Nyugati tuja

Nyugati tuja
	A nyugati tuja levelei és tobozai
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Ciprusfélék (Cupressaceae);
Alcsalád:	Ciprusformák (Cupressoideae);
Nemzetség:	Tuja (Thuja); L. (1753)
Faj:	T. occidentalis;
Tudományos név
	Thuja occidentalis; L. (1753)
Szinonimák
Szinonimák
	Homotypic Thuja procera Salisb., Prodr. Stirp. Chap. Allerton: 398 (1796), nom. superfl.; Thuja theophrasti Nieuwl., Amer. Midl. Naturalist 2: 284 (1912), nom. superfl.; ; Heterotypic Thuja occidentalis var. variegata Weston, Bot. Univ. 1: 294 (1770); Thuja odorata Marshall, Arbust. Amer.: 152 (1785); Thuja variegata Marshall, Arbust. Amer.: 152 (1785); Thuja obtusa Moench, Methodus: 691 (1794); Cupressus arborvitae O.Targ.Tozz., Ann. Mus. Imp. Fis. Firenze, reimpr. 3-5: 71 (1810); Thuja nana Carrière, Traité Gén. Conif.: 93 (1855), pro syn.; Thuja occidentalis var. compacta Carrière, Traité Gén. Conif.: 104 (1855); Thuja occidentalis var. robusta Carrière, Traité Gén. Conif.: 104 (1855); Thuja occidentalis var. variegata-aurea Carrière in H.A.Jacques & F.Hérincq, Man. Gén. Pl. 4: 323 (1857); Thuja caucasica Gordon, Pinetum, Suppl.: 103 (1862); Thuja compacta Standish ex Gordon, Pinetum, Suppl.: 103 (1862); Thuja ericoides Gordon, Pinetum, Suppl.: 91 (1862); Thuja occidentalis var. pendula Gordon, Pinetum, Suppl.: 103 (1862); Thuja sibirica Gordon, Pinetum, Suppl.: 104 (1862); Thuja tatarica Gordon, Pinetum, Suppl.: 104 (1862); Thuja vervaeneana Van Geert ex Gordon, Pinetum, Suppl.: 103 (1862); Thuja occidentalis var. aureovariegata Henkel & W.Hochst., Syn. Nadelhölz.: 279 (1865); Thuja occidentalis var. fastigiata H.Jaeger, Ziergehloze Gart. Park.: 537 (1865); Thuja occidentalis var. aurea J.Nelson, Pinaceae: 68 (1866); Thuja occidentalis pendula-variegata J.Nelson, Pinaceae: 68 (1866); Chamaecyparis boursieri Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 125 (1867), nom. illeg.; Retinispora dubia Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 141 (1867); Retinispora meldensis Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 103 (1867); Thuja devriesiana Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 141 (1867), pro syn.; Thuja minor Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 110 (1867), pro syn.; Thuja occidentalis var. cristata Carrière, Traité Gén. Conif., ed. 2: 111 (1867); Thuja occidentalis ericoides C.Lawson, Ill. Farmer Gard. Alman. 1867: 102 (1867); Thuja occidentalis pumila Ed.Otto, Hamburger Garten- Blumenzeitung 23: 162 (1867); Thuja occidentalis var. hoveyi Hoopes, Book Evergr.: 322 (1868); Retinispora ellwangeriana Carrière, Rev. Hort. 1869: 349 (1869); Thuja ellwangeriana Carrière, Rev. Hort. 1869: 350 (1869); Thuja canadensis K.Koch, Dendrologie 2(2): 175 (1873); Thuja hoveyi Gordon, Pinetum, ed. 2: 405 (1875); Thuja occidentalis var. alba Maxwell ex Gordon, Pinetum, ed. 2: 431 (1875); Thuja occidentalis var. globosa Gordon, Pinetum, ed. 2: 405 (1875); Thuja occidentalis var. vervaeneana Gordon, Pinetum, ed. 2: 406 (1875); Thuja plicata var. pendula (Gordon) Gordon, Pinetum, ed. 2: 431 (1875), pro syn.; Cupressus nobleana (Beissn.) Lavallée, Énum. Arbres: 282 (1877); Thuja wareana var. lutea Van Geert, Nursery Cat. (Auguste Van Geert) 76: 27 (1878); Juniperus ericoides Mast., J. Linn. Soc., Bot. 18: 495 (1881); Retinispora devriesiana Mast., J. Linn. Soc., Bot. 18: 495 (1881); Thuja occidentalis var. lutea A.H.Kent in H.J.Veitch, Man. Conif.: 262 (1881); Thuja occidentalis var. magnifica Beissn. in H.Jaeger & L.Beissner, Ziergehloze Gart. Park., ed. 2: 500 (1884); Thuja occidentalis var. rosenthalii Beissn. in H.Jaeger & L.Beissner, Ziergehloze Gart. Park., ed. 2: 500 (1884); Thuja occidentalis f. aurea (J.Nelson) Beissn., Handb. Conif.: 8 (1887); Thuja occidentalis f. aureovariegata (Henkel & W.Hochst.) Beissn., Handb. Conif.: 30 (1887); Thuja occidentalis f. ellwangeriana (Carrière) Beissn., Handb. Conif.: 6 (1887); Thuja occidentalis f. ericoides (C.Lawson) Beissn., Handb. Conif.: 6 (1887); Thuja occidentalis f. fastigiata (H.Jaeger) Beissn., Handb. Conif.: 8 (1887); Thuja occidentalis f. globosa (Gordon) Beissn., Handb. Conif.: 8 (1887); Thuja occidentalis f. hoveyi (Hoopes) Beissn., Handb. Conif.: 8 (1887); Thuja occidentalis f. ohlendorffii Beissn., Handb. Conif.: 28 (1887); Thuja occidentalis f. vervaeneana (Gordon) Beissn., Handb. Conif.: 8 (1887); Retinispora troubetzkoyana auct., Gard. Chron., III, 1890(1): 108 (1890); Retinispora glaucescens Hochst. ex Beissn., Handb. Nadelholzk.: 35 (1891); Retinispora keteleeri Beissn., Handb. Nadelholzk.: 95 (1891); Retinispora nobleana Beissn., Handb. Nadelholzk.: 94 (1891); Retinispora pygmaea Beissn., Handb. Nadelholzk.: 97 (1891); Thuja bodmeri Beissn., Handb. Nadelholzk.: 42 (1891); Thuja globosa Beissn., Handb. Nadelholzk.: 43 (1891); Thuja occidentalis var. buchananii Späth, Preiss-Verz. Pfl. 89: 51 (1891); Thuja occidentalis var. douglasii-pyramidalis Späth, Preiss-Verz. Pfl. 89: 51 (1891); Thuja occidentalis f. filicoides Beissn., Handb. Nadelholzk.: 43 (1891); Thuja occidentalis f. pendula (Gordon) Beissn., Handb. Laubholzk.: 42 (1891); Thuja occidentalis f. pendula-glauca Beissn., Handb. Laubholzk.: 42 (1891); Thuja occidentalis f. riversii Beissn., Handb. Nadelholzk.: 41 (1891); Thuja occidentalis var. umbraculifera Beissn., Möller's Deutsche Gärtn.-Zeitung 6: 179 (1891); Thuja occidentalis f. viridis Beissn., Handb. Nadelholzk.: 41 (1891); Thuja occidentalis f. wareana-lutescens Beissn., Handb. Nadelholzk.: 40 (1891); Thuja occidentalis var. woodwardii Späth, Preiss-Verz. Pfl. 89: 51 (1891); Thuja recurva Beissn., Handb. Nadelholzk.: 42 (1891); Thuja recurvata Beissn., Handb. Nadelholzk.: 42 (1891); Thuja occidentalis var. plicata Mast., Gard. Chron., III, 21: 258 (1897), nom. illeg.; Thuja occidentalis var. filiformis Beissn., Mitt. Deutsch. Dendrol. Ges. 10: 81 (1901); Thuja occidentalis var. douglasii Rehder in L.H.Bailey, Cycl. Amer. Hort. 4: 1802 (1902); Thuja occidentalis f. buchananii (Späth) Beissn., Handb. Nadelholzk., ed. 2: 506 (1909); Thuja occidentalis f. alba (Maxwell ex Gordon) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 284 (1913); Thuja occidentalis f. cristata (Carrière) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 282 (1913); Thuja occidentalis f. lutea (A.H.Kent) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 283 (1913); Thuja occidentalis f. rosenthalii (Beissn.) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 281 (1913); Thuja occidentalis f. umbraculifera (Beissn.) C.K.Schneid. in E.E.Silva Tarouca, Uns. Freil.-Nadelhölzer: 281 (1913); Thuja occidentalis var. sempervirens Rehder in L.H.Bailey, Cult. Evergreens: 223 (1923); Thuja occidentalis f. mastersii Rehder, J. Arnold Arbor. 20: 87 (1939); Thuja occidentalis f. gaspensis Vict. & J.Rousseau, Contr. Inst. Bot. Univ. Montréal 36: 11 (1940); Thuja occidentalis f. prostrata Vict. & J.Rousseau, Contr. Inst. Bot. Univ. Montréal 36: 9 (1940); Thuja occidentalis f. compacta (Carrière) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 46 (1949); Thuja occidentalis f. filiformis (Beissn.) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 46 (1949); Thuja occidentalis f. magnifica (Beissn.) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 46 (1949); Thuja occidentalis f. pumila (Otto) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 46 (1949); Thuja occidentalis f. robusta (Carrière) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 45 (1949); Thuja occidentalis f. sempervirens (Rehder) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 45 (1949); Thuja occidentalis f. variegata (Weston) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 45 (1949); Thuja occidentalis f. woodwardii (Späth) Rehder, Bibl. Cult. Trees: 46 (1949); Thuja sibirica var. pendula (Gordon) J.Nelson, Pinaceae: 68 (1966); ;
Elterjedés
	Természetes elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nyugati tuja témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati tuja témájú médiaállományokat és Nyugati tuja témájú kategóriát.

A nyugati tuja (Thuja occidentalis) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt ciprusfélék (Cupressaceae) családjában a tuja (Thuja) nemzetség legismertebb faja, amit éppen ezért gyakorta „közönséges tujának”, illezve egyszerűen csak tujának neveznek. Egyéb nevei: kanadai cédrus, fehér cédrus, nyugati életfa.^[1]

Származása, elterjedése

A nyugati tuja és az óriás tuja (Thuja plicata) is Észak-Amerika legfontosabb toboztermő fái közé tartozik. Mindkét faj erdőalkotó, de az óriás tuja a kontinens nyugati részén (a pacifikus–észak-amerikai flóraterületen), a nyugati tuja pedig a keleti oldalon (az atlantikus–észak-amerikai flóraterületen) nő (mindketten megtalálhatók az amerikai tajga déli részén is).

Valószínűleg ez volt az első olyan fafaj, amelyet Amerikából (1536 körül) betelepítettek Angliába. A legnagyobb betelepített állományai Kínában, a Koreai-félszigeten és Oroszország európai részén nőnek.

Természetes változatai, alakjai

Thuja occidentalis var. fastigiata
Thuja occidentalis var. nigra
Thuja occidentalis var. pyramidalis
Thuja occidentalis forma buchananii (Späth) Rehder
Thuja occidentalis forma cristata (Carrière) C. K. Schneid.
Thuja occidentalis forma filiformis (Beissn.) Rehder
Thuja occidentalis forma lutescens (Beissn.) C. K. Schneid.
Thuja occidentalis forma pendula (Gordon) Beissn.^[2]

Megjelenése, felépítése

Az óriás tujánál jóval kisebb; Magyarországon 10–12 méter magasra nő. A koronája karcsú, kúpos, a csúcsa mindig kissé lekerekített. Törzse egyenes. Hosszirányban repedezett kérge narancsvörös, idősebb korában szürkésbarna. Keskeny bordái sűrűn követik egymást; idővel keskeny csíkokban leválnak.

Koronája szabályos kúp vagy oszlop alakú. Rövid, ritkásan növő és sűrűn elágazó ágai vízszintesen állnak, hajtásai lecsüngenek. A leveles ágacskák fonákja a színénél valamivel világosabb zöld. A keresztben átellenesen álló, széles tojásdad pikkelylevelek színe fénytelen hamvaszöld, a fonákuk sárgászöld, közepükön mirigydudor látható. Szétmorzsolva aromás illatúak.

Az óriás tujáénál kisebb, csipkés, almaillatú pikkelylevelei gyakran sárgásak; ilyenkor hervatagnak tűnnek. Fonákuk egyértelműen és egyöntetűen ságás; fehér rajzolat(ok) nélkül.

Apró, hosszúkás, sötétvörös porzós virágai az ágak végén nőnek. A termős tobozok kezdetben sárgásak, beérve barnásak, rügyszerűen lazák, mintegy 10-20 milliméter hosszúak; 8-10 tobozpikkelyük száraz.

Életmódja, termőhelye

A többi tujához hasonlóan örökzöld. Az óriás tujánál szívósabb, egyebek közt a hideget is lényegesen jobban bírja.

A mocsaras vidékeket kedveli: nedves, mélyrétegű, tápdús talajt és párás levegőt kíván. Rosszabb körülmények között is megél, de lassabban növekszik. Lombja télen bronzosra vagy barnásra színeződik, tavasszal visszazöldül.

Toboza szeptember–októberben nyílik fel. A tömegesen termő tobozoktól koronája sárgásnak látszik.

Télálló. Az átültetést — főleg a faiskolában nevelt példányok — még idősebb korukban is jól viselik.

Felhasználása

Az indiánok életfának nevezték, és pikkelyleveleiből gyógyteát főztek. A skorbut gyógyítására C-vitamin-tartalma miatt alkalmas.

Nagyon széles körben elterjedt örökzöld dísznövény, több száz nemesített fajtája van. Nem a legjobb választás sövénynek, mégis milliószámra fogy erre a célra is. Rendszeres metszéssel és nyírással lehet csak szépen tartani, de drasztikus visszametszése csúnya kopasz foltokat eredményez. Magyarországon ez a leggyakrabban ültetett tuja, és az alapfaj helyét mindinkább a különböző változatok veszik át.

Oszlopos alakú fajtái:

T. occidentalis 'Columna' — Karcsú oszlop, ferdén felálló oldalágakkal;^[3]
T. occidentalis 'Fastigiata' — Nagy, széles oszloppá nő. Gyűjtőnév: az oszlop alakú fajták magoncai.^[4]
T. occidentalis 'Holmstrup' — 1951-ben szelektálták. Lassan, 9 m-ig növő, 3-4 méteres sűrű hajtásrendszerű, kúpos alakú lesz. Ágai fölfelé csavarodó vonalban nőnek. Pikkelyleveleinek vége télen bronzos árnyalatúvá válhat.^[5]
T. occidentalis 'Lutea' — 1870 körül szelektálták, de ritka maradt. Koronája szabályos kúp alakú. Rövidhajtásai egyenletesen sárgák.
T. occidentalis 'Malonyana' (malonyai tuja) — A Nyitrához közeli Malonyán szekvenálták a 20. század elején; mára az egész világon ismert, mint a legkarcsúbb oszlopos tuja. Az oszlop csúcsa lekerekedik. Előfordul, hogy fiatalon több törzse fejlődik;^[6] 12–15 m magasra nő, de koronájának átmérője ekkor sem több egy méternél. Ha többtörzsű, ezek szorosan állnak, a koronát alig szélesítik. Rövid oldalágai sűrűn elágaznak, a hajtások vége némileg legyezőszerű. Sötét fényeszöld lombja télire kissé megbarnul. Teljesen télálló, a hótakaró sem károsítja.
T. occidentalis 'Malonyana Aurea' — szép sárga lombú, mindig egy törzsű fajta; Szegeden a 'Malonyana' magvetéséből keletkezett;^[7]
T. occidentalis 'Micky' — zárt kúp alakú, fénylő sötétzöld lombú. A 'Holmstrup' törpe változata, magyar fajta;^[4]
T. occidentalis 'Smaragd' (syn. 'Emerald') — 5-6 méter magasra növő tömör, karcsú kúpos formájú, sövénynek metszve sűrűbb lesz az alapfajnál, pikkelylevelei télen is megőrzik szép színüket;^[8]^[9]

Gömb alakú fajtái:

T. occidentalis 'Danica' – legfeljebb 50 cm magasra növő lapított gömb formájú törpe;^[10]^[11]
T. occidentalis 'Globosa' – törpe növésű; a lapított gömb alakú bokor kissé szélesebb, mint amilyen magas. Tízéves korában 50–60 cm, kifejletten 1,5–2 m magas. Ágai és hajtásai nagyon sűrűn nőnek; utóbbiak vége a bokor alján és oldalán kissé lehajlik. Lombja tavasszal világos-, télen szürkészöld. Szinte bármilyen talajon megél, de az legyen nedves, a levegő pedig párás. Télálló.
T. occidentalis 'Golden Globe' – 1-1,5 méteres sárga lombú gömb;^[3]
T. occidentalis 'Little Giant' – Lapított gömb alakú, sötétzöld pikkelylevelű, igen lassan növő törpe tuja;^[3]
T. occidentalis 'Woodwardii' – 1-1,5 méteres, igen szabályos, tömött gömb;^[3]

Egyéb fajtái:

T. occidentalis 'Brabant' – Tompa végű, keskeny kúpkoronát nevel, lombozata nyírás nélkül is tömött és sűrű;^[4]
T. occidentalis 'Ellwangeriana Aurea' – 1895-ben szelektálták. Legfeljebb 7 m magasra nő; óarany színű koronája csepp alakú. Igazából két, egymástól meglehetősen eltérő változatot jelölnek ezzel a névvel: az egyik 4–5 m magas, pikkely- és tűleveles, sudaras, széles kúp alakú és lassan növő, a másik kimondottan törpe, közel gömbölyded, jóformán csak tűlevelekkel. Mindkettő új hajtásai enyhén rózsaszín árnyalatú élénksárgák, nyáron aranysárgák, ősszel pedig megvörösödnek, illetve bebarnulnak.
T. occidentalis 'Ericoides' – 1–1,5 m magasra növő, széles kúp alakú vagy gömbölyded bokor. Ágai felállók, oldalágai vízszintesek, lazán álló hajtásai gyakran bókolók. 6–8 mm hosszú, lágy, fölül sárgás-, alul szürkészöld tűlevelei körkörösen, illetve szórtan nőnek a hajtásokon. Lombja tavasszal üde, halvány szürkészöld, ősszel barnásra színeződik. Nem annyira télálló, mint az alapfaj. A hó könnyen szétnyomja, ez ellen az ágak összekötözésével vagy lerázogatásával védekezhetünk. Igényli a szélvédett, nedves környezetet, a párás levegőt. Eleinte gyorsan nő, majd megáll, és attól fogva csak terebélyesedik.
T. occidentalis 'Rheingold' – bronzos-sárgás lombú, télen még inkább színes;^[12] Az 'Ellwangeriana Aurea' narancsosabb árnyalatú változata ^[13]
T. occidentalis 'Spiralis' – 1923-ban szelektálták, de máig meglehetősen ritka. 3-4 méter magasra növő, sötét lombú, kúp alakú fajta, hajtásai csavarodottak

Képek

A növény
tobozai,
kérge
és gyökerei
A természetes élőhelyén
Rajz a magtól a csemetéig
Thuja occidentalis 'Smaragd'
Thuja occidentalis 'Holmstrup'
Thuja occidentalis 'Mecki'

Jegyzetek

↑ Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 50. old.
↑ NPS/GRIN: Thuja occidentalis. [2009. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 19.)
↑ ^a ^b ^c ^d Schmidt Gábor - Tóth Imre: Kertészeti dendrológia. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 2006, ISBN 963-286-318-6
↑ ^a ^b ^c Nyugati tuja Thuja occidentalis fajták. https://www.tuja.hu
↑ Thuja occidentalis 'Holmstrup' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
↑ Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 120-121. o. (2006). ISBN 963 9677 39 6
↑ Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 121. o. (2006). ISBN 963 9677 39 6
↑ Thuja occidentalis 'Smaragd' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
↑ N. Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó, 272. o. (2005). ISBN 963 9546 50 X
↑ Thuja occidentalis 'Danica' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
↑ N. Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó, 271. o. (2005). ISBN 963 9546 50 X
↑ Thuja occidentalis 'Rheingold' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
↑ Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3

Források

Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
Thuja occidentalis L., Sp. Pl.: 1002 (1753) The World Checklist of Selected Plant Families
A növény szinonimái
https://web.archive.org/web/20090115225111/http://www.ars-grin.gov/cgi-bin/npgs/html/taxon.pl?36584 USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Germplasm Resources Information Network – (GRIN) [Online Database].
Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 66–70. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 190–191. old.
Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3

További információk

A Thuja nemzetség szaporítása magvetéssel

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

]

[1] Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 50. old.

[2] NPS/GRIN: Thuja occidentalis. [2009. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 19.)

[auto1-3] Schmidt Gábor - Tóth Imre: Kertészeti dendrológia. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 2006, ISBN 963-286-318-6

[auto2-4] Nyugati tuja Thuja occidentalis fajták. https://www.tuja.hu

[5] Thuja occidentalis 'Holmstrup' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)

[6] Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 120-121. o. (2006). ISBN 963 9677 39 6

[7] Kiss M.-Illyés Cs.. Nagy fenyő és örökzöld lexikon. Pannon-Literatúra Kft., 121. o. (2006). ISBN 963 9677 39 6

[8] Thuja occidentalis 'Smaragd' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)

[9] N. Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó, 272. o. (2005). ISBN 963 9546 50 X

[10] Thuja occidentalis 'Danica' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)

[11] N. Vermeulen. Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó, 271. o. (2005). ISBN 963 9546 50 X

[12] Thuja occidentalis 'Rheingold' AGM. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)

[13] Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]