O. Nagy Gábor

O. Nagy Gábor
Született	1915. június 6. Debrecen
Elhunyt	1973. május 4. (57 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	nyelvész
Iskolái	Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1937)
Halál oka	közúti baleset
Sablon • Wikidata • Segítség

O. Nagy Gábor, teljes családnevén Otrokocsi Nagy Gábor (Debrecen, 1915. június 6. – Budapest, 1973. május 4.) magyar nyelvész, tanár, a nyelvtudományok kandidátusa (1966). Főleg frazeológiai kutatásai, szólásmagyarázatai, szótörténeti tárgyú cikkei, valamint a szótárírás és a jelentéstan elméleti kérdéseit taglaló tanulmányai jelentősek.

Életpályája

A debreceni egyetem magyar–német szakán 1937-ben doktorált, középiskolai tanári oklevelet szerzett (1938). 1939-ben kinevezték a debreceni egyetem magyar irodalomtörténeti intézetébe fizetés nélküli tanársegédnek. 1940 tavaszától másfél éven át Hódmezővásárhelyen, majd a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tanított. 1952. áprilisától haláláig az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársaként, illetve osztályvezetőjeként dolgozott. 1968-ban három hónapig vendégelőadó volt a göttingai egyetemen.

Autóbaleset áldozata lett.

Főbb művei

• A magyar irodalmi gótika problematikájához (Debrecen, 1939)
• Hozzászólás Országh László A magyar szókészlet szótári feldolgozásának kérdései c. előadásához (MTA I. Oszt. Közl., 1954)
• A jövevényszólások kérdéséhez (Magy. Nyelvőr, 1955)
• A szinonimák világa (in: Magyar nyelvhelyesség, szerk. Deme László és Köves Béla, Bp., 1957)
• Mi fán terem? (Bp., 1957)
• Egy új magyar szólás- és közmondásgyűjteményről (Magy. Nyelvőr, 1964)
• Részletek egy szólásmagyarázó szótárból (Magy. Nyelvőr, 1965)
• Magyar szólások és közmondások (Bp., 1966)
• A lexikográfia viszonya a lexikológiához (Magy. Nyelv, 1969)
• A magyar nyelv értelmező szótára (I–VII., Bp., 1959–1962, egyik szerkesztője)
• Magyar szinonimaszótár (Bp., 1978; posztumusz mű, Ruzsiczky Éva fejezte be)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]

További információk

• Tamás Lajos–Szathmári István: Búcsú O. N. G.-tól (Magy. Nyelv, 1973);
• Kovalovszky Miklós – Lőrincze Lajos: O. N. G. 1915–1973 (Magy. Nyelvőr, 1973);
• Martinkó András: O. N. G. (Irod. tört. Közl., 1973).