Obeliszk (biológia)
Az obeliszk elsőként egy 2024. novemberi tanulmányban leírt típusú „viroidszerű elem”, melynek szerzői szerint „az obeliszkek saját filogenetikai csoportot alkotnak”,[1][2][3][4] mivel számítógéppel segített metatranszkriptomika révén felfedezett RNS-ük nem homológ más élőlények genetikai kódjával.[1] 2024-ben csak kevés módszer érhető el ezek új generációs szekvenálással való elemzésére.[5]
Mivel a más élőlényekkel való kapcsolatuk ismeretlen, az incertae sedisre jó példák.
Történet
[szerkesztés]Az obeliszkeket először egy 2024. januári preprintben írták le, mely 2024 novemberében jelent meg a Cell folyóiratban. Ennek szerzői 15 különböző típusát írták le, ezek az obeliszk-α–obeliszk-ξ és az obeliszk-S.s.[1]
Méret
[szerkesztés]Az obeliszk-α 1164, az obeliszk-β 1182, az obeliszk-S.s 1137 nukleotidból áll. A 2024-ben ismert legkisebb az obeliszk-ι 733, a legnagyobb az obeliszk-κ 1372 nukleotiddal.[1]
Elterjedés és patológia
[szerkesztés]Az obeliszkeket megtalálták humán székletmintákban és szájban élő Streptococcus sanguinis-példányokban. Egyes alanyokban több mint 300 napig voltak obeliszkek. A tanulmány a székletminták 7, a nyálminták 50%-ában mutatott ki obeliszkeket minden kontinensen élő emberekben.[1]
Az obeliszkek emberi egészségre gyakorolt hatása (ha van) ismeretlen,[2] ahogy az életciklusuk és a replikációjuk tényezői is.[1]
Egy, a Stanford egyetemen végzett kutatás szerint mintegy 30 000 ismert feltételezett obeliszk van mintegy 1000 bázissal.[3]
Genetika és biokémia
[szerkesztés]Az obeliszkekre jellemzők a mintegy 1000 bázispár hosszú körkörös RNS-genom és az egész genomra kiterjedő oszlopszerű másodlagos szerkezetek. A viroidokkal szemben RNS-ük fehérjékre (oblinok) transzlálódik. A preprintben szereplő 2 fehérje az oblin-1 és az oblin-2.[1]
Az első fehérjeszerkezet-előrejelzések szerint az oblin-1 fémionkötő lehet, így fontos lehet a sejtkommunikációban, az oblin-2 a fehérjekomplexekre jellemző kötőhellyel rendelkezik, így gazdasejtje enzimjeihez köthet.[2]
Ökológia
[szerkesztés]A Streptococcus sanguinis SK36 obeliszk-S.s-sel rendelkezik, mely magas tápanyagtartalom mellett nem szükséges a növekedéséhez.[1]
Név
[szerkesztés]A mű az oszlopszerű másodlagos szerkezetre hivatkozva az RNS-csoportot obeliszk-α-nak nevezte.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i Zheludev IN, Edgar RC, Lopez-Galiano MJ, de la Peña M, Babaian A, Bhatt AS, Fire AZ (2024. november 14.). „Viroid-like colonists of human microbiomes”. Cell 187 (23), 6521–6536.e18. o. DOI:10.1016/j.cell.2024.09.033. PMID 39481381.
- ↑ a b c Sidik, Saima (2024. január 29.). „'Wildly weird' RNA bits discovered infesting the microbes in our guts”. Nature. DOI:10.1038/d41586-024-00266-7. PMID 38291328. (Hozzáférés: 2024. január 31.)
- ↑ a b Pennisi, Elizabeth (2024. január 26.). „'It's insane': New viruslike entities found in human gut microbes”. DOI:10.1126/science.znxt3dk. (Hozzáférés: 2024. január 31.)
- ↑ Koumoundouros, Tessa (2024. január 29.). „'Obelisks': Entirely New Class of Life Has Been Found in The Human Digestive System”. ScienceAlert. [2024. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
- ↑ (2024. január 17.) „Tormentor: An obelisk prediction and annotation pipeline”, Kiadó: BioRxiv. DOI:10.1101/2024.05.30.596730. (Hozzáférés: 2024. június 3.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Obelisk (biology) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
