Nyegyelin-katasztrófa
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Nyegyelin-katasztrófa | |
.jpg) | |
| Dátum | 1960. október 24. |
| Ország | Szovjetunió |
| Áldozatok |
|
 A baleset helyszíne
Pozíció Kazahsztán térképén
| |
 é. sz. 45° 58′ 32″, k. h. 63° 39′ 35″45.975420°N 63.659820°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 32″, k. h. 63° 39′ 35″45.975420°N 63.659820°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Nyegyelin-katasztrófa, más néven bajkonuri katasztrófa a Bajkonuri űrrepülőtér egyik indító állásán 1960. október 24-én történt rakétabaleset. Az R–16 (NATO-kódja: SS–7 Saddler) első generációs szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta prototípusa az indítóállásban állva felrobbant, mert a rakéta második fokozata az indítási előkészületek közben egy rövidzárlat miatt váratlanul működésbe lépett. A balesetben számos katona, mérnök és technikus meghalt. A hivatalos dokumentumok 78 halálesetet említenek, ez vélhetően alábecsült adat. Szakértők 120 körülire becsülik a helyszínen meghalt, és 50 körülire a később kórházban meghalt áldozatok számát.
Előzmények
[szerkesztés]A rakéta 1960 októberében indításra készen állt Tyura-Tam közelében az NIIP–5 jelű központi rakéta-kísérleti lőtéren (1961-től Bajkonuri űrrepülőtér). Mitrofan Nyegyelin marsall, a szovjet Hadászati Rakétacsapatok parancsnoka, és Mihail Jangel, a rakéta főkonstruktőre azt remélték, hogy a kísérlet még november 7. – a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója – előtt megvalósítható. Az indítás előtti teszteket sikeresen és késedelem nélkül elvégezték.
A rakéta magassága 30 méter, átmérője 3 méter, tömege 141 tonna volt. A hajtóanyag két komponensből (aszimmetrikus dimetil-hidrazin(en) és salétromsav) állt. E hajtóanyagot a tervezők az „ördög mérge” néven emlegették, mert rendkívül korrozív hatású, mérgező, és az égéstermékei is mérgezőek.
Október 23.
[szerkesztés]A délutáni órákban a technikusok megsértettek egy membránt a rakéta első fokozatában, ezért az égéstérbe salétromsav szivárgott. Ez önmagában nem jelentett közvetlen veszélyt, de döntési kényszert okozott. A rakétát vagy 2 napon belül indítani kell, mielőtt még az üzemanyag korrodálja az égéstér falát, vagy az üzemanyagot le lehetett volna ereszteni és a sérült alkatrészeket kicserélni, ami viszont több hetes késedelmet okozott volna. Az első megoldást választották, a munkálatokat felgyorsították, és másnapra meghívták a katonai vezetőket a rakétaindítás megtekintésére.
Október 24.
[szerkesztés]Az indítás előtti előkészületek kapkodva zajlottak, az ellenőrzés szükséges lépéseit nem sorrendben, hanem egyidejűleg végezték el. Az üzemanyag programozható áramlásirányítóját a próba után nem kapcsolták vissza az indulási állásba. Ezt később egy technikus észrevette, és visszakapcsolta, de ez a kapcsolás zavart okozott az akkorra már bekapcsolt egyéb irányító berendezésekben. A rakéta második fokozata beindult. Az első fokozat üzemanyagtartályának falát átégette a második fokozat hajtóműve és az üzemanyag felrobbant. A közelben tartózkodó emberek azonnal meghaltak, a távolabb állók futva menekültek volna, de egy biztonsági kerítésbe ütköztek, így őket is elnyelte a gyorsan kialakuló tűzgömb.
Nyegyelin marsall és mintegy 120 más ember a helyszínen meghalt. A főkonstruktőr, Mihail Jangel túlélte a katasztrófát. Az erős dohányos Jangel túlélését annak köszönhette, hogy a baleset előtt félrevonult dohányozni.
A közelben felállított kamerák automatikusan bekapcsoltak, és filmre [1] vették a katasztrófát.
Az eltussolás
[szerkesztés]
Nyikita Hruscsov azonnal elrendelte a teljes titoktartást és álcázást. A híradások bemondták, hogy Nyegyelin marsall repülőgépszerencsétlenség áldozata lett. Az érintett családokat utasították, hogy mindenkinek azt mondják, szeretteik ugyanebben a szerencsétlenségben hunytak el. Leonyid Brezsnyevet – a későbbi pártfőtitkárt – bízták meg a tényfeltáró bizottság vezetésével. A bizottság számos hibát talált, pl. az indító állás körül sok olyan ember is tartózkodott, akiknek távoli bunkerekben kellett volna lenniük. Állítólag Brezsnyev döntött úgy, hogy ne legyen felelősségre vonás, hiszen a "bűnösök már úgyis megbűnhődtek".
Később Nyikita Hruscsov pártfőtitkár megkérdezte Jangelt: "Hát te miért vagy életben?" («А ты почему остался жив?»). Jangel azt mondta: "Elsétáltam cigizni. Az egész az én hibám." («Отошел покурить. Во всем виноват я»). Később szívinfarktust kapott, és ezzel hónapokig kezelték.[1]
Az R–16 fejlesztését folytatták, majd 1961 novemberében megtörtént az első tesztindítás. Ez sem volt problémáktól mentes, a rakéta jelentősen letért a tervezett pályáról, de itt már baleset nem történt.
A Nyegyelin-katasztrófa megtörténtét csak 1989 után ismerték el hivatalosan.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Sz. N. Konyuhov (szerk.): Prizvani vremenyem – Raketi i koszmicseszkije apparati konsztruktorszkovo bjuro „Juzsnoje”, Pivdenne tervezőiroda, Dnyipropetrovszk – 2. fejezet: Glavnaja kuznya raketnovo oruzsija (1945–1964)
- Khrushchev, Sergei: Nikita Khrushchev and the Creation of a Superpower. Pennsylvania: Pennsylvania State University Press, 2000. 416–425. p. Shirley Benson fordította.
- Harford, James: Korolev — How One Man Masterminded the Soviet Drive to Beat America to the Moon. New York: John Wiley & Sons, Inc., 1997. 119–120. p.
- Chertok, Boris: Missiles and People: Fili-Podlipki-Tyuratam. Moscow: Mashinostroyeniye Publishing House, 1996. (orosz nyelven)
- Sheehan, Neil: A Fiery Peace in a Cold War. New York: Random House, 2009. 405. p.
- Villányi György: Az R–16 ICBM és a Nyegyelin-katasztrófa, in: Haditechnika, 2004. 2. sz.