OT–34
Megjelenés
OT–34 | |
Háborús emlékműként kiállított OT–34 harckocsi Szimferopolban | |
Típus | lángszórós harckocsi |
Fejlesztő ország | Szovjetunió |
Harctéri alkalmazás | |
Alkalmazó országok | Szovjetunió |
Szolgálatban | 1942-től |
Gyártási időszak | 1941–1945 |
Gyártási darabszám | 1170 |
Háborús részvétel | második világháború |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 3 fő |
Hosszúság | 5,964[1] m |
Szélesség | 3,0 m |
Magasság | 2,405 m |
A Wikimédia Commons tartalmaz OT–34 témájú médiaállományokat. |
Az OT–34 (oroszul: ОТ — огнемётный танк, magyar átírásban: ognyemjotnij tank, magyarul: lángszórós harckocsi) szovjet második világháborús lángszórós harckocsi, amely a T–34-es harckocsin alapult. A harckocsi fő fegyverzetének változatlanul hagyása mellett a lángszórót a homlokpáncélban lévő géppuska helyére építették be. Kezdetben a benzinnel üzemelő ATO–41, majd később az ATO–42 lángszórókat alkalmazták. 1941–1945 között gyártották. 1944-től a T–43–85-ös változat alapjain készült.
Története
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A páncéltest hossza, ágyú nélkül.
Források
[szerkesztés]- A. N. Ardasev, Sz. L. Fedoszejev: Ognyemjotnij tanki vtoroj mirovoj vojni, Bronyekollekcija, 2005/2, pp. 19–21.
További információk
[szerkesztés]A Wikimédia Commons tartalmaz OT–34 témájú médiaállományokat.