondó a felszállt gépek úticéljait mondja be, valamint hogy mindenki vegye a kezébe a repülőjegyét és az útlevelét.
A második perc előtt pár másodperccel az együttes egyik régi vágású roadjának a hangját halljuk. "Roger the Hat" a következőt mondja:
"Live for today, gone tomorrow. That's me", majd nevet egyet.
"Élj a mának, majd meghalsz holnap. Ez vagyok én"".
A nevetés a különböző kiadásokban más-más hangerővel hallható.
Érdekességek
[szerkesztés]- A Chicago Bulls, az amerikai NBA egyik kosárlabdacsapata ezt a dalt használja a látogató csapatok játékosainak bemutatásakor.
Alternatív és koncertverziók
[szerkesztés]- A Delicate Sound of Thunder filmen hallható a dal, míg CD változaton nem szerepel.
- Az On the Run hallható a 2011-es Experience és Immersion kiadványban (Why Pink Floyd? kampány) levő koncertlemezen (1974-es felvétel) és hallható/látható a P•U•L•S•E koncert lemezen és DVD-n is. A DVD-n láthatjuk, amikor a szám végén a koncert terem egyik végéből a másikba repül egy modell repülőgép, majd egy robbanással eltűnik a szemünk elől.
- Roger Waters The Dark Side of the Moon turnéján az On the Run hosszabb, mint korábban, s belekevertek egy új effektet, egy nagyon hangos vonatkattogást, amitől még feszültebb lett a dal.
