Nyugat-Szlavóniai Szerb Autonóm Terület
| Nyugat-Szlavóniai Szerb Autonóm Terület | |||
Srpska autonomna oblast Zapadna Slavonija, Српска аутономна област Западна Славонија 1991. augusztus 12. – 1991. december 19. | |||
| |||
 | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Pakrác | ||
.svg)
.svg){kind=small}
Nyugat-Szlavóniai Szerb Autonóm Terület (szerbhorvátul: Srpska autonomna oblast Zapadna Slavonija, Српска аутономна област Западна Славонија) a délszláv háborúk idején létrehozott, magát Szerb Autonóm Területnek (SAO) kikiáltott horvátországi régió volt. Egyike volt a Horvát Szocialista Köztársaság területén kikiáltott három SAO-nak. 1991. augusztus 12-én alakult meg, [1] majd csatlakozott a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A köztársaság részeként 1995 májusában, a Villám hadművelet során szűnt meg végleg, és területét visszaintegrálták Horvátországba.
Előzmények
[szerkesztés]A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott pakráci incidens után[2] a Jugoszláv Néphadsereg (JNA), Szerbia és szövetségesei támogatásával, kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították,[3] és 1991 nyarára a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került. Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette.[4] 1991 márciusára a konfliktus Horvátország függetlenségi háborújává fajult,[5] majd 1991 júniusában, Jugoszlávia felbomlásával Horvátország kikiáltotta függetlenségét.[6] A fokozódó feszültségek szabályozását nehezítette az SAO Krajina növekvő támogatása, amelyet a Jugoszláv Néphadsereg nyújtott. A horvát rendőrség képtelen volt megbirkózni a helyzettel, ami 1991 májusában a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) létrehozásához vezetett.[7] Miközben a horvátországi katonai konfliktus tovább eszkalálódott a ZNG katonai erővé fejlesztését megnehezítette az ENSZ szeptemberben bevezetett fegyverembargója.[8]
Története
[szerkesztés]Nem sokkal a Nyugat-Szlavóniai Szerb Autonóm Terület 1991. augusztusi kikiáltása után a lázadó szerb erők a szerbek vezette JNA és a szerb félkatonai erők (Szerbiából és Bosznia-Hercegovinából) segítségével bevették Okucsányt és Daruvárt, azzal fenyegetve, hogy Szlavóniát elszakítják Horvátországtól. Ebben az időben a szerb fennhatóság alatt álló terület viszonylag nagy volt, bár a térség nagy része dombos és erdős volt, rossz infrastruktúrával. A következő hónapokban heves harcok dúltak Pakrácért, közben szerb félkatonai erők etnikai tisztogatásokat végeztek az újonnan elfoglalt nyugat-szlavóniai területeken. A régió nagy részében a helyi szerb falvakból összevont, gyengén felszerelt szerb milíciák járőröztek, de a bizonytalan időszakban széles körben elosztott JNA-erők miatt nem tudták a területet hatékonyan elvágni Horvátországtól.
1991. október 31-én a horvát erők a Bilo-hegység védelmére elindították az Otkos–10 hadműveletet. A hadművelet sikerét követően indult el a horvát Hurrikán–91 hadművelet, mely december 12-re a szerb/jugoszláv erőket az általuk eredetileg ellenőrzött területnek egy kis részére szorította vissza. A hadművelet során Daruvárt is elfoglalták. A szerb félkatonai csoportok visszavonulásuk során követték el az atyinai mészárlást. 1992. január 2-án az ENSZ közvetítésével a felek tűzszünetet kötöttek Szarajevóban, mely valószínűleg megakadályozta a horvát erőket abban, hogy felszámolják a lázadó szerbek katonai jelenlétét Nyugat-Szlavóniában.
1993. február 18-án horvát és helyi szerb vezetők aláírták a daruvári megállapodást. A megállapodást titokban tartották, de egy idő után a knini lázadó szerb hatóságok értesültek a számukta hátrányos egyezményről, és letartóztatták az érte felelős lázadó szerb vezetőket.[9] A nyugat-szlavóniai szerb enklávét felszámolták, és a területet 1995 májusában a Villám hadművelet során két nap alatt visszaintegrálták Horvátországba. A teljes vereség megtorlásaként Milan Martić, a Krajinai Szerb Köztársaság elnöke rakétákkal támadta meg Zágrábot.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hrvatski memorijalno-dokumentacijski centar domovinskog rata. [2008. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 3.)
- ↑ Ramet 2006, 384–385. o.
- ↑ Hoare 2010, 119. o.
- ↑ The New York Times 2 April 1991.
- ↑ The New York Times 3 March 1991
- ↑ The New York Times 26 June 1991
- ↑ EECIS 1999, pp. 272–278
- ↑ The Independent 10 October 1992
- ↑ War in Croatia 1991-95, Part II Archiválva 2009. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.
Források
[szerkesztés]- Könyvek
- Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. London, England: Routledge (1999). ISBN 978-1-85743-058-5
- Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4
- Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8
- Újságcikkek
- Bellamy, Christopher. „Croatia built 'web of contacts' to evade weapons embargo”, The Independent , 1992. október 10.. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a SAO Western Slavonia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.