Olisthodiscus
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Típusfaj | ||||||||||||
| Olisthodiscus luteus Carter 1937 | ||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Olisthodiscus témájú rendszertani információt. |
Az Olisthodiscus az Ochrophytina tengerekben és brakkvízben élő nemzetsége. Az Olisthodiscaceae, az Olisthodiscales és az Olisthodiscophyceae egyetlen ismert nemzetsége. 2021-ben ismerték el az Ochrophytina többi kládjától független csoportként.[1][2]
Morfológia
[szerkesztés]Egysejtű, lekerekített vagy körte alakú, lapult és kissé behajló. Sejtmembránját pikkelyek, fonalak és gyöngyszerű kiemelkedések fedik, közvetlenül alatta több vezikulum van. 2 ostora van, egyikük elöl van, és valamivel hosszabb a sejttestnél, másikuk hátul van, és a sejttesttel azonos hosszú vagy kissé rövidebb. Úszáskor szubsztrát mentén siklik forgás nélkül. Több parietális helyzetű plasztisza van pirenoidokkal. Nincs sejtfala, szemfoltja vagy kontraktilis vakuóluma, de van más fajok lipidtároló vakuólumaihoz hasonló színes gömbje.[1][3]
Plasztisza elszórt szemcsékben tartalmazza a ptDNS-t. 1 nagy csíkozott kinetoszóma-gyökere van, ostora átmeneti zónáján nincs hélix.[4] E plasztiszok 3–4 μm-esek.[5]
Életciklus
[szerkesztés]Cisztát képezhet.[1]
Szaporodás
[szerkesztés]Ivartalanul hosszanti hasadással szaporodik, emellett zoospóraképzésre is képes. Nem ismert benne ivaros szaporodás.[1]
Ökológia
[szerkesztés]Az Erie-tóban 5 m mély vízben az rbcL-szekvenciák alapján gyakori, ez alapján az feltehetően átmeneti zónát alkothat a felszíni és a mély víz közt.[6]
Genetika
[szerkesztés]Ribulóz-1,5-biszfoszfát-karboxiláz/oxigenáza a Cylindrotheca N1-éhez hasonló katalitikus együtthatókkal rendelkezik – a karboxiláz és az oxigenáz katalitikus együtthatója hasonlók, de az Olisthodiscus karboxiláza moláris katalitikus együtthatója 45–90%-kal nagyobb. Nem ismert, hogy van-e szén-dioxid-koncentráló mechanizmusa.[7] A holoenzim 8 nagy és 8 kis egységből áll.[8]
Az O. luteus plasztisz-16S rRNS-ét 1991-ben szekvenálták Terrence P. Delaney és Rose Ann Cattolico, akik a szerkezetét is meghatározták. Hossza 1519 nt, és közel teljesen különbözik az Escherichia coli 16S rRNS-étől.[9]
Az O. luteus ptDNS-e 150 kbp hosszú, mindkét RuBisCO-egységet kódolja, és megtalálható benne a QB génje is, és körkörös. Fordított ismétlődésű szakasza 1986-ban nem volt jól elhatárolható.[10] Egy sejt mintegy 650 ptDNS-példányt tartalmaz, és a plasztisz- és sejtosztódási sebességek különbsége a magi:plasztisz-DNS-arány szigorú tartásával folyamatos ptDNS-példányszám-változást okoz, ahogy életciklusán végighalad. Így egy logaritmikus fázisbeli sejt sok plasztiszt tartalmaz, bennük kevés ptDNS-példánnyal, míg az állandó fázisbeliekben kevés a plasztisz, de azok egyenként több ptDNS-példányt tartalmaznak.[11] Az Olisthodiscus tomasii érett állapotban 5–13, zoospórája 1–2 gömbölyű vagy ellipszoid alakú plasztiszt tartalmaz szabálytalan szélekkel és átszúrt pirenoidokkal és 1–2 vörös, plasztiszon kívüli gömbbel.[1]
Az Ochrophytinán belül kizárólag az Olisthodiscophyceae rendelkezik ycf80, cysT és cysW génekkel.[1]
Rendszertan
[szerkesztés]Történet
[szerkesztés]1937-es leírásakor a sárgászöld moszatok (Xanthophyceae) közé került.[12] Egy japán törzs ultraszerkezetéről szóló 1985-ös tanulmány megfelelőbbnek találta a Raphidophyceae csoportba sorolását.[13] Azonban az 1980–1992 közti publikációk az Olisthodiscus és a többi Raphidophyceae-faj közti különbséget – az ejektilis sejtszervecskék hiányát és a sárga színt – emelték ki,[14] továbbá ostorgyökérrendszere a sárga- és barnamoszatokhoz hasonlóbbnak bizonyult.[15] Ennek ellenére egy 1992-es módosítás nem fogadta el ez érveket, és a Raphidophyceae tagja maradt.[16] Egy 1999-es tézis az Olisthodiscophyceae önálló osztálykénti elfogadását javasolta, de sose közölték folyóiratban.[1]
Molekuláris filogenetika alapján az Olisthodiscus a Raphidophyceaen és más Ochrophytina-osztályokon kívüli ágként jelent meg, ezért 2013-ban Cavalier-Smith és Scoble új alosztályba sorolták Sulcophycidae néven a Hypogyristea osztályban a Pelagophycidae és a Dictyochophyceae mellett, de ennek monofíliája kevéssé volt alátámasztott. Emellett új rendet (Olisthodiscales) és családot (Olisthodiscaceae) is létrehoztak. Feltételezték még, hogy a Sulcochrysis is ide tartozik, de ennek DNS-szekvenciái hiányában ez nem volt megerősíthető.[17] Egy 2021-es tanulmány is vizsgálta az Olisthodiscust, és igazolta, hogy önálló filogenetikai ág, így került önálló osztályba Olisthodiscophyceae néven.[1]
| Ochrophytina |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fajok
[szerkesztés]Az 1937-ben leírt típusfajon, az Olisthodiscus luteuson kívül 2 további fajt írtak le a 20. században, ezek az Olisthodiscus carterae és az Olisthodiscus magnus, melyek később a Heterosigma akashiwo, illetve Chattonella marina fajoknak bizonyultak, így 2021-ig az Olisthodiscus monotipikus csoport lett 1 fajjal (O. luteus), mikor új fajt írtak le, az Olisthodiscus tomasiit.[1]
- Olisthodiscus luteus Carter, 1937
- Olisthodiscus tomasii Barcytė, Eikrem et M. Eliáš, 2021
Pigmentek
[szerkesztés]Plasztiszpigmentjei például a klorofill a, c1 és c2, karotinoid pigmentjei többek közt fukoxantin, violaxantin, anteraxantin és zeaxantin.[1] Klorofill a- és c-termelése lépései egymástól elkülönülnek: a polipeptid szintézise a világos szakaszban történik, bár korábban a sejtciklussal hozták összefüggésbe. Nem bontja le sötétben a klorofillt.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j Barcytė D, Eikrem W, Engesmo A, Seoane S, Wohlmann J, Horák A, Yurchenko T, Eliáš M (2021. március 2.). „Olisthodiscus represents a new class of Ochrophyta”. Journal of Phycology 57 (4), 1094–1118. o. DOI:10.1111/jpy.13155. PMID 33655496.
- ↑ Graf L, Yoon HS (2021). „Olisthodiscophyceae, the 17th heterokont algal class”. J Phycol 57 (4), 1091–1093. o. DOI:10.1111/jpy.13184. PMID 34289104.
- ↑ Cattolico RA, Boothroyd JC, Gibbs SP (1976. április 1.). „Synchronous growth and plastid replication in the naturally wall-less alga Olisthodiscus luteus”. Plant Physiol 57 (4), 497–503. o. DOI:10.1104/pp.57.4.497. PMID 16659514. PMC 542060.
- ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b Reith ME, Cattolico RA (1985. szeptember 1.). „Chloroplast Protein Synthesis in the Chromophytic Alga Olisthodiscus luteus: Cell Cycle Analysis”. Plant Physiol 79 (1), 231–236. o. DOI:10.1104/pp.79.1.231. PMID 16664376. PMC 1074857.
- ↑ Xu HH, Tabita FR (1996. június 1.). „Ribulose-1,5-bisphosphate carboxylase/oxygenase gene expression and diversity of Lake Erie planktonic microorganisms”. Appl Environ Microbiol 62 (6), 1913–1921. o. DOI:10.1128/aem.62.6.1913-1921.1996. PMID 8787390. PMC 167970.
- ↑ Raven JA, Giordano M (2017. szeptember 5.). „Acquisition and metabolism of carbon in the Ochrophyta other than diatoms”. Philos Trans R Soc Lond B Biol Sci 372 (1728). DOI:10.1098/rstb.2016.0400. PMID 28717026. PMC 5516109.
- ↑ Newman SM, Derocher J, Cattolico RA (1989. november 1.). „Analysis of chromophytic and rhodophytic ribulose-1,5-bisphosphate carboxylase indicates extensive structural and functional similarities among evolutionarily diverse algae”. Plant Physiol 91 (3), 939–946. o. DOI:10.1104/pp.91.3.939. PMID 16667160. PMC 1062099.
- ↑ Delaney TP, Cattolico RA (1991. november 25.). „Sequence and secondary structure of chloroplast 16S rRNA from the chromophyte alga Olisthodiscus luteus, as inferred from the gene sequence”. Nucleic Acids Res 19 (22), 6328. o. DOI:10.1093/nar/19.22.6328. PMID 1956793. PMC 329148.
- ↑ Reith M, Cattolico RA (1986. november 15.). „Inverted repeat of Olisthodiscus luteus chloroplast DNA contains genes for both subunits of ribulose-1,5-bisphosphate carboxylase and the 32,000-dalton QB protein: Phylogenetic implications”. Proc Natl Acad Sci U S A 83 (22), 8599–8603. o. DOI:10.1073/pnas.83.22.8599. PMID 16578794. PMC 386978.
- ↑ Ersland DR, Aldrich J, Cattolico RA (1981. december 14.). „Kinetic complexity, homogeneity, and copy number of chloroplast DNA from the marine alga Olisthodiscus luteus”. Plant Physiol 68 (6), 1468–1473. o. DOI:10.1104/pp.68.6.1468. PMID 16662128. PMC 426123.
- ↑ Carter N (1937). „New or interesting algae from brackish water”. Arch. Protistenkd. 90, 1–68. o.
- ↑ Hara Y, Inouye I, Chihara M (1985. január 2.). „Morphology and ultrastructure of Olisthodiscus luteus (Raphidophyceae) with special reference to the taxonomy”. Bot. Mag. (Tokyo) 98 (3), 251–262. o. DOI:10.1007/BF02488775.
- ↑ Christensen T. Algae: A taxonomic survey. Fasc. 1. AiO Tryk as, Odense, 216 pp. o. (1980)
- ↑ Vesk M, Moestrup O (1987. január 2.). „The flagellar root system in Heterosigma akashiwo (Raphidophyceae)”. Protoplasma 137, 15–28. o. DOI:10.1007/BF01281173.
- ↑ Inouye I, Hara Y, Chihara M (1992. január 2.). „Further observations on Olisthodiscus luteus (Raphidophyceae, Chromophyta): the flagellar apparatus ultrastructure”. Jap. J. Phycol. 40, 333–348. o.
- ↑ Cavalier-Smith T, Scoble JM (2013). „Phylogeny of Heterokonta: Incisomonas marina, a uniciliate gliding opalozoan related to Solenicola (Nanomonadea), and evidence that Actinophryida evolved from raphidophytes”. European Journal of Protistology 49 (3), 328–353. o. DOI:10.1016/j.ejop.2012.09.002. PMID 23219323.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Olisthodiscus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
